3 panoráma a bakancslistádra

Imádok utazni, barangolni, túrázni, felfedezni. Bár ez nem mindig volt így, nagypapám elmondása szerint kislányként állandóan duzzogtam, már akkor is, ha akár csak egy hóbuckát is meg kellett másznom. Felnőttkoromra viszont életem szerves részévé vált a panorámák iránti csillapíthatatlan vágy. Bemutatok nektek 3 olyan helyszínt, ahová bármikor, kérdés nélkül visszamennék – még úgy is, hogy elsőre majdnem ott hagytam a tüdőmet. Higgyétek el nekem, ezeket ti is fel szeretnétek írni a bakancslistátokra! Figyelem, a képek nem a Google-ből származnak, mindegyikért keményen meg kellett dolgoznom.

 

1. Srí Lanka, Ádám-csúcs

Az Ádám-csúcs azért olyan híres, mert több vallás is szent hegyéül ismeri el. A déli buddhisták szerint Buddha, a hinduk szerint Siva, portugál keresztények szerint Szent Tamás apostol, az iszlám hívők szerint pedig Ádám lábnyoma található a hegycsúcson. Utóbbi a paradicsomból való kiűzetés után itt ért először Földet. A zarándokútvonalat 100 százalékban lépcső alkotja, 2243 méter magasba körülbelül 5500 lépcső vezet. Ó, te jó ég! Ahogy így visszaemlékszem, szinte érzem is az izomlázat a lábamban, ami a túra utáni 4, azaz 4 napban folyamatosan gyötört. A túrát nehezítő körülmény az éjszakai mászás, ugyanis azt tanácsolják, hogy éjjel 1-2 felé vágjunk neki az útnak, így a csúcsra pont a varázslatos napfelkeltére érhetünk fel. Utólag egyébként hálásak voltunk azért, hogy sötétben másztunk, mert ha láttuk volna, hogy hová is tartunk, lehet, hogy visszafordultunk volna. Mi éjjeli 2-kor indultunk a hegy lábától, reggel 6-kor csodáltuk meg a felkelő napot és körülbelül délelőtt 10-re, hullafáradtan értünk vissza a kedvenc TukTuk sofőrünkhöz. Életem egyik legdurvább, de legemlékezetesebb útja volt ez.

2. Új-Zéland, Ben Lomond

Új-Zéland déli szigetén csupán 3 napot töltöttem, de a legemlékezetesebb túrámat itt éltem át. Queenstown egy hihetetlenül aranyos kis városka, mely egy síparadicsom lábánál terül el. Én a nyári hónapokban érkeztem, így havat sehol sem láttam, cserébe viszont megmászhattam a Ben Lomondot. Fizikailag közel sem olyan megerőltető túra ez, mint az Ádám-csúcs, valószínűleg azért, mert itt nem lépcsőkön kell a magasba törni. A kiinduló bázison dolgozó magyar pincértől kaptunk egy jó tippet, hogy ne a kijelölt túraútvonalon haladjunk, hanem másszunk a hegy gerincénél, így végig mesés panorámában lehet részünk, nem csak a hegytetőn. Azóta is hálásak vagyunk az ürgének, ugyanis neki köszönhetően 6 órán át azt hihettük, hogy egy mesés festményben rekedtünk. Őszintén mondom nektek, a látvány már-már feldolgozhatatlanul gyönyörű volt.

3. Szicília, Etna

Míg a szigeten a tenger közelében stabilan nem esett 30 fok alá a hőmérséklet, addig az Etna felvonójának lábához érve kemény 9 fok fogadott minket. Akkor még nem is sejtettük, hogy a pulcsi és a bőrdzseki ide édeskevés lesz. 2500 méterig felvonóval mentünk, az igazi kaland viszont innen kezdődött. Mi csak 3000 méterig jutottunk, ugyanis olyan embertelen időjárás fogadott minket, amire a legkevésbé sem számítottunk. Amikor azt mondom, az orrunkig alig láttunk a ködtől és a jégesőtől, a legkevésbé sem túlzok. A vulkánon sétálgatva természetfeletti élményben volt részünk, utólag még hálásak is vagyunk azért, hogy nem ragyogó napsütés fogadott minket. Az valahogy nem passzolt volna a hely image-éhez.

További cikkek: