Egy világklasszis oktatási rendszer, ahol a tanárok megbecsült szakemberek

Létezik egy 5 és fél milliós európai ország. Ebben az országban a kevesebb tényleg több: nemcsak a tanórák és a tesztek száma kevesebb, de a tanév is rövidebb. Ebben az országban a diákok alig kapnak házi feladatot, viszont annál több idővel ajándékozzák meg őket a szórakozás javára – az oktatást a gyerekek életritmusához igazították. Bizonyára sokan kitaláltátok már, melyik országról is beszélünk: az oktatás terén elhíresült bezzegországot, a finn csodát fogjuk kivesézni.

Az egész 40 évvel ezelőtt kezdődött

Négy évtizeddel ezelőtt a finnek a gazdasági válságból való kilábalást az oktatási rendszer megreformálásában látták. Létrehoztak egy gyerekbarát, kreativitás- és gondolkodásfejlesztő rendszert, ugyanis felismerték, hogy a lexikális anyagok biflázásának kora már réges-rég lejárt. Választott irányvonaluk sikeressége megkérdőjelezhetetlen: az első PISA tesztek eredményei szerint a finn diákok olvasási képessége lett a világ legjobbja. Három évvel később matematikában kerültek az első helyre, 2006-ban pedig a természettudományokban. A finnek szinte az összes nemzetközi összehasonlításban az élvonalban végeznek – nem véletlenül.

Tanárnak lenni dicsőség

A finnek nagy hangsúlyt fektetnek a tanárképzésbe, hiszen a tanárok feladata ugyanolyan fontos, mint például az orvosoké. Pasi Sahlberg, a Harvard Egyetem finn oktatásügyi szakértője így nyilatkozik: “Finnországban a tanárokra autonóm szakemberekként gondolunk, akik nagy hatással vannak fiatalok életére.” A tanárok jelentőségét jól példázza egyébként az is, hogy óriási szerepük van a tanrend kialakításában. És itt jön a lényeg: oktatási rendszerük sikerének titkát már csak azért is érdemes “kutatni”, mert valójában nincsen egységes rendszerük. A tanárok autonómiát kapnak: ők maguk döntik el, hogyan és mit is tanítanak.

Oktatási rendszerük fejlesztésében elsősorban a pedagógusokra koncentrálnak, nem pedig a tananyagokra vagy a módszertanokra. A tanárképzés minőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az iszonyatos túljelentkezés. 2014-ben például, a Helsinki Egyetem tanárképzésére jelentkezők közül mindössze 7 százalék jutott be. Túljelentkezés? Tanárképzésen? Ez egy magyarnak szinte felfoghatatlan.

Na de mi a sikerük titka?

A finnek hiszik, hogy minden emberben megvan az alapmotiváció arra, hogy tanuljon és fejlődjön. Rájöttek arra, hogy a gyerekeket nem a tesztek és a felesleges házi feladatok motiválják. Az iskola feladatának azt tartják, hogy megteremtse azt a környezetet, ahol a tanulás iránti motiváció előhozható és fokozható – nem pedig ellenkezőleg. Állításuk szerint az ember vagy az életre, vagy pedig az iskolára készül – ők az életet választják. Megtanulják, hogyan lehet hatékonyan tanulni, és hogy hogyan lehet alkalmazkodni a változó világhoz. “Az iskolának segítenie kellene a diákokat, hogy rájöjjenek, mik az erősségeik, a szenvedélyeik. Képessé kéne tegye az embereket arra, hogy boldog, teljes életet élhessenek” – állítja Pasi Sahlberg.

Szerintük a diákok úgy tanulnak a leghatékonyabban, ha hagyják nekik, hogy felfedezzék a világot ahelyett, hogy már gyerekkorukban különféle instrukciókkal látnák el őket. Noha lehet jutalmazással és büntetéssel motiválni a diákot, tudják, hogy ez mind csak külső motiváció: a belső, lényegi motiváció ettől sajnos még nem fog megnövekedni. A belső motivációt a választás szabadságának meghagyásával érik el.

A finnek rájöttek, hogy a központi rendszer szerinti értékelés csak megfelelésre tanítja a diákokat, nem pedig képességekre. A tesztek helyett például sokkal hangsúlyosabb szerepet kap az órai aktivitás. Úgy gondolják továbbá, hogy nincsenek jobb, vagy rosszabb iskolák. Az a legjobb iskola, amelyik a legközelebb van a diákhoz. Nemcsak az iskolák, de a diákok is egyenrangúak. Anya és apa pénzétől függetlenül, a gazdagabb gyerekek is a szegényebb családból származó diákokkal szocializálódnak – megtanulván azt, hogy ember és ember között nincsen különbség.

Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy az oktatás ingyenes. Igen, úgy tényleg ingyenes. Ha a diák több mint két kilométerre lakik az iskolától, iskolabusz áll rendelkezésére, amit az állam fizet. Nem kell fizetni sem az ebédért, sem a felszerelésekért, sem az osztálykirándulásokért. Finnország egyébként az éves költségvetésének 12,2 százalékát költi oktatásra.

Összefoglalva csak ennyit tudok mondani: bárcsak ilyen iskolába járhattunk volna!

További cikkek: