200 első randi a valóságban – Elkorcsosult világ, rossz arcok

Mielőtt idén májusban összejöttem a jelenlegi párommal, éveken át randiztam. Szinte csak sikertelen találkáim voltak, akár könyvet is kiadhattam volna a történetekről (vagy ahogy Luca tette, bemondhattam volna a helyi rádióban). Javarészt rosszul jöttem ki a helyzetekből, megaláztak és átvertek. Rengeteg különböző személyiségű férfival hozott össze az élet, és többnyire pszichopata, nimfomániás idiótát sodort elém a találkozások során. Hihetetlenül gátlástanul viselkedtek velem. Abban az időszakban megismertem a magyar férfiak legsötétebb arcait. Volt részem lelki és fizikai bántalmazásokban is.

A társadalom nézőpontja szerint, amennyiben gazdag pasival kötöd össze az életed, biztosan a pénz szagára izgulsz fel. Nos, képzeljétek, én nem dőltem be a luxusétteremnek és drága ajándékoknak, átláttam rajta. Minden második mondatában a nőket szidta, már pár vacsora után próbálta formálni a stílusomat és a személyiségemet. Miután közöltem vele, hogy nem akarok kapcsolatot tőle, hetekig zaklatott Messengeren. Közölte, hogy szánalmasnak és elmondhatatlanul ostobának tart, mert azoknak, amiket ő nyújt, egy valamire való nő örül. Ja, és visszasírom én őt, ha egyetem után már nem tartanak el apáék.

Nem egy férfi indított úgy a társkereső oldalakon, hogy a szexuális életem érdekelte csak. K*va voltam, ha belementem a beszélgetésbe, és k*va voltam akkor is, ha elutasítottam. Természetesen tiltottam és elkönyveltem őket újabb szerencsétlen eseteknek. Na, meg persze abban az esetben is k*va voltam, amikor lefeküdtem valakivel az első randi után, és akkor is, ha nem, pedig a srác már a kávé utáni séta közben fogdosott. Sajnos volt, aki nem állt le, meztelen képeket küldözgetett magáról napközben, illetve intim pletykákat terjesztett rólam. Szinte örültem azoknak a srácoknak, akik nem bántottak , ,,csak ghostingoltak”, tehát eltűntek az éterben.

Arról ne is beszéljünk, mennyi fiú jelölgetett és zaklatott a közösségi oldalakon keresztül a szingli éveimben. Egy idő után szükségesnek éreztem hazudni a családi állapotomról a védelmem érdekében. Tudjátok, milliószor magamban kerestem a hibát, akkor is, amikor a másik nemmel nem volt valami rendben. 

A legdurvább esetem örökre beleégett az emlékezetembe. Csodálatosan indult, de iszonyatosan fejeződött be. Előtte négyszer találkoztunk, teljesen elvarázsolt a szellemességével, a humorával, soha nem gondoltam, hogy pont benne fogok ekkorát csalódni. Bizalmamba fogadtam, így utolsó alkalommal felengedtem a lakásomba. Közösen vacsoráztunk, szépen telt az este első része. Tudniillik, eléggé beteg voltam, alapvetően semmihez nem éreztem erőt. Ő letepert az ágyamra és megerőszakolt a saját albérletemben. Rettenetesen megalázott, egyáltalán nem tisztelt. Kinevetett, amikor ellenkeztem. Hirtelen nem tudtam hová tenni az egészet, sokkot kaptam. Másnap tisztázni szerettem volna a helyzetet, hinni akartam, hogy én értettem valamit félre, de már nem tudtam neki írni. Egy kattintással törölt az életéből, miután elérte a célját. Én meg ottmaradtam egyedül a sötét szobában, a bemocskolt ágyamon. Utána hónapokig hanyagoltam a párkeresést.

Szerencsére megismerkedtem fantasztikus arcokkal is, akikkel mostanáig jó kapcsolatot ápolok, néhányukat mára a barátaim közt tudhatom. Velük csupán a kémia hiányzott, vagy egyszerűen az élet nem egymásnak rendelt minket. Kereszteztük a másik életútját, de sosem értünk össze. Átutazóként kellemes perceket okoztak nekem, jókat ettünk és buliztunk. De, ami a legfontosabb volt számomra, az az, hogy visszaadták a hitemet. Megmutatták, hogy léteznek még rendes férfiak.

Lányok, ne adjátok fel a reményt! Higgyetek az igaz szerelemben és az érző férfiakban, ugyanis ők is köztünk élnek. Ha ennyi szörnyűséget átélve nekem sikerült, ti is szerető társra fogtok találni.

Napjaink örökmozgó, elkorcsosult világában a társkeresés kemény feladat, a nők még mindig kritikus helyzetben élnek. Amíg a társadalom gondolkodása nem változik, sok nőtársam megéli ugyanezeket a problémákat. Mindenkit arra buzdítok, hogy merjen kiállni magáért!

További cikkek: