Sebesen száguldunk bele egy olyan jövőbe, amire még nem vagyunk felkészülve (könyvajánló)

Yuval Noah Harari, izraeli kutató, történész, napjaink egyik legszélesebb körben idézett gondolkodója és sztárértelmisége. 2018-ban írta meg a 21 lecke a 21. századra című könyvét, mely a szó legszorosabb értelmében lett világsiker: köteteit Angela Merkel, Mark Zuckerberg és Bill Gates szorongatja.

Az emberiség a 21. század során olyan mérhetetlen kihívásokkal áll szemben, amelyekre eddig még nem volt példa a történelem során, és ha nem figyelünk eléggé, az az emberi faj átalakulásához is vezethet. „A pánik egyfajta hübrisz. Abból a nagyképű gondolatból fakad, hogy pontosan tudom, merre tart a világ: lefelé” – írja Harari könyvében, amelyben leginkább a jelent és a közvetlen jövőt veszi górcső alá. 

Olyan témákat veséz ki, amelyek milliárdok életére van hatással: ír a bevándorlásról, Istenről, a mesterséges intelligenciáról, a szabad akarat illúziójáról, a terrorizmusról, a tudatlanságról, az értelemről, a művészetről, sőt, az info- és biotechnológiáról is. Egyes fejezetek az emberi bölcsességet emelik piedesztálra, mások pedig az emberi butaságot taglalják.

Nehány oldal olyannyira tömény és sokkoló, hogy emlékszem, a lap végére érve csak bámultam percekig a fehér lapot, az olvasottakon kattogtam, a leírtakat emésztgettem. Mert az olyan információ volt, hogy nem lehetett nem kattogni rajta.

Mire kellene figyelnie a jövő generációjának, vagyis nekünk, fiataloknak?

Hogyan készülhetnénk fel a 21. század gyorsaságára?

Mely képességekkel kell rendelkeznie a jövő nemzedékének?

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, viszont hasznosabbat nem tudnék említeni. Semmiképp sem ajánlom 10 perces villamosozások során olvasni – én megpróbáltam, nem ment. Ez egy olyan könyv, ahol tényleg száz százalékban ott kell lenni fejben.

A könyv ráébreszt arra is, hogy átlagemberként mennyire nem vagyunk képben a legújabb technológiai fejlesztésekkel, és arra is, hogy mennyire sebesen száguldunk bele egy olyan jövőbe, amire még nem vagyunk felkészülve. „Az egyszeri ember talán nem érti a mesterséges intelligenciát vagy a biotechnológiát, azt azonban látja, hogy a jövő lehagyja őt.” Állítja, hogy az emberiség meglepően felkészületlen a robotipar, a mesterséges intelligencia korszakára, hiszen „az embernek mindig is az volt az erősebb oldala, hogy feltaláljon valamit, nem az, hogy bölcsen használja azt”.

A könyv egyébként nem oktat ki, inkább kritikus gondolkodásra sarkall. Tudatosan vagy nem tudatosan, de kérleli az olvasót, hogy gondolkodjon, igenis járjon utána az információknak, ne csak biflázzon egy szempillantás erejére. „Több milliárdan közülünk nemigen engedhetik meg maguknak az utánajárás luxusát, mivel fontosabb teendőik vannak: dolgozniuk kell, gondoskodniuk a gyerekeikről vagy éppen idős szüleikről. (…) Az, hogy az emberiség jövőjéről nélkülünk döntenek, mert minket lefoglal, hogy etessük és ruházzuk a gyerekeinket, sem minket, sem a döntéshozókat nem mentesíti a következmények alól.

Hogy kiknek ajánlom? Elsősorban azoknak, akiknek van hozzá szellemi ereje: Harari rengeteg olyan információt és gondolatmenetet ír le gátlástalanul, amik nyomasztóan hatnak. Másodsorban pedig azoknak, akik képesek és el is akarnak gondolkodni korunk fontos kérdéseiben. Akik nem félnek akár 30-50 évvel előre tekinteni. De legfőképp azoknak ajánlom, akik szeretnék mélyebben érteni, mi történik ma a világban, és akik eltökélték: kihúzzák a fejüket abból a tompító homokból.

További cikkek: