3 kérdés, ami segített megtalálni a céljaimat, és még 3, ami félreterelt azoktól

Mindig is irigyeltem azokat, akik már fiatal koruk óta biztosra vették, hogy a választott szakmájuk az lesz, ami. Még azokat is szerencsésnek tartottam, aki ragaszkodtak gyerekkori álmaikhoz, és mostanra boldog kukás, űrhajós vagy taxisofőr lett belőlük. Határozott elképzelések hiányában az engem ért impulzusok szerint vonzódtam bizonyos szakmákhoz, így az érettségit megelőző pillanatig például határozottan hittem benne, hogy zenész leszek. Mit zenész, rocksztár! Végül az egyetemi felvételi során a kisebbik rossz irányába húztam és olyan képzésre jelentkeztem, ami érdekelt ugyan, de egyáltalán nem tudtam biztosra, hogy 7 félév múlva is fog. Mit 7… de ezt most hagyjuk.

Állandó kísértetként lebegett felettem tehát a gondolat, hogy talán sosem fogok igazán rájönni, és örökké az aktuális impulzusok rángatnak majd területről területre. Érthető okokból ezért szemmel látható időt szenteltem arra, hogy a sok tartalmatlan tanács és a “majd kialakul” javaslat tengerében megtaláljam azokat a szempontokat, amik iránymutatással szolgálhatnak. Az évek során felhalmozott cikkek, tananyagok, önjelölt tanácsadók meglátásaiból szemezgettem ki azokat, amik számomra segítségként vagy épp téves iránymutatásként szolgáltak. Kezdjük a hasznosakkal!

1. Kik a példaképeid és mely tulajdonságaik inspirálnak téged?

Szerencsésnek mondhatja magát az, aki testközelből ismer példaértékű embereket. Téves és félrevezető, ha példakép alatt azt a tökéletes emberi lényt keressük, aki minden téren mentes a gyarló hibáktól. Ilyen egyszerűen nincs. Biztosra veszem, hogy mindenki tudna viszont olyan tulajdonságokat említeni, amiket egy adott személytől szívesen ellesne – legyen az egy családi barát, közvetlen rokon vagy csak a kedvenc dalunk írója.

2. Mi az, amiről mindig lebeszéled önmagad?

Mi az a témakör, amihez mindig visszatérsz, de nem mered elkötelezni magad iránta? Ami újra és újra felbukkan az életedben, de nem teszel lépéseket az irányába, hanem valamilyen valós vagy csak valósnak vélt indokkal lesöpröd az asztalról? A téma fontosságát mi sem jelzi jobban, hogy ismét fel-felbukkan benned, ismét eljátszol a „mi lenne, ha” gondolattal.

3. Milyen folyamatok során érzed az alkotás örömét?

Jól ismerjük az érzést, amikor teljesen el tudunk merülni egy feladatban. Amikor észre se vesszük a múló időt, és azzal sem törődünk, más mit reagálna, ha épp rajtakapna minket. Mi az a végeredmény, amit büszkén adsz ki a kezeid közül, ha kellő időd volt arra, hogy a magad szabályai szerint alkosd meg?

Beszéltem illetővel, akit a rajz, mást épp az írás, egy nagyobb tananyag feldolgozása, összefoglalása hozott hasonló lázba. Van, aki a több szálon futó folyamatokba szerelmesedett bele, és egy esemény szervezése során érzi igazán csak a bizsergést. Más a bonyolult folyamatok átlátásában, irányításában leli örömét, és szintén van, aki akkor, ha minőségi beszélgetést folytat valakivel vagy tömegeket szórakoztathat.

A fentiek végiggondolása után nézzük, milyen tanácsokat gondoltam kártékonynak (akár félrefogalmazásom alapján).

4. Milyen tantárgyakban voltál jó az iskolában?

Szerintem ez teljességgel irreleváns. Az általános és középiskola az életünknek csak az első korai éveit teszi ki, miért kéne, hogy a maradékot is erősen meghatározza? Hogy mennyire volt jó tanuló valaki, az nagyban függhetett a tanár személyétől, de akár az otthonról származó szülői elvárásoktól is.

5. Ha fél éved lenne hátra, mit csinálnál?

Ha időbeli vagy anyagi korlátok közé szorítjuk magunkat, azzal csak téves válaszokat erőszakolhatunk ki magunkból. Számomra ha fennállna a fél éves korlát, értelemszerűen a család lenne az első, az ismerőseim, barátaim. Az élet egy nagyon hosszú maraton, ahol messzi-messzi távlatokra is gondolni kell – épp ez teszi olyan nehézzé.

6. Jelenleg mire fordítod figyelmed jelentős részét?

Csalóka lehet szintén, ugyanis vagy pont azoktól a folyamatoktól szeretnél elszakadni, amikre jelenleg sok figyelmet kell fordítanod, vagy azok elől menekülésképp temetkezel éppen valami egész másba. Féktelen sorozatozás és közösségi média? Biztos ismerős.

Remélem, a fenti 6 pont segít némiképp tisztábban látni, sosem lehet talán eleget foglalkozni ezzel a témával, ami alapjaiban dönthet életünk alakulásáról. Kívánom ezzel kapcsolatban a legjobbakat!

További cikkek: