4 dolog, amit vegyél figyelembe, ha valaki el akarna bizonytalanítani

Az életben mindenki hoz döntéseket, hol jókat, hol rosszakat. És mindig lesznek olyan emberek, akik a jó választásokat is megkérdőjelezik. Szükséges-e egyáltalán feltenni azt a bizonyos „biztos, hogy ez jó ötlet?” kérdést?

Egyértelműen nem!

A barátaink és a szerető családunk általában mindig jót akarnak nekünk. Ezt tudjuk és el is fogadjuk, azonban néha akaratlanul is belekotnyeleskednek olyan élethelyzetekbe, amelyeknél kifejezetten nekünk kellene döntést hoznunk. Megvan az az érzés, amikor sziklaszilárd hittel indulsz neki valaminek, majd jön valaki és megkérdőjelezi azt, amit eddig csináltál, vagy ezután készülsz tenni? Ilyenkor jön az elbizonytalanodás. Amiről eddig azt gondoltad, hogy a te utad, máris bizonytalanná válik. Elég egy egyszerű kérdés, és máris elkezdenek a fejedben megjelenni a mindent kétségbevonó gondolatok.

Mire érdemes figyelni ezeknél az elbizonytalanításoknál?

Fontos a személy?

Természetesen egy általunk alig ismert ember nem fog ránk akkora hatást gyakorolni, hogy minden addigi elhatározásunkat kétségbe vonja. Ezzel szemben olyan emberek, akikkel jóban vagyunk, könnyedén az őrületbe tudnak kergetni a kérdéseikkel.

Tökéletesen érhető, hogy szeretnék, ha jó döntéseket hoznánk, ellenben egy rossz pillanatban feltett kérdés máris egy kérdőjelekkel teli világba küldhet. Édesanyám tökéletes példája az elbizonytalanító személyeknek. Érzéke van ahhoz, hogy belekérdezzen bármibe, vajon tényleg ezt akarom-e csinálni. „Biztos, hogy el akarod vállani azt a munkát?” „Tuti, hogy jó ötlet elmenni abba a buliba?” „Biztos vagy benne, hogy azt akarod felvenni?”

Amikor mások kérdésekkel bombáznak azért, hogy megingassák a sziklaszilárd hitünket, akkor érdemes latba vetni, hogy kik az adott személyek. Milyen szerepet játszanak az életünkben? Milyen rálátással bírnak az adott helyzetre, releváns-e az ő szempontjuk? Ezeket tisztázva máris egy világosabb kép bontakozik ki előttünk.

Tanácsokat adnak vagy csak kérdeznek?

Sosem felejtem el, hogy a továbbtanulásnál mindenki megkérdezte, hogy biztosan  . Az osztályfőnököm, a tanáraim, az ismerőseim és a szüleim ismerősei is kétségbe vonták a döntésemet. Érveket viszont senkitől sem hallottam. Egyszerűen csak feltették a kérdést, hogy jó ötlet-e?

Akkor, ott képtelenség volt elbizonytalanítani, de az egyetem felénél járva, a harmadik félévben eszembe jutottak a kérdések. „Tényleg itt a helyem? Biztosan ezt akarom csinálni? Ez az én utam? Lehet, hogy igazuk volt azoknak, akik megkérdőjeleztek?” Ezekre pedig csak és kizárólag én tudtam volna megfelelő választ adni.

Hosszú időszakon keresztül gyötrődtem, mert csak az járt a fejemben, amit mások mondtak korábban, hogy nem megyek ezzel a szakkal semmire, többre is vihetném, hasznosabb tudásra is szert tehetnék. Végül maradtam az egyetemen, jelenleg pedig mesterképzésen tanulok az alapszakomat folytatva, ezért úgy gondolom, hogy mégsem volt annyira rossz az első megérzésem – ez a számomra megfelelő irány.

Amikor valaki  , akkor mindenképpen gondoljuk végig, hogy tanácsot is adott-e mellé, érvelt-e vagy csupán kérdésekkel halmozott el bennünket, amik csak a kétségbeesésünket fokozták. A tanácsok segíthetnek egyes szituációkban, azonban a kérdések csak újabb kérdéseket szülnek.

Milyen élethelyzetben vagyunk?

Amikor elhangzanak azok a bizonyos mindent megkérdőjelező kérdések, akkor fontos tisztázni magunkban, hogy éppen milyen helyzetben vagyunk. Mi az, amit mások kétségbe vonnak? A jövőnket, a boldogságunkat, a sikereinket, a merészségünket? Gondoljuk át: tényleg valami infantilis dologba szeretnénk belevágni?

Édesapám hosszú évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy szeretne kilépni az alkalmazotti világból, vállalkozó lesz és megteremti a saját munkahelyét. Vásárolt egy telepet, aminek sokan nem jósoltak nagy jövőt, az egészen közeli hozzátartozói sem. Mindenki sanyarú jövőképet rajzolt elé, azonban ő hajthatatlan volt. Tudta, érezte, hogy minden figyelmeztetés ellenére be kell fektetnie. Nemcsak a saját, hanem a bátyám munkahelyét is megteremtette, sőt mások vállalkozásának is bérleti helyet szolgáltat. Bár sokan hitték azt, hogy édesapám nem gondolta át rendesen és elment az esze, mégis a saját feje után ment, ami az évek alatt bebizonyosodott, hogy egy jól meghozott döntés volt.

A szituáció nagyon sokat számít, hiszen nem mindegy, hogy milyen élethelyzetben vagyunk, miről kell döntést hoznunk. A kisebb horderejű választásokon nem érdemes hetekig rágódni, azonban egy életünket gyökeresen megváltoztató döntésnél mindenképpen számot kell vetni.

Mérlegeltük a következményeket?

Ahogy a korábban említett példában is írtam, édesapám nem fejjel ment a falnak, tisztában volt azzal, hogy mit csinál. Rengeteget gondolkodott, éjjel-nappal számolt, mígnem bebizonyosodott: ez a megfelelő döntés.

Valóban vannak olyan élethelyzetek, amikor másoknak igazuk lehet, és tényleg mérlegelni kell egy nagy döntés előtt – nem ugorhatunk bele csak úgy bármibe, fontos a tájékozódás. A belső intuíciókon kívül a megfelelő információs háttér is elengedhetetlen egy nagy horderejű döntésnél.

Az életben mindig is lesznek olyan helyzetek, amelyeknél úgy fogjuk érezni, hogy bárcsak más döntene helyettünk és bárcsak ne ránk hárulna a felelősség. A végső választásunk előtt gondoljunk végig minden eshetőséget, hallgassunk meg másokat, de tudjuk elkülöníteni a jó szándékot, a szülői féltést és az esetleges irigységet is. Minden oldalról vizsgáljuk meg a döntéseinket és vázoljunk fel lehetséges kimeneteleket. Érdemes ilyenkor a legkülönfélébb eshetőségekre is gondolni, hiszen csak úgy kapunk teljes képet, ha mindent körbejárunk alaposan. Egy biztos, a döntést követően hatalmas súly esik le a vállunkról, és nagy terhektől tudunk megszabadulni.

Utólag pedig minden választás értelmet nyer.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

További cikkek: