5 elgondolkodtató kérdés, mely egy kapcsolat végén felmerült bennem

A Dr. House első részei közt hallhatjuk House szavait, miszerint méltósággal csak élni lehet, meghalni nem. Mindegy, hogy mikor következik be a vég, az ember elkezd leépülni, és nincs abban a folyamatban semmi méltóság. Vajon igaz lehet ez a kapcsolatainkra is? Igazak-e Illyés Gyula szavai, miszerint „örökre szép, mi szép volt egykoron!”, vagy egy kapcsolatból csak úgy léphetünk ki, ha megfosztjuk egymást minden méltóságtól, és ezzel együtt magunkat is? Ha lassan leépítjük, elfelejtünk minden örömet, amit közösen megéltünk, remélve, hogy akkor könnyebb lesz továbblépni? Íme 5 kérdés, ami felmerült bennem egy kapcsolat végén.

Meddig él egy kapcsolat?

A válasz szerintem egyszerű: ameddig még tartunk valahonnan, valahová. Amikor már csak ismételjük magunkat, amikor a párbeszédeket felváltják a monológok, amikor már mindenre csak félszavak vannak, akkor baj van.

Mikor kellett volna tapintatosnak lennünk egymással, és mikor lett volna fontos a teljes őszinteség?

Vajon lelkünk teljes kitárulkozása tényleg nem ajánlatos még a legintimebb kapcsolatban sem? Popper Péter szerint hallgassunk minden olyan dologról, ami egy kapcsolat szempontjából jelentéktelen, a másiknak csak fájdalmat, megaláztatást vagy féltékenységet okoz, viszont kötelességünk minden olyan dologba beavatni a társunkat, amelyek komoly érzelmi töltettel rendelkeznek. Nem szabad becsapni senkit, aki fontos, vagy egykoron fontos volt a másiknak.

Ti mit gondoltok, létezik-e teljes őszinteség egy kapcsolatban? Illetve szükséges-e egyáltalán, hogy mindent tudjon a két fél egymásról? Ha nem, akkor hol lehet a határ a között, amit MÉG nem kell elmondani, mert teher, és mi az, amit MÁR mindenképp el kell mondani, akkor is, ha fájdalmat okoz? Ha nem bírta el az őszinteséget egyszer, hazugság volt végig az egész?

Ha egy kapcsolatnak vége szakad, feltétlenül be kell árnyékolja az addig megélt közös élményeket?

A két félnek mindaddig hatalma van egymás felett, amíg a gyűlöletet táplálják, amíg elfordítják a fejüket, ha szembejön a másik. Nem tart minden kapcsolat a sírig, de lehet, sőt kell is arra törekedni, hogy az elválás során a lehető legkevésbé bántsuk a másikat, és legfőképp magunkat. Ameddig háborúban állunk valakivel, addig magunkat is megfosztjuk a békétől.

Ha csak egyet tanácsolhatok: soha ne dobd el azt, amit egyszer szeretettel adtak neked, és ne bánj meg semmit, amit egyszer szeretetből tettél valakiért! Mert a haragod idővel el fog múlni, és akkor bánni fogod, amit hirtelen felindulásból cselekedtél. Mert előbb-utóbb tényleg arra kelsz, hogy elmúlt a harag, és megszűnik a feszültség, ha találkoztok. Itt kezdődik az igazi szabadság.

Megéri a bosszú?

Az elviselhetetlennek érzett frusztráció, megfosztottság és akadályoztatás az, ami egy kapcsolat végén butítja az embert. Sokszor az egymást évekig szerető pár szakítás után visszakéri egymástól az ajándékokat és a leveleket, igyekeznek mindenképpen megalázni, megbántani a másikat. Mit is mond minderről a Biblia? Aki egy embert annyira megszégyenít, hogy az arcába kergeti a vért, annyi, mintha megölné.

A tisztességes ember erkölcsi érzékének nem felel meg a bosszúállás, attól függetlenül, hogy az aljas, szándékosan okozott sérelmek esetében sokszor nem lehet tagadni a bosszú jogos voltát. Lehet, hogy a bosszú szándéka, igénye igazságos, de tisztességes ember mégsem viszi véghez, mert belezüllik. Rá kell bízni a sorsra. „A bosszú az enyém!” – mondja Isten, és nem véletlenül.

Hogyan írhatnánk át a múltat? Szükséges-e egyáltalán?

„Ne menj a romok közé! A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle véglegesen!” – állítja Popper Péter. Vagyis ne töprengjünk azon, hogy alakíthattuk volna-e másképp a múltat? Egyetértek: legfőbb lelkierőnk csak a megtörténtek vállalása lehet.

Felfegyverkezve ugyan, de tekints vissza veszteségeidre, próbáld szétszálazni a problémákat, ami az elváláshoz vezetett. Mi benne a másik felelőssége, és mi az, amit neked kellett volna másképp tenned? Nem önsanyargatásból, hanem mert néha pont akkor találod meg az igazi értékeidet, és tudod magad mögött hagyni a rosszat, amikor időt és energiát szánsz arra, hogy feltakarítsd a romokat, és végül mindent a megfelelő polcra tegyél.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

További cikkek: