6 apró ok, amiért imádtam egyedül élni

Van, aki a csillagokat is lehozná annak érdekében, hogy egyes-egyedül lakhasson, és van olyan is, aki mindent megtesz ennek elkerüléséért, hiszen nem érti szépségét, és a világ legmagányosabb dolgának aposztrofálja. Nincs is ezzel semmi gond, viszont jómagam az első kategória élvonalába tartozom: egyetemi éveim alatt, tehát közel 3 évig éltem teljesen egyedül. Abban az időszakban megfogalmazódott bennem egy örökérvényű, megmásíthatatlan vélemény: egyedül élni piszkosul jó.

Szabad akarat

Össze sem tudom számolni, hogy hányszor álltam neki éjfél után palacsintát sütni a világ legnagyobb nyugalmával, hiszen tudtam, hogy senkit sem zavarok vele. Hogy hányszor kezdtem el hajnalok hajnalán takarítani, mert épp rám jött az öt perc. Senki se szólt meg, ha már lassan második órája foglaltam a fürdőt, hiszen bármikor dönthettem úgy, hogy az illatos, habos fürdővízben addig áztatom magam, ameddig csak kedvem tartja. És a legjobb, hogy ez senkit sem bosszantott, és nekem sem kellett bosszankodnom azon, vajon bosszankodnak-e rajtam.

Megnézhettem a Titanicot, és még bőghettem is rajta olyan istenadtán a „bizonyára bolond” pillantások kereszttüze nélkül. Énekelhettem Bridget Jones-szal az All be myself-et, de ha úgy adódott volna kedvem, akár meztelenül is porszívózhattam volna. Dönthettem úgy este 11-kor, hogy beteszek a nappaliban egy aerobik videót esti edzés gyanánt, de akár úgy is, hogy nem csukom be magam után a fürdőszoba ajtót. A tudat pedig, hogy akár éjszaka közepén is elkezdhetnék olajban sütni, hát meglepően, de inkább zavarba ejtően kecsegtető.

Csend

Amikor hazaértem egy jó fárasztó, olykor idegölő nap után az üres lakásba, fellélegeztem. Csend volt. Nem volt felesleges small talk, se „te akkor mikor is kelsz holnap?”, „vegyél holnap WC-papírt!”, vagy „nem láttad a napszemüvegem?” – típusú kérdés. Semmi. Arról nem is beszélve, hogy jobban alszom, ha nincs a szomszéd szobában gyüszmékelés, és örültem, hogy nem kelt fel senki – vagy én nem keltek fel senkit – hajnali 6-kor a recsegő parkettával, nyikorgó ajtónyitással, megállíthatatlan tüsszentéssel, lehúzott WC-vel vagy harsogó ébresztőóra zajjal.  

Lakberendezési teljhatalom

Ha úgy döntöttem volna, hogy a nappaliba rózsabokrokat, a konyhába delfines szőnyeget, a szobámba pedig rudat szeretnék, akkor senkit sem kellett volna meggyőznöm ezeknek erkölcsi hasznáról, helyességéről, okáról. Nem kell másokkal kompromisszumokat kötni, az ízlésükhöz igazodni, a művészi vénák 100 százalékosan kiteljesedhetnek.

Hűtő szentsége

Ha egész nap a hűtőben hagyott Túró Rudiról álmodoztam, akkor biztos lehettem benne, hogy még ott lesz késő estére is, és nem fog óvatlan kezek ügyébe kerülni. Senki se ette meg előlem az utolsó szelet pizzát, és senki sem hagyta ott aszalódni a frizsiderben a saját, 3 hetes, féltve őrzött Carbonarajat. A hűtőm szent volt és sérthetetlen.

Étkezési szokások átalakulása

Fagyit és tejet dobozból, gabonapelyhet marokból, Smack tésztát lábosból, vacsorát éjfél után, ebédet nappaliból. Minden sokkal finomabb így egyébként – és persze praktikusabb.

Rend és tisztaság

De talán amit a legjobban élveztem az az, hogy minden úgy és ott volt a lakásban, ahogy és ahol hagytam. Rend- és tisztaság mániás énemnek ez maga volt a tömör mennyország. Ha rendbe tettem a lakást, nem értek kellemetlen, atomtámadás utáni meglepetések hazatérésemet követően, senki sem trappolt át a frissen felmosott csempén, és senkinek sem kellett szólnom, hogy figyelj, most amúgy te vagy a soros a takarításban, a bevásárlásban vagy a mosogatásban.

További cikkek: