6 tényező, ami miatt nekem nem jött be a multi, és talán neked sem fog

Előre szeretném leszögezni, hogy az irodai munkáról alkotott véleményem teljesen egyéni ízléshez és saját tapasztalathoz mért. A multik világa egyeseket boldoggá, másokat viszont elégedetlenné tesz – és ez így is van jól. Jómagam egy olyan multis világot tapasztaltam meg, mely a legkevésbé sem elégített ki, röpített a mennyekbe vagy juttatott előre, így cikkemmel első sorban azok azonosulnak majd, akik hasonlóan negatívan vélekednek/vélekedtek a klimatizált irodai környezetről.

1. Egy senkinek éreztem magamat

Szüntelenül azt éreztem, hogy nem vagyok más, mint porszem a gépezetben – és most nem arra a porszemre gondolok, ami megrontja a gépezetet, hanem arra, amelynek a jelenléte fabatkát sem számít. Mindvégig pontosan tudtam, hogy órák alatt pótolható vagyok, hogy a munkám nem igényel sem doktori végzettséget, sem pedig atomfizikus géneket – ez pedig zavart és demotivált. 

2. Megállt az idő

Az idő ugyan köztudottan megállás nélkül telik, a multis környezetben ezt viszont egyáltalán nem érzékeltem. Egyedül a hófoltok és a fák lombozatának változása tanúskodott arról, hogy az idő márpedig rohamosan múlt. Felmondásomkor arcon törölt a valóság, hogy egy teljes évet vesztegettem el egy olyan pozícióban, mely a legkevésbé sem töltött el örömmel, motivációval vagy kihívásokkal.

3. First world problems

A team meetingek havi, olykor heti rendszerességgel kerültek megrendezésre, de hasznos információk aligha hangoztak el rajtuk. 10 százalékban szó esett a teljesítményről, 90 százalékban pedig megbeszéltük, ezúttal hol kellene elinnunk a cég pénzét, avagy hol kellene tartani a csapatépítő programot. Engem az mértékű pazarlás, amit a multinacionális vállalat(ok) képvisel(nek), teljesen elborzasztott. 

4. Csocsó és léghoki?

Az irodaházak gyakran jobban hasonlítanak egy szabadidőközponthoz, mint egy valódi munkahelyhez. Ezzel alapvetően nem lenne baj, de az emeletenként elhelyezett léghoki- és csocsóasztalok, illetve a napközben jógára járó emberek engem szüntelenül a munkám unalmasságára emlékeztetettek. Végig úgy éreztem, hogy a játékasztalok csak egy elterelő hadművelet elemei, hogy ne vehessem észre, mennyire monoton, ingerszegény és unalmas is az irodai munkám. 

5. Minek a puccparádé?

A legelőkelőbb zakók, öltönyök és kiskosztümök sorakoztak fel az irodaház falain belül. Nem értettem, mi értelme van a puccparádénak olyan pozícióknál, melyek java a monitorok előtt zajlik. Mindig az volt az érzésem, hogy az irodába csak ismerkedni, pasizni, csajozni, magamutogatni járnak be az emberek. 

6. Láttam a jövőt

Zavart, hogy pontosan tudtam, mi vár rám. Persze vannak, akik ezért ölni tudnának, engem mégis inkább riadalommal töltött el a jövőkép. Már a gyakornoki pozíciótól kezdve jól láttam, a ranglétra mely fokán mit talál az ember, és mennyi időbe telik, mire oda eljut. Gyakorlatilag minden poszt egy életre előre determinált volt, és egyikben sem láttam elég izgalmat vagy motivációt.

Nektek bejön/bejött a multi? 

További cikkek: