7 teljes nap önmagamra, avagy életem első Erasmus plusz kalandja

Ha valakinek azt mondom, hogy Erasmus plusz, az esetek többségében csak nagy kerek szemekkel találom szembe magamat. Miben különbözik ez a sima Erasmustól? – hangzik állandóan a tipikus kérdés. Hát, ami azt illeti, nagyon is sokban: a program több hónap helyett csupán 1-2 hétig tart, a jelentkezésnek pedig nem előfeltétele a diákstátusz. Ráadásul az Erasmus pluszt az Európai Bizottság finanszírozza, engem például 275 euróval támogattak – a dotáció nagysága persze sok egyéb tényező függvényében változhat. További technikai részletre ebben a cikkben derül fény, most azonban egy személyes élménybeszámoló következik, amellyel remélem nemcsak az ismertetéshez járulok hozzá, de ahhoz is, hogy minél többen kedvet kapjatok ahhoz, hogy ti magatok is jelentkezzetek erre a rövid, ámbár annál hasznosabb kalandra. Hiszen az Erasmus plusz pontosan egy olyan lehetőség, amit minden fiatalnak meg kellene ragadnia.

Az Erasmus plusz felépítése

Ahogy a támogatás mértéke, úgy a projektek témája is változik. A mi Erasmus pluszunk témája a kapunyitási pánik volt, ennek megfelelően csupa önismereti feladatot kellett megoldanunk. Lényegében összezártak hét teljes napra 42 életerős, különböző nemzetiségből származó fiatalt, hogy önismereti tudásuk biztosabb alapokon álljon. Ez egy olyan hét volt, ahol mindenki önmagára koncentrált: saját önismeretem óriásit fejlődött a csekély időtartam ellenére is, önmagamról alkotott képem pedig kitisztult. Mindez az úgynevezett értekezleteknek, vagyis ahogy mi hívtuk, sessionoknak köszönhető: egy nap körülbelül 3-4 sessiont tartottunk, ekkor szorosan a projekt témájához kapcsolódó feladatokat kellett megoldanunk csapatmunkában vagy épp egyénileg.

Legelső benyomás vs. egy hét benyomása

Megérkezésünk másnapján például egy óriási papír elé kellett állnunk háttal. Ekkor még senki sem ismert senkit – még egymás nevét sem volt időnk megjegyezni -, így kellett leírnunk a papír előtt álló vadidegenről a legelső benyomásunkat. Nem mondom, ez a feladat meglepett, picit talán aggódtam is, hiszen elképzelésem sem volt arról, hogy miket fognak a mögöttem lévő papírra írni azok az emberek, akikkel szinte még egy szót sem váltottam.

A feladat az utolsó estén megismétlődött, azonban ezúttal az elmúlt egy hét összbenyomását kellett leírnunk az adott személyről. Mindez természetesen anonim módon zajlott, senki sem tudta, hogy az adott vélemény melyik embertől származik. Egy biztos: remek tanulópénzként szolgál a legelső, szűz benyomás és az egy hét alatt kialakult vélemények összevetésének a lehetősége.

Rögtönzött TED konferencia

Az egyik leghivatalosabb feladatunk azonban egy TED konferencia volt, ekkor brutálisan személyes történeteket osztottunk meg egymással. Volt, aki beszédében vallotta be, hogy meleg – a végén állva tapsoltuk. Volt, aki saját élethelyzetével magyarázta azt, hogy miért kell hinnie Istenben – mert másképp nem élné túl. Volt olyan is, aki őszintén számolt be a bántalmazó kapcsolatáról, és arról, hogy hogyan hagyta majdnem, hogy a férfi tönkretegye az életét. Úgy tűnhet, hogy ez a feladat nem tesz hozzá önismeretünkhöz, ez azonban nem igaz: személy szerint én életemben most először tartottam beszédet angolul, tehát fogalmam sem volt arról, hogy hogyan fogom venni az akadályt. Az előadókat egyébként egyenként megfigyelték, egyéni jellemzés készült mindenkiről. Aki úgy kívánta, annak az előadását pedig videóra is felvették.

Minden jó, ha a vége jó

Oldalakat írhatnék még a többi Erasmus pluszos önismereti feladatunkról. Például arról, amikor az éjszaka közepén kiküldtek minket az erdőbe egy egyáltalán nem megszokott, komfortzónán kívüli csapatmunkára, vagy arról, amikor kötelező jelleggel el kellett gondolkodnunk azon, kit “miért” tartunk az életünkben. Ennek a cikknek a célja azonban csupán az ízelítő megadása és a kíváncsiság felkeltése: jó, ha a fiatalok tudják, hogy az Erasmus plusz egyáltalán létezik.

Zárásként pedig összegezném azokat a tanulságokat, amiket kifejezetten ennek az egy hetes programnak köszönhetek.

  • 8 nap elég arra, hogy totális vadidegenekből barátok váljanak.
  • Az introvertáltak és az extrovertáltak is tudnak egy csapatban dolgozni – méghozzá tökéletesen. Ezt azért nehéz elhinni addig, ameddig meg nem tapasztalja az ember.
  • Minden nap lehet tanulni valamit. Bárkitől.
  • Az első benyomás nagyon csalóka lehet.
  • A legmagabiztosabbnak tűnő embernek is lehet nulla alatt az önbizalma.
  • Az önismeret sosem volt fontosabb, mint napjainkban.
  • Már egy hét intenzív nyelvhasználat is csodákra képes. Egy török fiúnak a program elején még az is problémát okozott, hogy angol szavakat mondjon. Egy hét múlva, a rögtönzött TED előadáson már mondatokban beszélt. Nem barokk körmondatokban, de mondatokban. Egy hét alatt!

Erasmus plusz! Köszönöm ezt a felejthetetlen 7 napot, maradandó élménnyel és tudással gazdagodtam.

További cikkek: