8 tulajdonság, ami nagyon hiányzik az emberekből

Az a 8 tulajdonság, amiről most beszélni szeretnék, természetesen nem hiányzik az összes emberi lényből. Azonban mégis úgy gondolom, hogy érdemes szót ejteni róluk: egyre ritkábbnak és halványabbnak látom ezeket a karakterisztikákat.

A szemük csillogása

Van egy kedves ismerősöm, akit ha munkájáról kérdezek, elkezd csillogni a szeme. Nagyon furcsa ezt látni, mert ez nem holmi mesterséges fénybecsillanás, hanem konkrét ragyogás. Kifejezetten akkor látható, amikor munkájához kötődő apróbb feladatait, jövőbeli terveit, nagyobb megfigyeléseit részletezi. Mondtam is neki, hogy rettentő szerencsés, amiért ő már ilyen fiatalon megtalálta azt a valamit, ami instant öröm-csillogást generál a szemében – de inkább a szívében. Mindannyian ezt keressük szerintem, azt a valamit – legyen az bármi -, amitől elkezd csillogni a szemünk.

Önzetlenség

Gondolkozzunk csak el, hogy mikor tettünk vagy mondtunk valamit csak azért, mert tényleg csak adni akartunk? Hogy felvidítsuk a napját és örömet szerezzünk neki? Mikor segítettünk önzetlenül úgy, hogy nem vártunk érte semmit, és nem is posztoltuk ki a közösségi médiára önfényezés gyanánt? Úgy érzem, az önzetlenség, a szeretet, az adás és a segítés szavát a saját kultúránk picit már átértékelte.

Őszinte jóindulat – nem pedig imitált

Nagyon nehéz ám őszinte – nem pedig megjátszott – jóindulatot találni. Főleg akkor, ha az emberek azt látják, egyre sikeresebb vagy, és egyre inkább kapizsgálod a saját utad.

Esendőség

Elfogadni, hogy van még mit tanulni, az nem hülyeség, szerénynek lenni nem gyengeség, tisztelni a másikat pedig nem megalázkodás. Nem vagyunk mi robotok, hogy ne hibázhassunk, hogy ne cseszhessünk el egy-két dolgot. Néha összezuhanunk – vagy épp szerelembe -, kiborulunk, törünk-zúzunk, lógunk az orrunkon – vagy épp a világ elől. Esendőnek maradni az élet bármely szakaszán és területén, de még a csúcs felé törve is emberi dolog. 

Álarcnélküliség

Sokat gondolkodtam azon, hogy ugyan miért van az, hogy ami egy emberből látszik – a szavai, a cselekedetei, a véleményei -, az még egyáltalán nem biztos, hogy ő maga? Lehet azért, mert az élet különböző szakaszaira, eseményeire egy adott álarcot húzunk, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire stabilan áll a még kitapintható felületeinken. Sajnos ott vannak még azok a bizonyos első randevúk, állásinterjúk, külső nyomások, vélemények, ítélkezések – és az ezekre adott álarcaink.

Csend

Néha hiányzik a csend is, és ami mögötte van: a béke és a nyugalom.

Pillanat öröme

Na meg az a sok elmulasztott, apró pillanat… Néha azt érzem, újra kellene kezdeni mindent, az öleléseket, az élményeket; a szavakat újra kimondani; az élményeket, a szerelmeket pedig újra kibontani, a napokat újra átélni.

Alázat

Az ambíció fontos, de hol marad az alázat? Igenis törtessünk az álmaink felé, de ne úgy, hogy izomból a többiek felé akarjunk emelkedni. Ami pedig a természettel szembeni alázatot illeti… Azt hiszem, mindannyiunknak magunkba kellene nézni.

De van, ami nem hiányzik

Persze, jóval könnyebb meglátni, hogy mi hiányzik sok emberből, mintsem meghatározni azt az extrát, ami a sajátja. Ami viszont senkiből sem hiányzik, az a története. Az emberi történetet nem lehet visszacsinálni, viszont motiválhat, figyelmeztethet, óva inthet és taníthat – ha akarjuk.

További cikkek: