A Google, az emberiség és a digitális detox kapcsolata

Nem tagadás, az internet tényleg megnyitotta előttünk a világ kapuit. Ki sem kell mozdulnunk lakásunkból ahhoz, hogy bevásároljunk, hogy ápoljuk baráti kötelékeinket, hogy vonatjegyet vásároljunk, vagy hogy egy frissen megjelent könyvet a kezeink közt szorongathassunk. Mindennapjaink során a Google-t olyan alapvetőnek gondoljuk, mint vészhelyzet esetén a 112-őt. Tény, hogy az internettel megnyílt előttünk a világ, de valamit – észrevétlenül ugyan – be is zárt. Egyre többen érzik azt, hogy egy bizonyos időtartamra, de meg kell szabadulniuk az internettől.

A függőség már kialakult

Nem kell elmennünk a moziba, hogy megnézzük a moziműsort, és nem is kell papír alapú térképpel bajlódnunk, csak a Google maps-szel. Nem ritka az sem, hogy a hétköznapi dolgok mellett olyan kérdéseket is bepötyögünk a Google keresőjébe, amiket másnak feltenni gyakran nem mernénk. Várjuk a választ arra, hogy álmainkat hogyan valósítsuk meg, problémáinkat hogyan oldjuk meg, hovatovább, nem félünk attól sem, hogy megválaszolhatatlan kérdéseket próbáljunk a világhálón megfejteni. Hozzászoktunk, hogy szinte mindent megkaphatunk egy klikkelés által, így nem meglepő, hogy az élet nagy kérdéseire is a célirányzott kattintásokkal keressük a választ.

“Hogyan gazdagodhatok meg gyorsan?”

“Donald Trump csalt a választáson?”

“Jó vagyok az ágyban?”

“Mi végre vagyunk ezen a Földön?”

“Honnan tudom, hogy megcsal a párom?”

A Google-nek egyszerre kell pszichoterapeutának, expressz lelkisegélynek, motivátornak és mindentudónak is lennie. Ha belegondolunk, ezért hozták létre, de egy igencsak elgondolkodtató kérdés üti fel a fejét: vajon az emberek tanulnak a világról, vagy a Google az emberekről? Ugyanis nem csak zenei listánk, de keresési előzményünk is rengeteget elmond rólunk – a vágyainkról, a titkainkról, a hétköznapjainkról, úgy az egész lényünkről. Egy kicsit rémisztő, nem?

A digitális detox szüksége

Nem rémisztő, inkább hátborzongató. Úgy gondolom, az internet ugyan megnyitotta előttünk a világot, de egyrészről be is zárta. Ott van például a Messenger kettős ereje: noha gond nélkül fenn tudjuk tartani a kapcsolatot a külföldön élő barátainkkal, de baráti programjaink során hajlamosak vagyunk belefeledkezni virtuális beszélgetéseinkbe. Egyre több ember vonja kétségbe azt is, hogy egyáltalán létezik internetes magánlevelezés. Sőt, egyre többen érzik azt, hogy az internet által megkönnyített világnak rengeteg hátulütője is van – például felzabálja a lelket, ha a social mediara gondolunk.

Sokak érzik úgy, hogy a világháló szinte megfojtja őket, nem tudnak fellélegezni a null-huszonnégyes online jelenlét és az állandó adatkapcsolat miatt. Itt jön képbe a digitális böjt fogalma, ami annyit jelent, hogy az illető egy bizonyos időtartamra – napokra, hetekre, hónapokra – lekapcsolódik a világhálóról. Sokan tenni akarnak saját internetfüggőségük ellen, és ezért is gondolják úgy, hogy egy kis “NETtelenség” mindenképp előnyükre válna – kinyitná azt a világot, ami eddig észrevétlenül, de be volt zárva. 

További cikkek: