Huszonévesek belső válságáról és félelmeiről szóló könyvválogatás

Mitől félünk a legjobban huszonévesen? Nehéz lenne csupán pár szóba, esetleg mondatba ölteni. A reményveszettségtől kezdve a megélhetésünk kérdéskörén át a robot életmódig szinte mindentől rettegünk – a nagyravágyás, tenni akarás szinte zsigerileg bénít meg minket. Ha a felsorolt félelmek közül rád egy sem igaz, akkor ez a válogatás nem neked való. Ellenben, ha legalább egyben magadra ismertél és azt gondoltad, hú, ebben van valami, akkor igenis neked való. John Osborne, Potozky László, John Williams, Totth Benedek és Kötter Tamás megragadják a minket, fiatal felnőtteket foglalkoztató kérdésköröket és a hozzájuk társuló érzelmi-pszichikai vonulatokat: íme, egy válogatás arról, amikor a modern társadalom gépezetébe apró csavarként épül be az ember; arról, amikor a reménytelen útkeresés mellé csak a depresszió dukál; és arról, amikor felemészt a közöny, a csillogás és a pénz.   

John Osborne – Dühöngő ifjúság

John Osborne a kétségbeesett világban saját helyüket még nem találó fiatalok drámáját vetette papírra, mely a hatvanas évek diáklázadásainak és diákmozgalmainak vált előfutárává. A friss öntudatra ébredt, de önmagukat még nagyban kereső fiatalok belső lázongása, kiábrándultsága és tehetetlenségből fakadó haragja elevenedik meg a könyvben. Négy huszonéves őrlődik az életen egy padlásszobában: vitáznak, nézőpontokat cserélnek és érvelnek. Nehezményezik a lehetőségekkel teli, de mégis lehetőségek nélküli jövőt; hogy kapcsolatok nélkül az ember mit sem ér a munka világában; és azt is, hogy nehéz sehova sem tartozónak lenni.

Potozky László – Éles

Kocsmázás, önrombolás, verekedés, féltékenység, önkínzás, társas magány – többek között ezekkel a címszavakkal jellemezhető az Éles, mely nem más, mint egy egyetemista túlontúl nyers, de annál őszintébb vallomása. A középosztálybeli fiataloknak megvan a lehetőségük arra, hogy tanuljanak, mégis sodródnak, kallódnak, bolyonganak, miközben egyre erkölcstelenebbé, céltalanná és besavanyodottabbá válnak. Hogyan hidegülnek el egymástól a fiatalok? Miért zárkóznak el a külvilágtól, a segítségtől? A fájdalomra csak az újabb fájdalom szolgál gyógyírként?

John Williams – Stoner

A Stonerben egy olyan ember története van leírva, aki halála után semmi jelentőset nem hagyott ezen a világon. A főszereplő 19 évesen egyetemista lesz, később tanárként helyezkedik el a Missouri Egyetemen. Rosszul nősül, csendes, szürke életet él, melyet leginkább a beletörődés ural. De él. Csak szürkén, közönyösen, minimálisan megtapasztalható boldogsággal. Persze, tudom: nem szívesen olvasunk olyan regényt, amelynek szerzője annyira se „erőlteti” meg magát, hogy hősének történetét egy csúcsponton, egy beteljesült szerelmen vagy épp egy megérdemelt jutalmon vágja el – de pont ezért olyan valóságos, olyan emberi, pont ezért lehet a gondolatokkal, a kételyekkel, a kérdésekkel annyira azonosulni. John Williams megírta az egyszerű ember történetét, a maga közönyös beletörődésével és elfogadásával. Igaza lenne Mastersnek, aki szerint az egyetem csupán olyan emberek gyűjtőhelye, akik a való életben nem boldogulnának? Vajon Stoner emiatt ragadt az egyetemen oktatóként? Emiatt gyöpösödött bele az életbe?

Totth Benedek – Holtverseny

A regény főhősei légüres térben lebegő tinédzserek, ön- és közveszélyes kisvárosi kamaszok, akiknek néha egymásba kell rúgniuk, hogy haladhassanak. Könnyű elfelejteni, hogy milyen a kamaszkor sötétsége, hogy mennyi kétséggel, félelemmel és törött kapaszkodóval van tele – de pont ezért íródott meg ez a könyv, hogy ismét szembenézhessünk egy olyan fiatallal, amilyen mi magunk is vagyunk – esetleg voltunk.

Kötter Tamás – Rablóhalak

Akár mondhatjuk azt is, hogy Kötter Tamás novellafüzére Gatsby és a Wall Street farkasának életét mutatja be – csak épp budapesti kavalkádban. Hiába a rengeteg szex, pénz, nihil, A8-asok és drogok: ez az egész nem a várt nagy bummról és a hedonizmusról szól, hanem a kétségbeesett, alig hallható, fájdalmas nyüszítésről. Saját törvények uralkodnak egy olyan világban, ahol mindenki uralkodni akar, fiatal lenni és a külcsínnek élni. Igen, saját törvények uralkodnak, mert csak a tagjai halnak bele szép csendben lelkileg.

További cikkek: