Huszonévesek belső válságáról és félelmeiről szóló könyvválogatás

Mitől félünk a legjobban huszonévesen? Nehéz lenne csupán pár szóba, esetleg mondatba besűríteni. A reményveszettségtől kezdve a megélhetésünk kérdéskörén át a robot életmódig szinte mindentől rettegünk. Ha a felsorolt félelmek közül rád egy sem igaz, akkor ez a válogatás nem neked való. Ha legalább egyben magadra ismertél, majd azt gondoltad, hogy hú, ebben van valami, akkor igenis neked való. John Osborne, Potozky László, John Williams, Totth Benedek és Kötter Tamás megragadják a fiatal felnőtteket foglalkoztató kérdésköröket: íme, egy válogatás arról, amikor a modern társadalom gépezetébe apró csavarként épül be az ember; arról, amikor a reménytelen útkeresés mellé csak a depresszió dukál; és arról, amikor felemészt a közöny, a csillogás és a pénz.   

John Osborne – Dühöngő ifjúság

John Osborne a saját helyüket még nem találó fiatalok drámáját vetette papírra, mely a hatvanas évek diáklázadásainak vált előhangjává. A friss öntudatra ébredt, de önmagukat még nagyban kereső fiatalok belső lázongása, kiábrándultsága, tehetetlenségből fakadó félelme elevenedik meg a sorokban. A történet egészen egyszerű, négy huszonéves őrlődik az életen egy padlásszobában: vitáznak, nézőpontokat cserélnek és érvelnek. Nehezményezik a lehetőségekkel teli, de mégis lehetőségek nélküli jövőt; hogy kapcsolatok nélkül az ember mit sem ér a munka világában; valamint azt is, hogy mennyire nehéz sehova sem tartozónak lenni.

Potozky László – Éles

Kocsmázás, önrombolás, verekedés, féltékenység, önkínzás, társas magány – többek között ezekkel a címszavakkal jellemezhető az Éles, mely nem más, mint egy egyetemista túlontúl nyers, de annál őszintébb vallomása. A középosztálybeli fiataloknak megvan a lehetőségük arra, hogy tanuljanak, mégis sodródnak, kallódnak, bolyonganak, miközben egyre erkölcstelenebbé, céltalanná és besavanyodottabbá válnak. A könyv ezernyi kérdést felvet: Hogyan és miért hidegülnek el egymástól a fiatalok? Miért zárkóznak el a külvilágtól, a segítségtől? A fájdalomra csak az újabb fájdalom szolgál igazi gyógyírként?

John Williams – Stoner

A Stonerben egy olyan ember története van leírva, aki halála után semmi jelentőset nem hagyott hátra a világra. A főszereplő 19 évesen egyetemista lesz, később tanárként helyezkedik el a Missouri Egyetemen. Rosszul nősül; csendes, szürke életet életét a beletörődés uralja. De él. Csak szürkén, közönyösen, minimálisan megtapasztalható boldogsággal. Persze, tudom: nem szívesen olvasunk olyan regényt, amelyben a főhős története nem egy csúcsponton, megérdemelt jutalom elérésekor ér véget, de pont ezért olyan valóságos, emberi ez a könyv, pont ezért lehet a megfogalmazott gondolatokkal, kételyekkel és kérdésekkel azonosulni. John Williams megírta az egyszerű ember történetét, a maga közönyös beletörődésével és elfogadásával. Igaza lenne Mastersnek, aki szerint az egyetem csupán olyan emberek gyűjtőhelye, akik a való életben nem boldogulnak? Vajon Stoner emiatt ragadt az egyetemen oktatóként? Emiatt gyöpösödött bele az életbe?

Totth Benedek – Holtverseny

A regény főhősei légüres térben lebegő tinédzserek, ön- és közveszélyes kisvárosi kamaszok, akiknek néha egymásba kell rúgniuk ahhoz, hogy haladhassanak. Könnyű elfelejteni, hogy milyen a kamaszkor sötétsége, hogy mennyi kétséggel, félelemmel és törött kapaszkodóval van tele.

Kötter Tamás – Rablóhalak

Akár mondhatjuk azt is, hogy Kötter Tamás novellafüzére Gatsby és Wall Street farkasának életét mutatja be – csak épp budapesti kavalkádban. Hiába a rengeteg szex, pénz, A8-asok és drogok: ez az egész nem a várt hedonizmusról és jólétról szól, hanem az alig hallható, nyüszítő segélykiáltásról. Saját törvények uralkodnak egy olyan világban, ahol mindenki uralkodni akar, fiatal lenni és a szépségnek élni. Igen, saját törvények uralkodnak, mert csak a tagjai halnak bele csendben lelkileg.

További cikkek: