A kapcsolatból kapcsolatba ugrálás filozófiája

Szakítás után az emberek egy része hetekig sír, hónapokig letört és nem keveset dolgozik azon, hogy túllépjen a múlton. Van viszont egy másik tábor is, az a csoport, akik egyik kapcsolatból a másikba ugorva lendülnek túl a csalódáson.

Van, akiknek könnyen megy

Vannak ismerőseim, barátaim, akik olyan könnyedén lépnek át egyik kapcsolatból a másikba, mint a parasztok lépnek egyik mezőről a másikra a sakktáblán. Gyakran már a szakítás előtt biztos helyük van egy másik fél oldalán, így egy az egyben kihagyhatják a “sírós, csöpögős filmnézős” fázist. Azok, akik a szakítás után inkább szenvedni hajlamosak, nem is értik, hogyan megy egyeseknek ilyen gondtalanul a továbblépés, hiszen nekik kifejezetten kavarog a gyomruk a gondolattól, hogy újra ismerkedni kezdjenek, hogy egy új ember érjen hozzájuk.

Megvannak az előnyei

Kapcsolatból kapcsolatba ugrani mégis sokkal könnyebb, mint párnák közt egyedül szenvedni. A magányos fázis egy az egyben kihagyható, nem kell beletanulni a szinglilétbe, és nem kell rájönni, hogyan működjünk egyedül. Állandóan szeret minket valaki és egy percig sem kell arra gondolnunk, hogy nem vagyunk elég jók. Lássuk be, mindez jól hangzik, nem igaz?

Ennyire talán mégsem egyszerű

Kapcsolatból kapcsolatba ugrani azonban korántsem annyira előnyös, hiába tűnik annak első látásra – állítják a kapcsolatfüggőségből kigyógyult ismerőseim. Sok esetben ilyenkor csak későbbre tolódik a szenvedés, és egy sokadik szakítás után tör rá az emberre, méghozzá halmozottan. Arról nem is beszélve, hogy a kapcsolatból kapcsolatba ugrálók gyakran túl sem lépnek igazán exeiken, és idővel vissza-visszatáncolnak hozzájuk. Ekkor már nem is a gyalog szerepét töltik be a sakktáblán, sokkal inkább a királynőjét, aki oda lép, ahová csak kedve tartja, hol új mezőre, hol egy régire. Idővel viszont annyi exük és szakításuk tornyosul föl, hogy azt a 8×8-as tábla el sem bírja.

Meg kellene tanulni egyedül lenni

A kapcsolatból kapcsolatba röppenős életforma hosszú távon lehet, hogy inkább kényelmes, mintsem hasznos. Azok, akik sosincsenek egyedül, könnyen lehet, hogy nem tanulják meg definiálni magukat, nem jönnek rá, kik is ők valójában. Csak a valaki más oldalán létező személyiségüket ismerik, és könnyen lehet, hogy az élet igazán kemény dolgaival nem is lennének képesek egymaguk megbirkózni. Pedig fontos, hogy megtanuljunk egyedül lenni, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a sors, hogy mikor leszünk teljesen magunkra utalva. Mit gondoltok, az előnyük vagy a hátrányok listája hosszabb? 

További cikkek: