A közösségi média üzenete: nem vagyunk elegek

Közösségi média. A hely, ahol mindenki az, aki valójában nem. A hely, ahol a pocsék párkapcsolatok is rózsasziromban fürdenek. A hely, ahol Berki Mazsi híres lehet – akárki is legyen ő. A hely, ahol filterek fedik el a valóságot és a gennyes pattanást. A hely, ahol azt hiszed, kapcsolatot építesz, közben könnyen lehet, hogy csak leépíted azt. A hely, ahol majdnem mindenki fenn van. A hely, ahol valójában jobb lenne, ha senkinek sem kellene fenn lennie.

No, jó, persze ennyire talán nem sötét, undorító hely a közösségi média, mégis azt hiszem, több a hátránya, mint az előnye, több rosszat okozott, mint jót. Nem lepődnék meg, ha brit tudósok hamarosan igazolnák, hogy a közösségi média tehet arról, hogy azt hisszük: nem vagyunk elegek.

Nem vagyunk elég szépek

Színészek, énekesek, modellek, influencerek, hercegnők, sikeres üzletasszonyok – velük van kitapétázva az üzenőfalunk. Na persze véletlenül sem smink vagy filter nélkül, netalántán szoptatós melltartóban vagy buggyos pizsamanadrágban látjuk őket viszont. Nap mint nap szembe jönnek a tipi-topi külsejükben, mi pedig már-már olyan természetesnek vesszük gyönyörüket, mint a reggeli fogmosást. Az újra meg újra arcunkba tolt tökéletes idomok (vagy épp izmos férfitestek) azt ordítják: nem vagyunk elég szépek.

Pedig észre kellene vennünk, hogy amit a filtereken látunk, nem a valóság, nem a nagy átlag, nem az elvárt, nem a természetes.

Nem vagyunk elég boldogok

Nem lehet, hogy az összes fogkrémmárkát az Instagram szponzorálja? Százwattos Blend-a-Med mosolyok égetik ki a retinánkat, miközben görcsbe rándul a gyomrunk a ténytől, hogy hétfő reggel nem mosolyogva indítjuk a hetet, hogy péntek este nem koktél fölött vigyorogva zárjuk a hétköznapokat, és hogy a szomorú vasárnapot sem vagyunk képesek erőltetett jókedvvel átvészelni. Az újra meg újra HD minőségben arcunkba tolt mosolyok azt ordítják: nem vagyunk elég boldogok.

Pedig észre kellene vennünk, hogy a boldognak mutatott sztárházasságok gyakran a válóperes ügyvédnél, a vidámnak tűnő sztáréletek pedig a pszichiátrián végzik.

Nem vagyunk elég gazdagok

Sosem elég, amink van, igaz? Sosincs elég pénzünk, sosem tudjuk megvenni, amiket megszeretnénk, sosem telik elég extrára, sosem telik elég programra, sosem telik elég utazásra, sosem telik elég ruhára. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, vajon tényleg olyan csórók vagyunk-e, mint gondoljuk, vagy csupán a közösségi média hiteti el velünk mindezt! Az újra meg újra arcunkba tolt magángépes luxusutak azt ordítják: nem vagyunk elég gazdagok.

Pedig észre kellene vennünk, hogy az interneten kiteregetett influencer életek irreális túlzások, és hogy nem mindegy, hogy az életünket Meghan Markle-éval vagy egy fedél nélkül maradt hajléktalanéval hasonlítjuk-e össze, miközben a Facebookot görgetjük.

Nem vagyunk elég tehetségesek

Huszonéves filmsztárok, díjnyertes, szinte még kiskorú énekesek és Forbes címlapon szereplő fiatal vállalkozók köszönnek ránk, miközben a reggeli kávé mellett a hírfolyamunkat böngésszük. Ránk tör a pánik, hogy kifutunk az időből, sőt, hogy már ki is futottunk, hogy nem értünk el semmit, hogy nem tettünk le semmit az asztalra, hogy senkik vagyunk, hogy azok is maradunk. Az újra meg újra arcunkba tolt szobrok, érmek, díjak és címlapok azt ordítják: nem vagyunk elég tehetségesek.

Pedig észre kellene vennünk, hogy a nagy átlagot nézve bizony nem az a gyakori, ha valaki fiatalon leli meg az álommunkáját, a neki való irányt.

Higgyük el végre, hogy elegek vagyunk! Elég szépek, elég boldogok, elég gazdagok és elég tehetségesek. Sőt, mi több, mind ez idáig is azok voltunk – csak pár buta alkalmazás nem hagyta, hogy észrevegyük. 

További cikkek: