“A kutya nem egy plüssállat” – Mikor van itt a kutya ideje?

A családomnak három kutyája van, egy golden retrieverünk és két border collienk. Mind fajtatiszták, genetikailag tökéletesek. Boldog ebek, hiszen rengeteg szeretet kapnak tőlünk. Szép, mesébe illő életük van. Nekem mégis van egy kis bűntudatom.

Inkább menhelyről fogadok majd örökbe

Felnőtt fejjel már nem vennék kutyát tenyésztőtől. Ennek egészen egyszerű oka van: kutyák ezrei várják a halált a gyepmesteri telepeken és a kutyamenhelyek is mindenütt tömve vannak. Rengeteg kutya igényelné a megmentést, a szerető gazdit, de ezek helyett sok esetben csak az altatóval találkoznak.

Családunk legidősebb kutyája, a 15 éves Zsömi már tényleg matuzsálemi korban jár. 9 éves koromban kaptam, nem szívesen gondolok bele, de tudom, hogy hamarosan eljön a nap, amikor már nem fog rekedt, öreges hangon vakkantgatni. Mivel kutyák mellett nőttem fel, biztos vagyok benne, hogy lesz még ebem utána is, habár örökké ő marad az „első gyerekem”.

Eldöntöttem, hogy Zsömi után nem tenyésztőtől vásárolok majd. Immáron tősgyökeres kutyatartóként tényleg úgy gondolom, megértem a feladatra, hogy egy hánytatott sorsú eben próbáljak segíteni. Tőlem lehet bolhás, lehet öreg, lehet sebes a bőre, lehet fekete, hiányozhat egy lába – én akkor is ugyanúgy fogom szeretni, ahogyan Zsömit szeretem. Kivétel nélkül minden kutya megérdemli a szerető családot, és remélem, hogy egy nap én lehetek az, aki ezt egy már majdnem halálsorra küldött kutyának is megadhatja.

Mi vagyunk a jövő gazdái

Szeretném felhívni a figyelmet a huszonévesek fontos szerepére. Sok fiatal pár dönt úgy, hogy még a gyerekvállalás előtt kutyát vesz. Nulladik gyerekként tekintenek az ebre, gondoskodó ösztöneikkel a kutya mellett kívánnak megismerkedni. Ez mind lehet szép és jó, de csak abban az esetben, ha tisztában vannak a felelősséggel, amit vállalnak. Mert egy kutya nem a nulladik gyerek, hanem az első dobogó szív, akiért felelőssé válnak; nem egy tesztalany, akin kipróbálhatják, jó szülők lennének-e vagy sem. Amint akárki úgy dönt, hogy gazdává válik, 10-20 évre köti le magát, 10-20 évre tesz esküt. No nem olyat, mint a lakáshitel felvételekor – itt ha valaki elbukja a feltételeket, az akár egy érző lélek gyilkosává is válhat. Igen, szándékosan fogalmazok brutális és naturalista stílusban.

Sok menhelyi kutyát a gazdáik visznek be oda

Sok kutya egyébként azért köt ki menhelyen, mert a gazdáik önszántukból oda viszik őket. Bizony, akármennyire kegyetlen is ez, megteszik. Megteszik, mert költöznek, mert nem tudják gondjukat viselni, mert az eb nem jön ki a macskával, nem fér össze a gyerekkel vagy mert nem bírják őt a szomszédok.

Mivel szeretném, ha mi, a jövő gazdái már nem növelnénk a menhelyek létszámát, összeírtam egy listát, melynek mentén érdemes végigmenni, mielőtt kutyát vállalnánk. A Kutyaguru ágrajza szintúgy segíthet.

Készen állsz a kutyára?

Szabadidő?
Van elég szabadidőd? A kutya nem egy plüssállat, nagyon is valódi szervekkel van ám „kitömve”. Igényel törődést, sétát, játékot, simogatást, állatorvosi viziteket, kalandokat, programokat. Ha jelenleg három diákszervezetnek is az elnöke vagy, van két mellékállásod és egyszerre két szakot végzel az egyetemen, talán nem most van itt az ideje a kutyának. Kérlek, ismerd fel, hogy milyen életszakaszban jársz, mielőtt ekkora felelősséget veszel a nyakadba!

Lakhatás?
A lakhatási körülményeink huszonévesen még igencsak bizonytalanok. Vannak, akik albérletből albérletbe hurcolkodnak, de akadnak olyanok is, akik a szülői ház és az albérletek között ingáznak. Találni kisállatbarát lakásokat, ez azonban nem mindig egyszerű küldetés. Mindenképpen át kell gondolni, hogy hol tudnál lakni a kutyáddal az elkövetkezendő években. Képes vagy vállalni, hogy csak oda költözöl, ahová a kutyád is veled mehet? Megérted, hogy a kutya innentől a legfontosabb csomagod?

Utazások?
Huszonévesen át kell ám gondolni azt is, hogy mennyit tervezel külföldön tartózkodni. Sokunk tervez még hosszú ázsiai körutakat, Erasmus féléveket, esetleg hosszabb távú külföldi tapasztalatszerzést. Ha ezek tényleg ott motoszkálnak a fejedben, akkor még nem érdemes kutyát vállalnod. A kutya a letelepedett, megállapodott embereknek való.

Szerelem?
Könyörgök, hogy a rózsaszín ködben lebegve még ne döntsetek úgy a pároddal, hogy örökbe fogadtok egy kutyát! A lila púder egyszer bizony lepereg, és benne van a pakliban, hogy úgy már nem is lesztek annyira oda egymásért. A kutya viszont, akit befogadtok, mindkettőtöket megszeret, és fájdalmas lesz neki, ha egyikőtök eltűnik a képből. Arról nem is beszélve, hogy akadnak olyan párok is, akik inkább menhelyre adják vagy elajándékozzák a kutyát a románc végetértét követően, mondván: túl fájdalmas nekik, hogy az eb az exükre emlékezteti őket. Bizony, megteszik. Legyetek szívesek, fogjátok fel, hogy a kutya nem egy cuki közös kép, amit egy gombnyomásra letöröltök a Facebookról, amikor mindennek vége!

Gyerekvállalás?
Fontos pont lehet még a gyerekvállalás kérdése is. Ha gyereket is most terveztek a pároddal, lehet, hogy jobb, ha vártok a kutyával pár évet, amíg a baba nagyobb lesz. Könnyebb, ha a kutyának kell a nulladik perctől a gyerekhez szoknia, mintha fenekestül felfordulna az ő és a ti életetek is a baba érkezésekor.

Ne féljetek kiegészíteni a checklistemet kommentben! Hasznosak lehetnek a meglátásaitok, tapasztalataitok. Talán visszaszoríthatjuk a menhelyre kerülő kutyák számát, ha növeljük egymásban a felelősségérzetet.

További cikkek: