A „lesz*rom” rafinált művészete – Könyvajánló

Az emberek valahogy nem értik, hogy semmi gond nincs azzal, ha a dolgok néha rosszra fordulnak. Ez a világ legtermészetesebb dolga ebben az idő- és energiaigényes bolondokházában, aminek élet a neve – bár az is igaz, hogy élet nemigen hagyja leszarni magát. „Dugják fel a pozitivitást – mondja Mark Manson –, az élet tele van rosszal, feleslegessel, bajjal, és ezt tudomásul kell venni. A „lesz*rom” rafinált művészete című könyvében fejti ki, hogy hogyan érdemes a leszarást ésszel, nem pedig megfontolatlanul, önsorsrontásként csinálni.

Kultúránk irreálisan magas pozitív elvárásai és a rá épült business

A világ folyamatosan azt mondja, hogy a jobb élethez több és több kell, és azokat minél gyorsabban meg kell szerezni. Keress többet! Légy jobb! Vegyél többet, hogy legyen többed! Légy boldogabb és egészségesebb! Légy gazdagabb, eredményesebb, szexibb, szebb, csodálatosabb! Szinte mindenhonnan ehhez hasonló impulzusok érik az átlagember mindennapjait, és ez a szegény átlagember emiatt folyton izgul.

De ha belegondolunk, rájövünk: a mantraként ismételt önsegélyező rizsák a legtermészetesebb emberi gyarlóságra és gyengeségre épülnek rá, majd jól fel is nagyítják őket. A jobbra való görcsölés pedig csak arra emlékeztet minket, hogy mi hiányzik belőlünk, hogy mik nem vagyunk, és hogy mik lehetnénk – az esetek többségében tehát nem is környezetünk a legnagyobb ellenség, hanem saját magunk.

Fordított törvények uralják a mindennapjainkat

De: pozitív élményre vágyni önmagában negatív élmény, ugyanakkor a negatív élmény elfogadása pozitív élmény. Ezt nevezte el Alan Watts filozófus fordított törvénynek, vagyis: minél kétségbeesetten próbálunk boldogok lenni, annál szomorúbbnak és elégedetlenebbnek fogjuk érezni magunkat. Minél kétségbeesetten próbálunk jobban kinézni, hogy szebbnek lássuk magunkat, annál csúnyábbnak fogjuk látni magunkat. Túl nagy ügyet csinálunk jelentéktelen, bolha dolgokból, ami miatt gyakran nem vagyunk képesek elválasztani a valós dolgokat az illúzióktól, amik kellemetlen és fölösleges tévhitekbe kergetnek minket.

Mi a titka a jó életnek?

A jó életnek egészen egyszerű titka van: egyszerűen nem szabad minden szaron felizgatni magunkat. Csak az legyen ránk hatással, ami fontos és ami számít. A probléma az, hogy a Facebook és az Instagram hírfolyam persze töretlenül emlékeztet minket arra, hogy mennyire boldog mindenki, és ha 10 percre ne adj’ isten rosszul érezzük magunkat, máris azt érezzük, hogy mi vagyunk azok, akikkel nem klappol valami. Éppen ezért nem szabad hagyni, hogy kényszerből vagy külső nyomás hatására lépjük meg azt a valamit, amit sokan majom módjára megtettek, de persze ne is üljünk sokáig a langyos vízben!

Az ember nem születik úgy, hogy csuklóból képes legyen leszarni azt, amit kell

Mark Manson megfogalmazott egy számomra nagyon is elgondolkodtató tételt, amelynek mondanivalója ez: a megfelelő értékrend felállítása az, ha már jobban megválogatjuk, hogy min is izgatjuk fel magunkat. A megvilágosodott, érett, felnőtt ember megtanulja, hogy kizárólag azon balhézzon és idegeskedjen, amin valóban érdemes. Azonban a lényeges és a lényegtelen szétválasztása egyáltalán nem olyan könnyű és magától értetődő, mint azt első pillanatra gondolnánk – ennek tematikáját Mark Mason mégis érthetően elmagyarázza, amit különböző „based on true story” példákkal mutat be.

Kinek ajánlható ez a szerzemény?

A tartalmát tekintve nincs konkrét célközönsége a műnek: bárki, aki egy kicsit is megkérdőjelezi, vagy akár beleunt, kiábrándult korunk által diktált trendjeibe, akkor ez a könyv frissítőként hathat begyöpösödött elméjére. De ne feledd: ebben a könyvben nem arról fogsz olvasni, hogy hogyan legyél sikeres. Nem a nyerésre vagy a teljesítményre tanít meg, hanem a vesztésre és az elengedés művészetére – ami bármilyen meglepő, de a fejlődésünket szolgálja.

További cikkek: