A mai fiatalok az új öregek?

Érdekes tézist állított fel a New York Post egyik cikke, mely A mai fiatalok az új öregek alcímet képviseli: különböző indokokkal boncolgatják megfigyelésüket, miszerint a mai huszonévesek korukat meghazudtolva inkább nyugdíjasokként viselkednek szabadidejükben. A fiatal generációk szórakozási szokása majdhogynem kimerül a „Netflix&Chill”-ben, kötelességmentes óráikat inkább otthon töltik, ahelyett, hogy kimozdulnának egy nagyobb szociális eseményre. Amióta világ a világ, a fiatalokat azzal vádolták, hogy csak fékeveszetten, határokat nem ismerve mennek az éjszakába, ahol nem csinálnak mást, csak buliznak és berúgnak. Úgy fest, a vádak egyre alaptalanabbá válnak: mi lennénk a legifjabb „couch potato” nemzedék?

Kimerültség mint népbetegség

Dr. Sanjeev Kothare, a New York University neurológusa az egyik legfrissebb és leggyakoribb népbetegségre hívja fel a figyelmet, mely a felnőttkor kezdetén csúcsosodik ki: szinte minden második, húszas éveiben járó fiatal kóros fáradtságtól, kimerültségtől szenved. Egy 2016-os kutatás eredményével a fiatalok új iszogatási szokásait is prezentálták: eszerint, ha a fiatalok ki is mozdulnak, legfeljebb egy-két pohár italt fogyasztanak. A fékeveszett, hajnalig tartó bulizások az egyetem második évétől kezdve fokozatosan elhalnak. Az otthonülős, bepunnyadós trend már a Z generációsoknál is megfigyelhető – derül ki a felmérésből.

Ezt elolvasván egy hatalmasat bólintottam a monitor előtt: bármennyire is szeretném hinni, hogy a csúcséveimben maximum szinten van az energiatartalékom, és csak úgy kicsattanok az életerőtől, őszinte leszek, még a közelében sem járok. Bár gyanítom, ezzel nem csak én vagyok így.

Rohanó és fárasztó a külvilág odakint, valahogy fel kell töltődni a hétköznapok körforgására – főleg, ha már nemcsak az iskolai feladatokat kell sikerrel abszolválni, hanem a munkahelyi, háztartási kötelezettségeket is. Erre nem a pénteki vagy szombati macskajaj a megfelelő megoldás; már 21-22 évesen sem volt semmi szükségem arra, hogy az amúgy is vésztartalékon működő energiáimat mínuszba juttassam egy olyan bulival – vagy akár csak egy könnyedebb, esti mulatozással –, amire 18 évesen még volt energiám. Este 11-kor az a legnagyobb álmom, hogy végre aludjak, nem pedig az, hogy bulizzak. 

Pénztárca gondok

A New York Post megemlíti a Netflix nemzedékének pénzügyi gondjait is: kétségtelen, hogy egy péntek-szombat esti mulatozás tetemes költségekbe is fájhat – ha a spórolást ki is tűzzük célul, jó pár ezressel így is, úgy is kevesebb marad a tárcánkban. A bűntudatot meg sem említem: igenis fáj túlárazott vodkaszódákra kiadni a pénzem, ha a nyakamon még ott liheg például a diákhitel.

Az eredmény? Netflix&Chill!

Látok rációt a New York Post cikkében: kimozdulni valóban drága, programokat összeegyeztetni a többi baráttal nehéz, de még ha ez sikeresen meg is történik, a zene általában rossz, a tömegnyomor és a túlárazott italok pedig már az elején kedvünket szegi. De legfőképp az a legnehezebb, hogy belássam: az egyetemi, fiatalos, bulizós, kimozdulós szakasz is lezárul egyszer – úgy látszik, egyre hamarabb.

Így lett az alkohol helyett a Netflix&Chill a legújabb ezredfordulós trend.

További cikkek: