A megmondóemberek társadalma vagyunk

Biztosan te is belefutottál már azokba az emberekbe, akik kéretlenül osztják meg veled a véleményüket. Legyen szó az öltözetedről, a hajadról, a munkádról, a magánéletedről, az ő fejükben biztosan megfogalmazódik egy gondolat azzal kapcsolatban, hogy mit és hogyan kellene csinálnod, ezt pedig meg is mondják neked.

Amikor a laikusok megmondják a tutit

Valahogy kívülről mindig mindenki meg tudja mondani, hogy hogyan kellene végezned a munkádat. Ez egyfelől hasznos, hiszen mások olyan dolgokra világíthatnak rá, ami alapesetben magunktól eszünkbe sem jutna. A probléma ott kezdődik, ha a kritizáló nem szakmabeli és soha az életben nem volt köze komolyabban ahhoz, amit te csinálsz. Lehet, hogy velem van a baj, de nekem eszembe sem jutna kritizálni egy szakember munkáját, hiszen ki vagyok én ahhoz, hogy kéretlenül megmondjam a véleményem? Ha valamit nem értünk, akkor észszerűbb döntés lehet megkérdezni, mit miért tesz, hogy világosabb képet kapjunk az adott helyzetről.

Önjelölt stylistok és fodrászok

Jó, ha leszögezzük: a szomszédod, a haverod, a tanárod, a munkatársad és bárki más a világon nem (feltétlenül) azért öltözik fel reggelente, hogy másoknak tetsszen. Nem azért vágat frufrut vagy vált új frizurára, mert elismerésre vágyik, hanem mert ő így érzi magát jobban. Attól még, mert valami másoknak nem tetszik, még nézhet ki jól vagy állhat jól valakinek. Ennyire egyszerű.

A „wannabe” pszichológusok

Néha jól esik csak kibeszélni magunkból a sérelmeinket, mindenféle kommentár nélkül. Ha annyi pénzem lenne, ahányszor kéretlen tanácsot kaptam az életemmel kapcsolatban, gazdag lennék, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Kevesen rendelkeznek alapos rálátással az életünkre, így nem meglepő, hogy nem akarunk mások által jónak tartott életvezetési tanácsokkal gazdagodni. Én személy szerint a szűk családomtól vagy azoktól a barátaimtól fogadok el útmutatást, akiknek tényleg érdekel a meglátása, vagy végigkövették, hogy min megyek keresztül. Ha olyan helyzetbe kerülök, hogy valaki nekem önti ki a szívét, mindig megkérdezem, hogy érdekli-e mit gondolok az adott szituációról, mielőtt megosztom vele. Alapos információk hiányában kéretlen véleményünkkel több kárt okozhatunk, mint javulást.

Másodállásban pedagógus

Ugyan én még nem vagyok anyuka, minden tiszteletem azoké, akik kénytelenek elviselni, hogy napi szinten megmondják nekik, hogyan kellene nevelni a gyermeküket. Soha, de soha nem tudhatjuk, hogy az apróságok miért viselkednek úgy, ahogy. Lehet, hogy valamilyen traumán ment keresztül, vagy viselkedési zavara van, vagy más kiváltó ok áll a háttérben. A szülőkön, a gyermekorvoson és a gyermekpszichológuson kívül senkinek semmi köze ahhoz, hogy – tegyük fel – vegán-e a gyermek, mivel játszhat és milyen szülői eszközökkel élnek vele szemben, amíg nem sérül fizikailag vagy lelkileg. Azt hiszem, egyértelmű, hogy alapvetően minden édesanya és édesapa a legjobbat akarja a gyermekének, ezáltal igyekszik a lehető legmegfelelőbben cselekedni minden szituációban. Nem tudhatjuk, hogy mik állnak a szülői döntések hátterében.

Ti hogyan kezelitek a megmondóembereket?

További cikkek: