Áldozathibáztatás kommentekben: a „minekmentoda” jelenség

A napokban felkerült egy interjú Bíró Icával, aki a beszélgetés során beismerte, hogy a második férje egy alkalommal megverte őt. Ezt az egyik online magazin is lehozta, ahol a kommentek ledöbbentettek – igazából annyira mégsem, hiszen a „minekmentoda” hozzáállás mindennapos jelenség. Rendben van ez így?

Elborzasztó kommentek

A fent említett interjút bárki megtekintheti a YouTube-on, amiből néhány részlet igazán megrázó volt számomra. Bíró Ica Magyarország közismert alakja, így az ő munkásságát senkinek sem szükséges bemutatni. A beszélgetés során elhangzik, hogy a második férje egy alkalommal „durván bánt vele”, amit röviden tisztázott: volt férje ököllel verte, mert későn ért haza egy buliból.

Az indokolatlan erőszak ténye önmagában felháborító és elszomorító, ezt pedig fokozza, hogy Bíró Ica szinte mentséget keres volt férje számára, ugyanis szerinte nem egy erőszakos ember, ital hatása alatt volt a bántalmazás során. Azonban ez nem kéne, hogy kibúvót jelentsen, amiért erőszakot alkalmaz.

Az interjúnál, az erről hírt adó portál cikkje alatti kommentek keserítettek el jobban. A tény, hogy egy ilyen mély témára az emberek nevetős fejet nyomtak reakcióként szándékosan (!), elborzaszt. Valószínűleg mindenkinek megvan a saját véleménye Bíró Icáról, azonban a személyétől függetlenül – mellékesen hozzáfűzném, hogy az interjú pozitív csalódás volt számomra – nem érdemli meg senki az erőszakot. A kommentszekció elszabadult, özönlöttek a „csak egyszer verte meg”, „azért Icus sem szent”, „megérdemelte” és a hasonló, degradáló kommentek.

A legrosszabb mentalitás

Már éppen kezdtem volna látni a jószándékú embereket is, amikor az alábbi kommentet véltem felfedezni „Valójában minden nőre ráfér, hogy élete során egyszer jól megverje a férje. Ezzel nincs semmi gond. Így tudja értékelni, milyen jó helye, dolga van, mert másokat rendszeresen élete végéig vernek.”

A kedves úriember éppen azt állítja, hogy lényegében még jót is tett Bíró Ica exférje azzal, hogy megverte, így már tudja, hogy merre van előre. Legitimálni kellene az erőszakot, hiszen egy-két atyai pofon ugyan kinek árt? Képtelen vagyok felfogni, hogy csupán egy semmitmondó képpel rendelkező „személy” piedesztálra emeli az exférjet, mert hát Bíró Icára „úgyis ráfért egy verés”.

Minek ment oda?

Biztosan nem újdonság senki számára az, hogy egyes esetekben az emberek képesek hibáztatni az áldozatot, és jönnek a tipikus „minekmentoda” típusú kommentek. Kérdezem én, hogy mégis miért jobb az bárki lelkének, ha egy tragikus, komoly témához odafűz egy semmitmondó, sértő kommentet?

Értem én, hogy a fotelből ülve nagyon könnyű degradálni másokat, sokszor név és arc nélkül, azonban akkor sem elfogadható, hogy mások tragédiájából viccet csinálnak és elbagatellizálják – egyesekben ezek szerint egy csepp emberi érzelem sincs.

A családon belüli erőszak még mindig egy olyan téma, ami nem nevetség tárgya, és amit még mindig nem veszünk elég komolyan, amiből nem egyszerű kilépni és rengeteg áldozat csak hosszú idő után képes nyíltan beszélni róla.

Két külön világ

Hosszasan pörgettem a hozzászólásokat a videó alatt, azonban egyetlen egy olyat sem találtam, amely Bíró Ica személyére nézve bántó lett volna. Mindenki a támogatását, együttérzését és a stáb iránti elismerését fejezte ki. Ezt látva pedig felötlött bennem a gondolat, hogy miért ítélünk első blikkre? Miben különbözik a cikk az interjútól?

A beszélgetés során valódi érzelmeknek lehetünk szemtanúi, beleláthatunk Bíró Ica múltjába és életébe, egy ember tárulkozik ki elénk. A cikk ezzel szemben nagyjából nyolc mondatban foglalja össze az ötven perces beszélgetést. Ettől függetlenül ez még mindig nem indok arra, hogy azt mondjuk valakire, hogy megérdemelte a verést, és egyáltalán minek ment oda, minek választotta párjául azt az embert, aki elbánt vele.

Egy másik eset: VV Fanni

Bár rengeteg alkalommal találkozhattunk már azzal a jelenséggel, hogy egy-egy polgárpukkasztóbb médiaszemélyiségről jelent meg tragikus hír, és még a történtek fényében sem sikerült konszolidáltan és áldozathibáztatás nélkül fogalmazniuk a kommentelőknek, mégis élénken él bennem a VV Fanni ügy. Ha valaki nem ismerné, akkor évekkel ezelőtt, a Való Világból ismert Novozánszki Fannit kezdetben eltűnés miatt, majd gyilkosság áldozataként keresték. A holtteste még mindig nem került elő.

Hogy miért érdekes ez az eset? A mai napig cikkek születnek a jelenleg még csak feltételezett gyilkosáról, és minden alkalommal megdöbbentő kommentek hadával találkozom. VV Fanni prostituáltként dolgozott, azonban ez még nem indok arra, hogy meggyilkolják. A kommentelők viszont sok esetben nem így vélekednek, a gondolataikat visszafogottság nélkül fejezik ki. Bele sem gondolva abba, hogy ennek a fiatal lánynak is voltak barátai, rokonai, akiknek nem elég a tragédia, ami koránt sincs lezárva, még a kommentelők marós megjegyzéseivel is meg kell birkózniuk.

Kérdések

Miért érne kevesebbet egy prostituált vagy egy médiaszemély élete, mint bárki másé?
Miért érdemelné meg bárki is a gyilkosságot, vagy a családon belüli erőszakot?
És leginkább, miért kell ilyen témáknál olyan kommenteket zúdítani a cikkek alá, amik az áldozatot hibáztatják, és mocskos módon degradálják a cikkben megjelölt személyeket?

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

 

További cikkek: