A nekünk való szakmát meg lehet találni!

Nem olyan régen az egyik Facebook csoportban egy lány feltett néhány képet, amelyet ő maga fotózott. Azt kérdezte a csoport tagjaitól, hogy érdemes-e fotósnak állnia, mit gondolnak a képeiről. A poszt alatt lévő sok hozzászólás közül egy nem hagyott nyugodni. Az a komment arról szólt, hogy tegyen le a dologról, szerezzen egy normális diplomát, legyen mondjuk  ügyvéd vagy orvos, és majd amellett hobbiként fotózgasson. Általában nem szokásom belemenni ilyen vitákba, de ez egy olyan alkalom volt, hogy nem bírtam magamban tartani a véleményemet. Ezt osztom most meg veletek is, és az életszerű példák sem fognak hiányozni.

Hahó, leendő fotós lány! Miért kellene, hogy mindenkinek diplomája legyen? Miért szükséges az, hogy mindenki elvégezzen egy egyetemet azért, hogy legyen egy ”normális” munkája? Szerintem mindenki meg tudja találni, hogy mi az, amiben jó, és amit örömmel csinál. Hogy miért gondolom így? Imádok az emberekkel arról beszélgetni, hogy hogyan találták meg azt a szakmát, amiben ki tudnak teljesedni. A szívemet melengető, inspiráló történetekhez nem kell messzire mennem: rengeteg olyan ismerősöm van, akik még ha döcögős úton is, de végül odaértek, ahova kellett nekik.

Bizonytalanságból a fellegekbe

Egyik legjobb barátomat érettségi után felvették egy egyetemre, amit szeretett is, meg nem is. Maradjunk annyiban, hogy bejárt, mert elkezdte – persze nem élvezte úgy, amit tanul, ahogyan azt kellett volna. Az első év végén kiment az Egyesült Államokba egy gyermektáborba dolgozni.

A negyedik félévben viszont már egyre hangosabban fogalmazódott meg benne gondolat, hogy ez az egész “egyetem dolog” nem neki való. Otthagyta, persze nem tudta, hogy mit fog hozni a jövő. Aztán az egyik ismerőse – akit Amerikában ismert meg -, megemlítette neki, hogy az egyik légitársaságnál felvételt hirdettek: miért nem próbálja ki magát légiutas-kísérőként?

Ez az ismerősöm immáron harmadik éve, kitörő boldogsággal repül. Sőt, a következő célja az, hogy pilótává váljon.

Gyermekkori álmok is valóra válhatnak

Mindig is csodálkozva néztem azokat az embereket, akik már kisgyermekkorukban tudták, hogy mit is akarnak. Egyik barátom már általános iskolában is mesélte, hogy ő, ha felnő, nincs mese, szakács lesz. Soha életemben nem láttam még olyan csillogó szemeket, mint amikor a hivatása mögötti ambíciót ecsetelte egy vonatút alkalmával. Kiskorában nem telt el úgy nap, hogy ne főzött volna édesanyjával, mást egyszerűen nem tudna elképzelni. Hihetetlen és egyben lenyűgöző volt számomra, hogy tényleg kitartott az álma mellett, és mára már egy neves étteremben dolgozik.

Sok próbálkozás után már úton a cél felé

Ami egy másik, régi barátomat illeti: ő orvos szeretett volna lenni. Sajnos, az első évben nem sikerült az érettségije úgy, ahogy szerette volna. Beiratkozott mentőápolónak, de a következő évben is megpróbálta: rengeteget tanult, különórákra járt, folyamatosan fejlesztette magát. Azonban a ponthatárok kihirdetésénél, a rengeteg ujjongó és boldog ember között neki ismét a kudarc jutott, ugyanis a vártnál feljebb vitték az orvosis pontokat. De nem adta fel! Harmadszorra sikerült neki, ambíciója és hivatástudata töretlen: szorgosan tanul azért, hogy gyerekkori álma ténylegesen is megvalósuljon.

Ezek azok a történetek, amik a mai napig inspirálnak. Feltölt, amikor látom, hogy valaki szívvel-lélekkel dolgozik. Hiszem, hogy mindenki jó valamiben! Nem feltétlenül kell, hogy elvégezz egy szakot, ha abszolút hidegen hagy téged. Kérd ki mások véleményét, de mellette hallgass önmagadra is, és próbáld ki magad minél több területen! Nézz körül te is a saját ismerőseid körében! Motiváló példák tömkelege áll az emberek orra előtt. Lehet, hogy pont egy ilyen példa fogja neked is megadni azt az erőt és bátorságot, amire szükséged van.

További cikkek: