A saját akaratod szerint élsz?

Manapság nagyon divatos használni az influencer kifejezést, ami magyarra fordítva már kevésbé hangzik annyira jól: befolyásoló. De én egy egészen más szemszögből szeretném megközelíteni a témát. Nem a social media influencereit szeretném kielemezni, hanem a szép magyar szót szeretném körbejárni.

Magunkért döntsünk!

Ha ti arra gondoltok, hogy befolyásolás vagy valaki befolyásol, mi jut eszetekbe? Mi ugrik be először, melyik dátum? Nekem első körben az iskolai pályaválasztás. Valahogy úgy 10. osztály környékén, amikor elém rakták a papírt, hogy válasszak fakultációt. Vagyis döntsem el, hogy mit akarok plusz órában, kiemelten tanulni, ami egyenlő azzal, hogy mi akarok lenni. Persze ilyenkor hazaviszi mindenki a papírt, megmutatja szülőknek, talán át is beszélik a dolgokat. Ez nálunk is így volt azzal a kis különbséggel, hogy már akkor is azt mondtam, hogy fogalmam sincs, mi akarok lenni. Nem tudom egyértelműen, hogy melyik irány az én irányom. Ennek ellenére lett egy felsőfokú kommunikációs végzettségem, egy tanítói diplomám és egy multinál dolgozom.

Ugorjunk is úgy 10 évet. Itt ülök az irodában, munkát szimulálok a gépeléssel, mert halálra unnám magam a számlarögzítés közben és már megint azon kapom magam, hogy keresem a kiút lehetőségét a multikatona életből. Pedig ez a harmadik munkahelyem, de semmi nem változott az iroda címén kívül. Eljutottam odáig, hogy megint tanulni fogok, máshogy nem lehet. De immár olyan szakmát választok, amit ÉN akarok, ÉN szeretnék, nem pedig valaki hatására választok, tehát senki sem befolyásol.

Kik befolyásolhatnak minket?

Általánosságban ugye a szülők, barátok tudnak terelni minket valamilyen irányba, persze csak ha hagyjuk nekik. Ezzel nincs is baj addig, amíg nem lesz belőle beteges kényszer. Ez alatt pedig azt értem, hogy minden egyes lépést le kell ”approválnia” valakinek. Ez lehet az anyukád, az apukád, a testvéred, a barátod vagy akárki más, de tényleg! Én is észrevettem ezt magamon.

Nálam a munkahely, pályaválasztás kardinális kérdés. Nekem rettentően fontos, hogy mi a munkám. Mivel továbbra sem azt csinálom, amit szeretnék és keresem a kiutat, feltűnt, hogy amikor kitalálok valamit és utánajárok, majd elmondom a hozzám közelálló személyeknek, attól függ az én további lelkesedésem, hogy az illető, akinek elmondtam, hogyan reagál. Ha neki is tetszik, akkor fokozódik, ha neki nem, akkor alábbhagy. És persze itt tovább is megy a vezérhangya a fejemben, hogy amikor korábban sem hallgattam az illetőre, akkor rosszul jöttem ki a helyzetből és végül neki lett igaza. Ezzel persze csak tovább nehezítem a saját gondolataim erősödését. És erre rájőve, vissza tudok tekinteni a korábbi évekre, hogy mindig kellett egy jóváhagyó, így nem is azt csináltam, amit szeretnék, hanem azt, ami a másik ember számára jónak tűnt.

Ezt felismerve már könnyebb egy fokkal, mert nem aggódon azon, hogy az én jóváhagyó embereim mit fognak szólni. Az, hogy elmondom-e nekik a terveimet, csak rajtam áll, már nem érzek kényszert. Egyetlen embernek kell, hogy megfeleljek: magamnak. Jöjjünk rá, hogy ki nyomja meg nálunk az „Approve” gombot és merjünk lépni a saját magunk érdekében! Azt hiszem, innentől kezdődik igazán a felnőtt élet!

További cikkek: