Egymást gerjesztő ezredfordulós problémák: drog és elidegenedés (filmajánló)

Kíváncsi vagy, hogy hogyan válik egy stabil, támogató családi háttérrel rendelkező tizenéves masszív drogfüggőve? Mi állhat egy ilyen eset hátterében? Milyen lelki folyamatok játszódhatnak le ilyenkor az egyénben? Szorongva, sok-sok oldalpillantás keretében néztem végig azt a filmet, amiben egy fiatal srác önön válságában fürödve végül csak beszúrja azt a bizonyos tűt, hogy utána kezdetét vegye életének egyik legnehezebb csatája: a leszokás.

Csak annyit mondok: Csodálatos fiú. Ezt a filmet iskolai drogprevenciós előadások helyett kellene levetíteni, mert ha valamit, akkor ezt nyíltan közli Timothée Chalamet és Steve Carell főszereplésével készült film: a drog nem csak egyszerűen rossz. A drog nyomorba dönt.

Fiatalok, akik csak boldogak akarnak lenni és szabadok

A film egyik legszebb sajátossága, hogy ellentmond a függőkkel kialakított sztereotípiáknak: Nick (Timothée Chalamet), a kábítószerek áldozata egy olyan személy, aki szerető, támogató családban nőtt fel. Ítélkezés mentesen, köntörfalazás nélkül van bemutatva, hogy a szenvedélybetegség nem válogat, bárki válhat az addikció áldozatává, családi- és társadalmi háttértől függetlenül. Talán ez benne a legrémisztőbb: a függőség nem köthető sem státuszhoz, sem élethelyzethez, bárkit hatalmába keríthet – legyen szó akár dolgos, tisztes állampolgárról, hajléktalanról, pezsgő, életerős fiatalról.

Fiatalok, akik csak a belső válságot akarják tompítani

Ez a pezsgő, életerős fiatal – Nick (Timothée Chalamet) – kezdődő élete startvonalában állva belső krízisekkel találja magát szembe. Egy olyan űrt kezd el érezni magában, amit nem tud figyelmen kívül hagyni, hiszen talán nem is annyira csodálatos, mint amilyennek édesapja mondja. Talán nem  is annyira tehetséges. Talán nem is ér annyit. Noha jól tanul és egyetemre készül, a körülmények úgy hozzák, hogy megismerkedik a drogokkal is: először csak a fűvel, majd a kokainnal, LSD-vel, végül egy intravénás szerrel, a kristálymettel.

Kézzel tapintható az elmúlt két évtized generációjának egyik legnagyobb problémája: az elidegenedés érzése. Noha az egyedüllét és a magány sokaknál csak átmeneti probléma, rengetegen érzik konstans állapotnak a rohanó világtól való lemaradást, sokakat kerít hatalmába az életkezdési teher súlya.

Fontos tudni, hogy a kristálymet függők egy különös eufórikus élményről számolnak be, amit a szer további használata során elérhetetlenül kergetnek. A drogokról való leszokás – különösen a kristálymetről – elképesztően nehéz feladat, állandóan visszatérő mélypontokkal és visszaesésekkel. Nick elindul egy olyan lejtőn, ahol elveszik saját belső sötétségeiben: már nem tudja kontroll alatt tartani a metamfetamin használatát.

Ez a magával ragadó, ugyanakkor nehezen emészthető alkotás objektíven, ítélkezés nélkül beszél az addikcióról. Rámutat a leszokás kínzó nehézségeire úgy, hogy a függő környezetének küzdelmeit sem felejti el bemutatni. Könnyű átérezni például az apa csendes kétségbeesését, ami végül tehetetlen belátásra bírja: bármennyire is szeretné, nem tudja megmenteni a fiát. Csak a fiú segíthet magán.

Vajon sikerül neki? Azt nem árulom el.

További cikkek: