A szingliség határai

A szingliség önmagában nem egy rossz dolog. Az ember ilyenkor kicsit magába fordulhat és reflektálhat arra, miként halad az élete, mik azok az aspektusok, amelyek egyengetésre szorulnak, mik azok a területek, amelyek viszont az erősségeiknek számítanak. Ilyenkor kicsit magunkra koncentrálhatunk, és fejlődhetünk mindenféle ,,zavaró tényező” nélkül. De valljuk be őszintén, az ember egy társas lény és előbb vagy utóbb szükségünk lesz egy állandó társra. Persze vannak kivételek, viszont nem hiszem hogy ők lennének többségben.

Felmértem a területet

Mikor szakítottunk a legutóbbi párommal, természetesen volt egy időszak, amíg meg kellett gyászolnom a kapcsolatot, illetve az elveszett jövőképet amit kialakítottam magamban, aztán eljött az a bizonyos ,,és most hogyan tovább?” pillanat, amikor végre a jövőre koncentrálhattam. Próbáltam végiggondolni én is hogy esetleg én mivel járultam hozzá a korábbi kapcsolataim sikertelenségéhez, illetve felmértem milyen fizikai vagy viselkedésbeli hiányosságaim vagy hibáim lehetnek. Magyarán felmértem mik azok a területek, ahol változni szeretnék, majd elkezdtem fejlődni: könyveket olvastam hogy szellemi szinten fejlesszem magam, illetve elkezdtem edzeni. Ez ideig-óráig le is kötött, meg persze hobbit kerestem magamnak hogy ne egy leendő ,,kolonc” legyek egy esetleges kapcsolatban, hanem legyen saját életem, de egy idő után már inkább csak rutin volt mindez, mintsem egy teljes élet. Valami hiányzott, és tudtam is, hogy mi. Pontosabban ki.

Ketten egy új életben

Szeretném leszögezni hogy nem tartom egészségesnek, sőt, kifejezettem káros ha valaki kapcsolatfüggő. Nagyon fontos hogy valaki élvezze az életet egyedül is és ne folyton egy idealizált fantom kapcsolatért epekedjen. Amiről én beszélek, az az ominózus következő lépés az ember életében, amikor már arra vágyik hogy lehorgonyozzon egy kikötőben, és valakivel közösen kezdhessen egy közös életet. Meg vagyok győződve róla, hogy ketten egy közös múlttal, tapasztalatokkal sokkal tartalmasabb tud lenni az élet, mint magányosan bolyongva. Ezt nem csak azért mondom, mert anyagilag is több lehetősége van az embernek, hanem mert szerintem az otthon, mint olyan, nem csak a bútorokból, személyes tárgyakból áll, hanem csatlakozik hozzá valaki, aki vár ránk, akire mi várunk, akivel megoszthatjuk a legbelsőbb titkainkat. Valaki, akivel a kapcsolatunk intimebb, szorosabb, mint a hétköznapi barátainkkal.

A fordulópont

Eljön a szingliség során az a pont, amikor az ember elkezdi érezni hogy önmagának egy jobb verziójává vált és hogy közel van ahhoz a ponthoz, amikor már kimaxolta a magány nyújtotta lehetőségeket: kipróbálta a hobbikat, amiket egy kapcsolatban nem volt lehetősége űzni, elutazott olyan helyekre, amiket mindig is fel akart fedezni, szexuális téren sem tudnak neki sokkal újabbat mutatni és már nem olyan édes az az ominózus szabadság, a függetlenség nyújtotta lehetőségek beszürkülnek. Ekkor van az, amikor vannak, akik el kezdenek sóvárogni valaki után, akihez kötődhetnek.

Valakiért tovább menni

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiótokkal előfordult már a szingli időszak alatt, hogy este forgolódva azon töprengtetek, hogy milyen is volt régen, amikor valaki mellettetek volt, milyen jó is volt egy konkrét emberhez tartozni. Persze itt nem csak a szexre vagy a fizikai jelenlétre gondolok, hanem arra az ominózus belső, intim kapcsolatra, ami ad egy extra fűszerezést a dolognak. Más felkelni egy egyéjszakás kaland vagy barátság extrákkal ,,tárgya” mellett és fényévekkel eltér ettől felkelni egy olyan ember mellett, akivel már több közös kalandotok volt, megvannak a saját közös kis rituáléitok, már félszavakból is megértitek egymást és amikor ránézel erre a bizonyos különleges valakire, akkor mindezek mellett még látod benne a közös jövőtöket, amelynek az építése, gondozása, külön lendületet ad a napodnak, mert tudod, hogy ezért a jövőképért, érte, magadért, vagyis értetek teszed, amit teszel. Ez megadja azt a plusz löketet a nap folyamán, amikor már feladnád vagy elkeserednél. Rájössz, hogy a ,,jobb adni, mint kapni” mondás értelemet nyer, ha van valaki, akiért mindent megtennél, mert ha ő boldog, akkor az téged is feldob.

Két fél, de együtt egész

És akkor realizálod, hogy egyedül vagy otthon, üres melletted az ágy és még sehol sem tartasz ezen a téren. Rájössz, hogy jó bulizni, jó kiélni magad és szerintem is fontos ez, ahogy azt már korábban is kifejtettem, de egy idő után ez már nem lesz elég és keresed, hogy mi töltheti be a benned tátongó űrt. Nem tudod miért, de valahogy nem érzed magad teljesnek. Van egy történet a görög mitológiában az emberek eredetéről. Az embert eredetileg az istenek négy kézzel, négy lábbal és két arccal teremtették, de Zeusz, megrettenve az erejétől, ketté választotta, arra ítélve az így alkotott két felet, hogy egymást keressék a nagyvilágban. Aranyos történet, viszont abban nagyon is igaza van, hogy az ember, természetéből eredően, egy idő után el kezd kutatni az után a bizonyos különleges valaki után.

 A lehetséges utak

Szerintem az ember akármit is csinál, visszakanyarodik arra a fundamentális igazságra, hogy ő bizony egy társas lény és ha ezt ő nem hajlandó belátni, majd segít neki a biológiai mivolta és jelzi neki, hogy hiányzik mellőle az a bizonyos valaki. Kétféle megközelítés van: van, aki nem görcsöl rá és teszi, amit jónak érez, amikor úgy érzi, lehetőséget ad a tartós kapcsolatoknak és persze vannak azok, akik küzdenek. Vagy ellene vagy érte, de ők azok, akik vagy nem bontakoztak ki, mivel folyton a párkapcsolat és a szerelem nyomában voltak és vannak, akik nem akarnak vagy nem mernek belekezdeni egy kapcsolatba. A végeredmény mindkettőnél szomorú, ha ezt tartósan folytatják, mivel sose lépnek fel az életnek arra a bizonyos következő lépcsőfokára.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

További cikkek: