A tehetség önmagában nem elég

Egytől egyig mindannyiunk tehetséges valamiben, erre minden vagyonomat fel merném tenni. Mindannyiunknak szánt valamit az élet, van, akinek a zenéhez, van, akinek az íráshoz, van, akinek az atomfizikához van különleges érzéke. A tehetség önmagában viszont közel sem elég.

Cselekvés nélkül nem haladhatunk

Sokan nem értik, hogy miért nem tudnak egyről a kettőre lépni, miért nem viszik semmire. Telnek-múlnak az évek a fejük felett, ők pedig értetlenül állnak a tény előtt, miszerint még mindig teljesen átlagosak, miszerint még mindig egy helyben toporognak. Régen azt hitték, bárki válhat belőlük, abban bíztak, hogy a különleges tehetségük majd úgyis naggyá teszi őket. Hittek, vártak, reméltek – csupán egy dologról feledkeztek meg: a valódi tettekről.

A tehetség ajándék

A tehetség egy fentről jövő ajándék, amit mind azért kapunk, hogy ne nyújthassuk be a számlát a jó Istennek azért, amiért selejtesen küldött minket erre a világra. Mindannyian kapunk valamit, hogy lehessünk valakik. Ez az ajándék sem különb azonban a karácsonyi ajándékoknál, amiket olykor örömmel kihasználunk, olykor viszont érdektelenül porosodni hagyunk.

Keresés, alapozás, művelés

A tehetségünk kiaknázásig véleményem szerint 3 lépésen át vezet az út. Első lépésként – és sokaknak bizony ez a legnehezebb – fel kell fedeznünk, mihez van tehetségünk. Az oktatási rendszer sok esetben képtelen megadni a lehetőséget a diákoknak arra, hogy ráleljenek az erősségeikre, márpedig tényleg egytől egyig mindannyiunkban lappang egy Einstein, csak épp a klónja nem biztos, hogy minden esetben a fizikához ért. Minél több mindenben próbáljuk ki magunkat és minél nyitottabbak vagyunk a világra, annál biztosabb, hogy megtaláljuk azt a valamit, ami kiemel minket a tömegből.

Miután megtaláltuk a különleges képességünket, kutyakötelességünk megismerkednünk vele. Nem gondolhatjuk, hogy elegendő rábukkannunk, és hogy utána már semmi teendőnk sincsen vele. El kell sajátítanunk azokat az alapokat, amik szükségesek ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk.

Ha túl vagyunk az alapozáson, indulhat az igazi művelés. Hiába ültetünk egy meseszép bonsai fát, ha nem gondozzuk, nem lesz belőle az égvilágon semmi sem. Mindig van hová fejlődni, mindig van mit tanulni, így sosem szabad azt hinnünk, hogy révbe értünk. A tehetséggondozás egy életen át tartó folyamat.

Gondolatok a tehetségről

Az emberek általában kétféle csapdába képesek beleesni, ha a saját tehetségükről van szó. A pesszimistább jellemeknek meggyőződésük, hogy ők semmihez sem értenek, hogy nekik semmiféle különleges erőt sem osztott a sors. A lustább népség pedig úgy hiszi, a tehetség önmagában elegendő, azzal dolguk már egyáltalán nincsen. Egy-két idézet jó, ha most elgondolkodtat titeket arról, hogy ti mit is kezdtek vagy mit is kéne kezdenetek a saját tehetségetekkel.

„A világon mindenki tehetséges valamiben, és a kérdés csak az, van-e türelme addig keresgélni, amíg kiderül számára, hogy miben emelkedik ki az átlagból.” – Holch Gábor

„A tehetség az a képesség, amellyel az ember megvalósítja, amit elgondolt.”- Francis Scott Fitzgerald

„A tehetséggel együtt élni olyan, mintha egy rettenetesen igényes társsal élnél együtt: sokat segít neked, de folyamatosan kér.” – Alessandro Del Piero

„A tanulás azért van, hogy rájöjjünk, mihez van különleges képességünk.” – Leonard Bernstein

„Nagyon nagy felelősség, ha az ember felismeri a tehetséget.” – Marton László

„Azért kedvelik annyira az emberek a “tehetség” szót, mert, amint a boldogtalanok szeretik a sorsot és a körülményeket okolni, úgy a sikertelenség nevezhető tehetséghiánynak, mások irigylésre méltó sikeressége pedig a tőlük független tehetséggel magyarázható. Könnyebb beismerni, hogy sajnos nem vagyunk tehetségesek – erről szüleink tehetnek -, mint bevallani, hogy igazság szerint mindig is lusták voltunk küzdeni.” – Szendi Gábor

További cikkek: