„A tudás az egyetlen biztos menedékünk” – Mit kapunk az online oktatástól?!

A rengeteg értelmetlen, felesleges és abszolút káros korlátozás hozadéka az online oktatás is, mellyel olyan „szakember generációt” kreál a világ, akik egy felkészületlen, kipróbálatlan és haszontalan rendszerbe csöppentek bele. Jelenleg én is egy ilyen csodálatos vizsgaidőszakot próbálok sikerrel teljesíteni – amennyire lehetséges –, ugyanis én egy olyan szakon tanulok, mely az állattenyésztésre épül és lovas szakemberré tesz… Elvileg. Gyakorlatilag, ha nem járnék utána a tanultaknak, nem fizetnék külön edzőt a havi nevetségesen kevés ösztöndíjamból, aki felkészít a versenyekre, hogy az államvizsgát be tudjam mutatni (amikor végre lehet menni személyesen is vizsgázni), nem tudnám teljesíteni a követelményeket gyakorlati órák nélkül. Arról nem is beszélve, hogy nem merném szakembernek nevezni magam, hiszen elméletileg nehéz lovagolni.

Sorstársak a felsőoktatásban

Valószínűleg több sorstársam is mázsás súlyúnak érez egy-egy vizsgát annak ellenére, vagy pont azért, mert az oktatók a félév teljesítésénél a legelvetemültebb módszerekkel, kétségbeesetten próbálják megakadályozni a puskázást. Mivel a BBB, Skype, e-Learning, Facebook órákon a tudásátadás nem olyan hatékony, mint a személyes részvétel esetén, így a tananyagot is sokkal nehezebb végignyálazni a hallgatóknak, majd úgy a fejükbe verni, hogy az ott is maradjon. Az elvárt követelmény viszont nem változik. Pontosabban, ahol változik, ott még szigorúbb lesz, viszont így is megvan a szokásos statisztika, hogy buktatni kötelező, a jelentkezett hallgatók ne csak jelesre vizsgázzanak. Hiszen ugye az az értékmérő egy tárgy esetében, hogy hányan térnek vissza újrahallgatni…

Vitatható módszerek

A tanárok, előadók kényszeres puskaellenes módszerei azt a hallgatót is rákényszerítik arra, hogy segítséget használjon egy adott vizsga megírásánál, akinek egyébként eszébe sem jutna ellenőrizni a válaszait. Ezzel is erősítve azt a rohamosan elterjedő szemléletet, miszerint az önálló gondolkodás nem lehet opció, mindig egy megerősítés, ellenőrzés, jóváhagyás szükséges ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla, valóban nem írtunk hülyeséget. Egy ilyen szellemben felnevelt vagy átformált generáció hatalmas veszélyeket tartogat a világra nézve, hiszen soha semmiben nem lehet száz százalékig biztos, nem támaszkodhat a saját tudására, nem formálhat véleményt és nem gondolkodhat önállóan.

Függővé váltunk a megerősítéstől

Kétségbeejtő látni és tapasztalni, hogy milyen szinten felértékelődött a visszajelzés, és meddig képesek behódolni az emberek egy-egy jó szóért vagy megerősítésért. A világhálón mindenhol fellelhetőek a „hangos” véleményemberek, akik irigylésre méltó hevességgel állnak ellen valaminek vagy épp kiállnak mellette addig, amíg egy nagyobb kommentáradat vagy kikövetéshullám – netán külső ráhatás – következtében szépen elcsendesednek az arctalan profiljaik mögött. Nyilván ez a diktatórikusabb hajlamú vezetőknek pont ideális, de én őszintén hiszem, hogy a nevelés ezen iránya romba döntheti azokat a tudás alapú biztos hegyeket, melyeket elődeink emeltek, és akik a szakmai tudást bátran merték hirdetni.

„A tudás az egyetlen biztos menedékünk”

Amióta léteznek egyetemek, a gondolkodásra és a tudás biztos birtoklására ösztönözték az ott tanuló hallgatókat, akiket senki nem tudott megingatni hitükben, véleményükben és szakmaiságukban. Viszont aki a mai felsőoktatásban tanul, és ebbe a rendszerbe úgy kerül bele, hogy formálható, és nincs egy biztos, támogató, őszinte háttere – legyen szó akár családról, barátokról – nem fog tudni kitörni önmaga által.

„A tudás az egyetlen biztos menedékünk.” – Szunyogh Szabolcs

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Írd meg te is a sajátodat az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

További cikkek: