Ahelyett, hogy egymásért, inkább egymás ellen dolgozunk – Mégis miért?

Minél idősebb leszek, annál inkább rájövök, hogy az igazi magyar mentalitásra nem feltétlen a rosszindulat és a furkálódás, vagyis a „dögöljön meg a szomszéd tehene” jellemző. Rengeteg jóindulatú és tiszta szívű emberrel találkoztam már életem során, de a globális gondolkodás, illetve az arra való törekvés hiányát a legtöbbeknél felfedezni véltem.

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

Korlátoltan gondolkodunk, ezáltal élünk és cselekszünk. „Nem az én dolgom”, „nekem is van elég problémám”, „mindenki foglalkozzon a saját életével”. Egyetemi kedvencem: „Ez az ön egyéni problémája.” Ráadásul napjaink internetes véleményvezérei is ezt az életszemléletet erősítik. „Magaddal törődj csak!”, „A többi ember véleménye, élete ne befolyásoljon!”, vagyis valósítsd meg úgy önmagad, hogy közben több millió embertársad sorsa – vagy az, hogy a tetteid milyen hatással vannak másokra nézve – még véletlenül se érdekeljen.

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan – tartja a mondás, de sajnos mi még a globális gondolkodásig sem jutunk el, nemhogy a cselekvésig.

Kölcsönkenyér visszajár?

Létezésünktől fogva „alanyi jogon” várjuk el másoktól a megértést, az elismerést és a támogatást, de másokkal szemben csak közömbösségre, nemtörődömségre és acsarkodásra futja – az esetek többségében. A lényeg az, hogy a mi, saját magunk által kijelölt, izolált területünk még köszönőviszonyba se legyen a többi, szintén izolált életterével – hiszen az kit érdekel, ugye?

Az együttműködés és az egymás megértésére való törekvés teljes hiánya

Állandó ego harcot vívunk, hogy ki mennyire tudja „fontosabbnak”, „okosabbnak” éreztetni magát a többieknél. Ha csak egy arasznyival is, de valahogy különbnek gondoljuk magunkat, hiszen mindig mi vagyunk azok, akik jobban tudják, akik majd megmondják, és ekkor máris feljogosítva érezzük magunkat ahhoz, hogy lenézzük a másikat, beleszóljunk a dolgaiba, hibáztassuk, okoljuk, fúrjuk, hergeljük vagy pedig egyáltalán nem tolerálható stílusban „okítsuk”. Nem csak ismerősöket, vadidegeneket is. Sőt.

Ha keveset keres, azért, ha sokat keres, akkor meg azért. Ha nincs, vagy szemünkben értéktelen diplomája van, azért. Ha nem ért egyet a véleményünkkel, azért. Ha fizikai munkát végez, azért, ha nem végez fizikai munkát, akkor meg azért. Ha tanár, azért, ha nem tanár, azért. Ha ott volt, azért, ha nem volt ott, akkor meg azért. Egyszóval mindenért, a sor szinte kimeríthetetlen. Az állandó teljesítményméregetés, fúrkálódás, hibáztatás az önbizalom-hiányos, kompenzáló társadalmunk egyik legmérgezőbb pótcselekedete.  

A „kit kell szidni” étlapon most éppen a tanárok vannak, de voltak már az egészségügyben dolgozók, a rendőrök és még sokan mások. Egy dolog azonban az összes állítólagos „hisztinél” megfigyelhető volt: a társadalmi együttműködés totális hiánya. Ahelyett, hogy egymásért, inkább egymás ellen kezdünk el dolgozni. „Elég az neki, én se kapok többet”, „nem is dolgoznak nyáron”, „jöjjön a gyárba, három műszakba, majd megtudja akkor”. Mind közül a kedvencem: „Senki sem mondta, hogy ezt a szakmát válassza.” (Az oktatás egyre hatalmasodó kudarca pedig csak tovább fogja szítani az egyébként is óriási társadalmi igazságtalanságokat, perlekedéseket, ócsárlásokat.)

Igen, kölcsönkenyér visszajár!

Ahogy már említettem: létezésünktől fogva „alanyi jogon” várjuk el másoktól a megértést, az elismerést és a támogatást, de másokkal szemben valahogy csak acsarkodásra, „jó esetben” pedig nemtörődömségre futja. Ne lepődjünk hát meg, ha mi is pont ezt kapjuk problémáinkra.

Nem, nem akarok demagóg és világmegváltó gondolatokba bocsátkozni. Tisztában vagyok azzal, hogy attól még nem feltétlen változik meg a helyzet, ha együttérzünk másokkal, de attól sem fog, ha csak pampogunk egymásra. Azt is tudom, hogy mindenki nagyon leterhelt és rengeteg problémája van, de az utálkozás, hibáztatás is legalább annyi energiabefektetéssel jár, mint az empátia, a másik szemszögének megértésére való törekvés, vagy pedig az építő jellegű, normális stílusban kifejezett vélemény.

 

További cikkek: