Áldozattá válni egy emberi közösségben – A mobbingban szerepe van a néma szemlélőknek is

blog.velsoft.com

A legtöbb emberi közösség – beleértve a gyermek- és gimnáziumi osztályközösségeket, de akár a munkahelyi közegeket is – pletykákkal, manipulációkkal, rosszabb esetben pedig akár acsarkodással, áskálódással is tarkított lehet. Ritkán beszélünk arról, hogy a kiközösítés a felnőtt közösségekben is előfordulhat munkahelyi zaklatás, avagy mobbing formájában. Fizikai és szellemi érettség ide vagy oda: még felnőtt embertársaink között sem mindig tapasztalunk érett konfliktuskezelést és kommunikációt. Bárhol, bárkivel előfordulhat, mégis kevés szó esik a kiközösítés felnőtt verziójáról.  

Bántás, bűnbakszerep, ócsárlás

Felnőtté válásunk során megtanulunk pletykák, kibeszélések és ármánykodások között élni, köszönve mindezt zseniális alkalmazkodóképességünknek. Nem szeretjük, tudjuk, hogy nem jó, néha áldozatai, olykor művelői, az esetek többségében azonban néma szemlélői vagyunk. Van azonban egy szint, ami már túllépi az emberi természetből fakadó ártalmatlanabb piszkálódást: ez pedig az ember lelkén mély nyomokat hagyó bullying, avagy munkahelyi értelmezésben, mobbing. Mobbing esetében a módszeres terrorizálásban nem a gyerekek, hanem a felnőttek az elkövetők és az áldozatok is. A bántalmazás színhelye pedig nem az osztályterem, hanem a biztonságosnak tűnő munkahely.  

A mobbingnak számos formája lehet

Minden olyan mozzanat mobbingnak minősül, amely rendszeresen negatív közérzetet idéz elő egy dolgozóban, és megakadályozzák az áldozatot abban, hogy kiegyensúlyozottan, nyugalomban dolgozhasson.

  • Olyan intézkedések, amelyek zavarba hozzák, megszégyenítik vagy nevetségessé teszik a munkavállalót (ez lehet például kiabálás, káromkodás, verbális visszaélés, erőszakos fegyelmezés vagy fenyegető viselkedés)
  • Az alkalmazott kiszorítása a cég tevékenységeiből, vagy munkájának szándékos ignorálása
  • Nyomatékos utalások arra, hogy a munkatársnak fel kellene mondania
  • A munkavégzéshez szükséges információ szándékos visszatartása
  • Pletykák terjesztése, személyeskedő megjegyzések
  • Munkatársak egymás közötti erőszakos viselkedésének figyelmen kívül hagyása
  • Kiközösítések, agresszió, szidás, állandó becsmérlés, kirúgással való fenyegetés

Lehet, hogy ez a negatív bánásmód nem fizikai erőszak formájában jelentkezik, de a verbális erőszak, a nyílt megszégyenítés, a kiközösítés ugyanolyan fájdalmas – ha nem fájdalmasabb –, mint bármilyen tettlegesség. Sőt, talán mélyebb, hosszú évekig is fájó sebeket hagyhat az ember lelkén.

Rémisztő statisztika

A Workplace Bullying Institute (WBI) szerint akár minden harmadik munkavállaló áldozatává válhat a munkahelyi megfélemlítésnek. A New York Times szerint az elkövetők legalább 60 százaléka férfi, akik egyenlő arányban bántalmazzák női és férfi munkatársaikat. A női bántalmazók ezzel szemben nagyobb valószínűséggel egzecíroztatják női beosztottjaikat.

Nem a szemüveges, pattanásos, gyengébbik fél lesz az áldozat (mint például az iskolai bullying esetében legtöbbször)

A munkahelyi bántalmazás áldozatai általában nem a leggyengébb láncszemek, a nehezen beilleszkedő, furcsább, különc emberek, hanem épp ellenkezőleg: a szakmájukban kiemelkedően magas teljesítményt nyújtó munkavállalók – vagyis a legjobbak, a legnagyobb veszélyt jelentő társak. A bántalmazott sokszor „fenyegető” a bántalmazóra nézve – például sokkal képzettebb, magasabb az érzelmi intelligenciája, magasabb nyelvtudás birtokában áll -, ezért „piszkálnia” kell a jobb munkaerőt, hogy erősebbnek érezze magát nála, és hogy saját hiányosságai háttérbe szoruljanak.

Az emberi személyiség gyökerei azonban olyan mélyre nyúlnak, hogy sokszor nem vezethető le a tettek motivációja egyetlen egy indokra. Talán a bántalmazók is áldozatok voltak valaha. Talán saját szorongásaikat próbálják kegyetlenkedéseikkel feloldani. Talán más, ennél sokkal összetettebb lélekbeli okuk van. Attól viszont, hogy az elkövetőknek maguknak is megvannak a mélylélektani sebei és okai, még nincsenek feljogosítva a mobbingra.

A bullyingban/mobbingban igenis szerepe van a néma tömegnek is

A mobbing – akárcsak a bullying – nagyon gyakran zajlik nyilvánosan, a kollégák szeme láttára, ám csak a legritkább esetben avatkozik be bárki, a legtöbben néma tanúi maradnak a folyamatnak. Pedig a szemlélőknek legalább akkora felelőssége van a mobbingban, mint az aktív bántalmazóknak: a némasággal tulajdonképpen legitimálják a harcot, csendes beleegyezésüket adják valami olyanba, ami nem érdemel jóváhagyást. Ha nemtetszésüket kifejeznék, láthatóan elítélnék, helytelenítenék és felszólalnának a zaklatás és az igazságtalanság ezen formája ellen, akkor az akár a végét is jelenthetné a folyamatnak. Ha csak egyvalaki képes beavatkozni, a dinamika megtörhetővé válhat, a játszma más irányt vehet. A vezetők felelőssége megkérdőjelezhetetlen, de a közvetlen munkatársaknak is jelentős szerepe lehet a mobbing megállításában.

Nincs megérdemelt, elfogadható mobbing!

A magasabb szakmai tudás, a sorból való kilógás, az áldozat vélt vagy valós hibái nem jogosít fel senkit a szisztematikus leckéztetésekre, verbális sértegetésekre, megalázó helyzetteremtésekre. Ennél bátrabb és humánosabb megoldásokkal kell a beilleszkedést segíteni: a valós támogatás, az elfogadás, a mélyebb indokokkal való szembenézés mind segítheti a szorongás oldását – javítva ezáltal az egyén munkateljesítményét is. Hiszen nem természetes, hogy állandó, bénító stresszben töltsük el hétköznapjainkat. Ne felejtsük, mobbing esetében nemcsak lehet szólni, hanem kell is: a fizetés nem a végtelen tűrésért és nyelésért, hanem a becsületes munkáért jár. Ráadásként pedig: bárhol is látjuk, ismerjük fel szerepünket. Rajtunk is múlik, hogy mindennapos részévé válik-e a mobbing egy olyan emberi közösségnek, amelynek mi magunk is tagjai vagyunk.

További cikkek: