“Annyira különbözőek vagyunk, hitben mégis azonosak” – Hitről, értékekről és a keresztény nők küldetéséről

Egy 23 éves, mérnök-informatikus végzettségű lány lett a KALÁSZ (Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége) egyik legfiatalabb elnökségi tagja. Gyulay Sarolta a hitről, az értékekről, a korosztályának feladatáról, a keresztény nők küldetéséről és a WUWCO (World Union of Catholic Women’s Organisations) Szenegálban megrendezett közgyűléséről ír.

Egy évvel ezelőtt a KALÁSZ nemzetközi képviselője lettem, mondhatni “véletlenül”. A nemzetközi kapcsolattartónak az édesanyját kellett ápolnia, így végül engem hívtak Szenegálba a WUWCO közgyűlésére.

Arra gondoltam, hogy elképesztő kaland lesz eljutni Afrikába, megcsodálni a természetet és megtapasztalni a helyi kultúrát, így rábólintottam, örültem a megtiszteltetésnek, magamra vállaltam a KALÁSZ képviseletét. Ha visszatekintek, mégsem kizárólag a helyi kultúra volt óriási hatással rám, hanem azok az emberek is a világ minden tájáról, akikkel a Nyugat-afrikai országban találkoztam.

A közgyűlésen négy olyan témát vitattunk meg, amik kiemelt figyelmet érdemelnek: ez a négy téma az egészséges Föld és a  környezetvédelem, a nőkkel szembeni diszkrimináció elleni küzdelem, a család és azon belül a legvédtelenebbek védelme (nők, megszületett és még meg nem született gyermekek), valamint a szentségre való törekvés volt.

Nagyon jól összefoglalják a bennünket érő problémákat: a harmadik világból érkező tagok életében mindennapos a gyengébb nem elnyomása, a nők és gyermekek elleni erőszak, az elviselhetetlen mennyiségű szemét az utcákon. És mégis, amikor a négy említett téma közül kiválasztottuk a legfontosabbat, az afrikai régió a szentségre való törekvés mellett döntött – legnagyobb meglepetésemre.

Csodálatos volt megtapasztalni, hogy mennyire mások vagyunk emberileg, társadalmilag és kulturálisan is, de amint elkezdődött egy ima, mise vagy éneklés, ez a különbség azonnal megszűnt. Egy megfoghatatlan, láthatatlan, de annál erősebb egység jött létre közöttünk a hitünk által, és úgy éreztem, összetartozunk. Furcsa, mert annyira különbözőek vagyunk, hitben mégis azonosak. Együtt igenis sokkal erősebbek vagyunk, könnyebb harcolni a rossz ellen.

Gyakran érzem egyébként úgy, hogy a kényelem orientált életünkben eltorzulnak a hangsúlyok. Túl sok figyelmet szentelünk a tárgyaknak, a pénznek vagy a közösségi médiának, és elfelejtünk az igazán fontos dolgokkal foglalkozni: embertársainkkal, a természettel, a lelkünk egészségével és legfőképp Istennel.

Összehasonlíthatatlan, hogy nekünk mennyivel könnyebb életünk van például az afrikai országok lakóihoz képest, a mi problémáink eltörpülnek az övéik mellett. Panaszkodhatunk a magas adók, a korrupció vagy bármi más miatt, de Afrika egyes országaiban a választások előtt még mindig rituális gyermek áldozatokat mutatnak be. És mégis: amikor beszélgettem az ott élő emberekkel, annyi vidámság, remény és hit áradt belőlük, hogy látszott, pontosan tudják, milyen Istenre és az ő gondviselésére hagyatkozva élni.

Rajtunk, fiatalokon is nagy a felelősség, mert mi fogjuk felnevelni a következő generációt. Az, hogy gyermekeink mennyire tudnak majd közösségben élni másokkal, milyen lesz a lelki egészségük és milyen emberekké válnak, nagy részben azon múlik, hogy mi milyen példát mutatunk nekik, mire tanítjuk őket.

Mi vagyunk a fiatalság: nekünk kell megküzdenünk a világ szörnyűségeivel, nekünk kell jobb világot teremteni, nekünk kell cselekedni! Mindenkinek meg kell találni a saját küldetését, keresztjét, majd abba kell beleadnia a mindent, legyen az bármi: a szegények és az elesettek segítése, a fiatalok nevelése vagy akár az életvédelem.  

További cikkek: