Az 5 legsokkolóbb Srí Lanka-i élményem

Szingaléz nő a Srí Lanka-i vonaton, Fotó: Mihályi Fruzsina

Az előző részben már kifejtettem, mennyire tanulságos élmény nagyvárosi, nyugati mentalitású lányként a harmadik világba utazni, most viszont szeretnék kicsit mélyebben is belemerülni a részletekbe. Srí Lankát egyébként a “fejlettebb” ázsiai országok egyikeként tartják számon, de engem így is sokkolt az a szegénység, kosz és nyomor, amit a sziget egyes részein láttam és tapasztaltam.  Összeszedtem nektek az 5 legsokkolóbb élményemet, de higgyétek el, a lista valójában ennél sokkal több elemet tartalmaz.

1. Kóbor kutyák mindenütt

Idehaza gyönyörű, fajtiszta kutyák millióval vannak tele a Facebook oldalak és a parkok, Srí Lankán azonban nem látni golden retrievereket, border colliekat, spánieleket vagy dalmatákat. Srí Lankán a kutyák nem kapnak puha fekhelyet, nem kapnak enni mindennap, a szeretetről egy az egyben le kell mondaniuk. A sziget tele van olyan ebekkel, akik nem tartoznak az ég világon senkihez. Bolhásak, rühesek, soványak, koszosak és végtelenül szomorúak. Nem volt olyan pontja az országnak, ahol ne botlottunk volna kóbor kutyákba. Sokuknak a végtagjaik is hiányoznak, mindennapos a megcsonkított ebek látványa. Három boldog kutya tulajdonosaként engem teljesen lesokkolt a látványuk. Azt hiszem, ha a Srí Lanka-i kutyák beszélni tudnának, szem nem maradna szárazon.

2. A maszturbáló férfi története

Botlottam már szatírba idehaza is, és nem célom elvenni a lányok kedvét a szigettől, de azért nem árt tisztáznom, hogy Srí Lankán a nőket kicsit másként kezelik, mint nálunk. Elnyomásban élnek és gyakran bántalmazzák őket, de nyugalom, a turistákat kevés atrocitás éri. Persze bámultak meg minket nagyon feltűnően, keresték a társaságunkat a hostelekben és az éttermekben, de igazán sokkoló élményünk szerencsére csak egy volt.

Colombo városában hajnalban szálltunk fel egy buszra, mellyel Kitulgalára készültünk. A buszon összesen négyen tartózkodtunk, két egymást nem ismerő férfi és mi ketten, lányok. A mellettünk ülő férfi egyszer csak minket bámulva maszturbálni kezdett, a másik pedig ahelyett, hogy közbeavatkozott volna, elegánsan odébbült pár sorral. Szeretném leszögezni, hogy ez az egyetlen kényelmetlen élményünk a szigeten élő férfiakkal, és az is meglehet, hogy egyszerűen csak rosszkor voltunk rossz helyen.

3. Az oktatás helyzete

Biztosan ti is láttatok már dokumentumfilmet, melyben szegény harmadik világbeli gyerekek küzdenek azért, hogy iskolába járhassanak. (Ha nem, akkor ajánlom nektek az A Small Act című alkotást). Nem mindenki jár ám savanyú képpel az iskolába, sőt. Sokaknak élet-halál kérdést jelent a tanulás, számukra ez az egyetlen lehetséges kiút a szegénységből. Láttam Srí Lankán fedél nélküli iskolát, ahogyan olyan gyerekeket is, akik minden egyes nap kilómétereket sétáltak azért, hogy a lakhelyükhöz legközelebbi iskolába beülhessenek. Tanárként rendesen elgondolkodtatott, amit odakint láttam. Míg mi itthon a krétahiány miatt panaszkodunk, addig más országokban a porba írják a tananyagot, míg mi itthon órákról lógunk, addig más országokban ölni tudnának azért, hogy akár csak egy előadásra is beülhessenek.

4. Állati sokat dolgoznak

A nászutasok által közkedvelt Hikkaduwán ismertem meg Thirandu történetét, aki azóta is gyakran eszembe jut. A fiatal, 22 éves srác pincérként dolgozott az egyik tengerparti étteremben, és mivel a harmadik napra gyanús lett, hogy reggel, este és éjszaka is munkaruhában látom, megkérdeztem, milyen beosztásban dolgozik. Kiderült, hogy a fiú, 63, azaz 63 napja megszakítás nélkül 14 órázott már. A hétvége szó az ő szótárában nem létezett, de még csak egy dayoff-ot sem kapott két hónap leforgása alatt. „Itt, Srí Lankán oda megyünk, ahol a pénz van. Édesanyám egyedülálló, én tartom el őt és a húgomat is.” – Thirandu olyan nyugodtan mesélt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valaki 63 napja 14 órában robotol. Mivel dolgoztam már baristaként a Váci utcában, pontosan emlékeztem rá, hogyan sóvárogtam már csak 4 nap után is egy szünnapra. Srí Lankán Thirandu története egyáltalán nem egyedülálló vagy különleges, a nagy átlagnak bizony ugyanúgy kell tepernie, ahogyan a fiatal srácnak is.

5. A természet mérhetetlen pusztítása

Ha azt hiszitek, hogy Srí Lankán a parton laknak a gazdagok, hogy mesés, óceánra néző villákkal van tele az egész partszakasz, akkor nagyot tévedtek. A 2004-es cumani kristálytisztává tette a szigetlakók számára, hogy ki vannak szolgáltatva a természetnek. Aki tehetős, inkább kerüli a part menti ingatlanvásárlást. A Cunami Múzeumról már tettem említést az előző részben, most viszont a túlélők tolmácsolásában szeretnék megosztani veletek pár valódi „élménybeszámolót” is.

18

Elmúltál 18 éves?

Az oldalon található tartalom az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik, így a kiskorúakra káros hatással lehet. Ha szeretné, hogy ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

További cikkek: