„Szerintem nem vesszük olyan komolyan a védekezést, mint amennyire kellene” – Az abortuszvita margójára

A lengyel alkotmány által nemrégiben jóváhagyott törvénymódosítás értelmében az abortusz szinte teljes körű tiltása várható az országban. Lengyelország már az eddigiekben is egy rettenetesen rugalmatlan, vaskalapos, bigott öregúr mentalitásával viszonyult a kérdéshez, most azonban még ezen is szigorítani terveznek. 

Igen vagy nem, kinek van igaza?

Elöljáróban: a lentebb következő gondolatvirágok csak az én fejemben szökkentek szárba, így kéretik a helyükön kezelni őket.

Azt hiszem, ha nyilatkoznom kellene, egy közepesen hosszú Eric Clapton ballada erejéig tartó töprengés után azt válaszolnám, hogy én nem tiltanám az abortuszt, mert mindenki azt csinál a testével, amit akar, de ha a véleményemet kérdezik, akkor cinkosan összekacsintok a bigott öregúrral.

Erre a világ feministái általában éktelen visításban törnek ki, és Simone de Beauvoir könyveivel ütlegelnek, ahol csak érnek, míg bemenekülök a legközelebbi kereszt mögé, hogy ott újra fölvegyem elejtett gondolataim fonalát.

Hogy miért gondolom ezt?

Véleményem szerint az emberiség nagy része rettenetesen felelőtlen. Tessék, kimondtam, bár zsigeri rosszullét fog el a gondolatra, hogy a világ konzervatív keresztényei keblükre ölelnének ezen szavak hallatán. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy Simone de Beauvoir keménykötése rossz helyen találta el a homlokomat, ki kell ábrándítanom: valóban ez a véleményem. Statisztikák garmadáját citálhatnám ide, diagrammokat és infografikákat, amelyek azt hivatottak ábrázolni, hogy becses kis országunkban a terhességmegszakítások mindössze három százaléka esik abba a kategóriába, amelyben a magzat súlyosan sérült, a szülés az anya életét veszélyezteti, vagy pedig bűnben történt a fogantatás.

Persze, a maradék kilencvenhét százalékot nem kizárólag az teszi ki, aki a biológia törvényeinek tökéletes ismeretében, ám azokra fittyet hányva úgy döntött, hogy kockáztat, de a felelőtlenség mégis jóval nagyobb szerepet játszik a dologban, mint azt a feministák beismerni szeretik. Igen, általánosítok, igen, rébuszokban beszélek, mert véleményem szerint ezek az állítások általában igazak a környezetemre, ahogy az ország többi részére is. De mik is ezek?

Az abortuszt majdhogynem egy védekezési eszköznek tekintjük

Természetesen egyetlen feministával sem fogok vérre menő ökölharcot vívni az ügyben, hogy az abortusz nem kellemes dolog, és „nem szórakozásból választja valaki”. De szerintem nem vesszük olyan komolyan a védekezést, mint amennyire kellene, mert ha megtörténik a baj, még mindig van egy opciónk: az abortusz.

Én, a barátnőim, sőt, a környezetemben élő összes fiatal, X-kromoszómával rendelkező emberi lény volt már legalább egyszer olyan helyzetben, hogy hálát rebeghettünk azért, mert Fortuna-nak aznap épp kellemes napja volt, és nem lett nagyobb baj. Amikor azt mondom, hogy legalább egyszer, az azt jelenti, hogy inkább többször, mint egyszer. Mind tisztában voltunk vele, hogy mit kockáztatunk, mégis nagyobb volt a kísértés, mint a józan ész. Azt gondolom, hogy ha a magzat művi elhajtása nem lett volna opció, mindannyian sokkal óvatosabbak lettünk volna. Egy talicskányi mémet lehet felsorakoztatni, amelyek a „kihúzom időben” jelenséget gúnyolják – nem véletlenül.

Van egy történetem

Adott egy pár, fiatalok, szeretik egymást – nevezzük őket Laurának és Bencének. Laura és Bence a megszakításos módszert választja védekezési formának, mint oly sok pár a világon; egészen hatékonyan működik addig a pillanatig, amíg Laura egyszer nem óhajtja időben megszakítani az aktust, mert az élvezeti faktor elvette a józan eszét. Megtörténik a baj, Fortuna aznap épp velem és a barátnőimmel volt elfoglalva, így Laura teherbe esik. Úgy döntenek, hogy nem tartják meg, Laura és Bence abortálják a magzatot. Laura nehezen dolgozza fel az esetet, gyakran hangoztatja, hogy ennek így kellett történnie, ez így volt megírva a sorsuk nagy könyvében, hogy ezen keresztül kell menniük, ő ha akart volna, se tehetett volna mást. Az abortuszról, mint jelenségről nem hajlandó vitát nyitni.

Na most, konlúzió?

Ha én lennék a világmindenség úrnője, aki az egész bolygó irányításáért felel, azon kívül, hogy első dolgom lenne rave-partikat telepíteni a templomokba, eszem ágában sem lenne betiltani az abortuszt. Minden Laurának joga van elkövetni ezt a hibát, minden egyes embernek jogában áll veszedelmesen ostobának és felelőtlennek lennie. De ne követeljenek együttérzést, ne ágáljanak empátiáért, meg se halljam azt az érvet, hogy aki nem esett át abortuszon, az ne is nyilvánítson véleményt a témáról, mert nem tudja, hogy miről beszél.

2020-at írunk, már kikecmeregtünk a sötét középkorból, ahol a népek azt sem tudták, hogy a genitáliát eszik-e vagy isszák. Nekem ne mondja senki, hogy az internet korában olyan rettenetesen tudatlanok az emberek, hogy fogalmuk sincs a védekezés formáiról. Nyilván vannak olyan társadalmi csoportok, ahol nem prioritás felvásárolni az összes neonszínű és eperízű kondomot, ahogy nem tudják fedezni a fogamzásgátló tablettát sem, de kilencvenhét százalék nem állhat csak ezekből az esetekből.

Ez a cikk a Szerző személyes álláspontját képviseli. Nálunk minden véleménynek helye van, írd meg te is a sajátodat az info@20on.hu-ra!

További cikkek: