Az anyaság igenis lehet élethivatás – Sokféleképpen lehet megélni a teljességet

Egészen kicsi korom óta tudom, hogy édesanya szeretnék lenni. A testvérem születésekor mártóztam meg először abban az érzésben, hogy a gondoskodó szeretetet már nemcsak kapom a szüleimtől, hanem én is adom. Szinte minden emlékem három-négyéves koromból ehhez az érzéshez és a már egyáltalán nem olyan kicsi kisöcsémhez kapcsolódik. Ez az érzés tovább érlelődött és formálódott bennem, és hamar eljutottam oda, hogy kimondjam: édesanya szeretnék lenni, az anyaságot csodálatos élethivatásnak tartom.

Meghatározza az értékünket, ha nem szülünk gyereket?

Nagyon fáj, hogy manapság mennyire megosztó tud lenni, és mekkora indulatokat tud szülni egyetlen szívből jövő kijelentés. Arra vállalkozok ebben a cikkben, hogy leírjam, számomra mit jelent és mit nem jelent ez a bizonyos mondat. Gondolataim leírásának motivációja egyrészt az a lesújtó észrevétel, hogy a mai világban egyetlen érték melletti kiállás, vagy egyetlen témához kapcsoló véleménymegosztás esetén is könnyen találhatjuk magunkat a címkék és előítéletek kereszttüzében. Másrészt szeretném elmesélni, hogy miért is tartom nagyon értékesnek az anyaságot.

Attól, hogy az anyai minőség vágyott érték az életemben, még nem gondolom, hogy egy nő akkor lesz értékes, ha gyermeket szül. Én abban hiszek, hogy mi, emberek önmagunkban is értékesek vagyunk, pusztán azon ténynél fogva, hogy létezünk, élünk, lélegzünk. Embernek lenni tehát érték és véleményem szerint hatalmas kiváltság. A világot és önmagunkat is sokkal összetettebben tapasztalhatjuk meg, mint bármely másik élőlény, amely a Földön él.

Csillogó szemmel beszélek az anyaságról, de ez nem azt jelenti, hogy elítélem azokat, akik úgy döntenek, hogy nem szeretnének gyermeket vállalni. Viszont az nagyon tud fájni, ha valaki csúnyán, degradálóan beszél az anyaságról, és lenézi azt, ami nekem fontos. Tartsuk tiszteletben egymást.

Számtalan módon adhatunk életet

Szerintem az egyik legcsodálatosabb dolog, amit emberként tehetünk az az, ha alkotunk, teremtünk. Mindig ámulattal nézem, ha valaki szenvedélyesen, szeretettel alkot valamit vagy éppen a fájdalmát önti formába. Az alkotás nem a művészek kiváltsága, mind alkotók vagyunk. Az eredménynél pedig sokkal fontosabb, hogy az alkotás folyamatában elvész az erőteljes, énközpontú létezés, és átadja a helyét egy kíváncsi, gyermeki, derűs, önfeledt figyelemnek. Ilyenkor az időtlenség szent pillanatait éljük.

Hívő emberként azt is mondhatnám, hogy a saját kis alkotásunkon, teremtésünkön keresztül összekapcsolódunk a Teremtővel. Mégis hogyan kapcsolódik mindez az anyasághoz? Amikor alkotunk, akkor lényegében életet adunk. Számtalan módon adhatunk életet, nőként pedig abban az ajándékban is részünk lehet, hogy szívünk alatt hordhatunk, táplálhatunk és óvhatunk egy kicsiny életet. Megtapasztalhatjuk testünk-lelkünk hihetetlen erejét és a szülésen, a születésen keresztül kapu lehetünk az életbe.

A szülés, a születés, a gyermekáldás a természet által adott legősibb, legelemibb beavatás. Nem csak egy gyermek születik, hanem a nő is megszületik immáron anyaként, valamint a férfi is apává válik. Ilyen értelemben tehát, a maga egyszerű természetességében és végtelenül gazdagító mivoltában, a születés az életadás kiemelkedő és egyedülálló, mégis egyetemes mozzanata.

Mit szükséges tudnunk saját magunkról, mielőtt gyereket vállalunk?

A fenti tételmondat nem jelenti azt, hogy ha törik, ha szakad, mindenáron gyermekem lesz. Ez alatt azt értem, hogy a gyermekvállalás nem egyszemélyes feladat – nem véletlen, hogy a régi időkben egy egész közösség segítette a szülőket, nevelte a gyermekeket.

Mindig úgy gondoltam, hogy a mély elköteleződésen alapuló, érzelmi biztonságot nyújtó, érett kapcsolat az, amelyben egy ilyen életre szóló felelősségvállaláson jó szívvel osztozni lehet. Bár olyan, hogy teljesen készen állunk valamire, sosem lesz, az anyasághoz például szükség van egy jó nagy adag önismeretre. Elsősorban ez az önazonos élet kulcsa, ugyanakkor, amikor már egy másik emberi lényért is felelősséget vállalunk, akkor az önismeret, az önmagunk elfogadásának jelentősége még inkább felértékelődik. Azt gondolom, hogy tökéletes anya nincs, de nagyon-nagyon sokféleképpen lehet jó anyának lenni.

Lehetünk-e önazonos nők és édesanyák, egy személyben?

Az anyaság nem jelenti azt sem, hogy a nő elszürkül a férfi mellett, robotol, az összes házimunka rá vár, csak ő foglalkozik a gyerekekkel, nincs hivatása. Szerintem egyetlen nő sem erre vágyik, amikor megfogalmazódik benne, hogy édesanya szeretne lenni. Csapatmunkáról van szó, minden tekintetben. Másképpen nem is érdemes belevágni.

Az egyik – sőt magamat ismerve azt mondhatom, hogy a legnagyobb – boldogságforrás a család, a házasság, a gyerekek. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy egészséges lenne az, ha valakinek ez lenne az egyetlen boldogágforrás az életében. Akkor tudunk kiegyensúlyozottan működni, ha identitásunk több pilléren nyugszik.  Az anyaság megélése – minden szépségével és nehézségével együtt – nem jelenti szükségszerűen, hogy nőiségünk egyetlen aspektusra, az anyaságra redukálódik. Persze kétségtelen, hogy életünk meghatározó szerepe lesz az anyaság, és aki egyszer anyává vált, az mindig édesanya marad, de annyi minden vagyunk még: társ, barát, gyermek, testvér, szenvedélyes szerető, alkotó, csapattárs, hivatását gyakorló ember és még sorolhatnám.

Nincs egyetlen üdvözítő út

Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy az anyaság, mint érték melletti kiállás önmagában nem jelent politikai állásfoglalást. Nagyon romboló, ha bizonyos értékek tiszteletét, vagy azok elutasítását, erőteljesen befolyásolják a mindenkori politikai játszmák. Ezáltal pont a lényeg vész el. Az érték időtálló dolog, magvát nem érinti, hogy éppen milyen a széljárás.

Mindazon gondolat és érzés, amelyet megosztottam veled, kedves olvasó, egyetlen mondatba fut össze: édesanya szeretnék lenni és az anyaságot csodálatos élethivatásnak tartom. Ha beszélgetnénk és előkerülne az anyaság kérdésköre, akkor először ennyit mondanék. Ez nem jelent támadást, nem jelent értékítéletet más vagy akár a te döntéseddel, elképzeléseiddel szemben. Nem önfeladás, nem rabszolgasors, hanem szabad és felelősségteljes döntés, érett vágy, kiteljesedés, izgalmas tapasztalás.

Pilinszky azt írta, hogy ahány ember, annyi útja az élet megszentelődésének: sokféleképpen meg lehet élni a teljességet”. Számomra az anyaság is a teljesség részét képzi.

Büszke vagyok arra, hogy nő vagyok, és arra is, hogy anya szeretnék lenni.

Ez a cikk a Szerző álláspontját képviseli. A 20on.hu-n minden fiatal szabadon publikálhat, mesélhet és nyilváníthat véleményt. Küldd el te is a saját cikkedet az info@20on.hu-ra! A publikálás folyamatáról bővebben ITT olvashatsz.

 

További cikkek: