Az eldobhatóság százada: divat lett eldobni a régit és a kipróbáltat

Félve teszem fel ezt a viszonylag egyszerű kérdést: divat lett lecserélni az értékest az értéktelenre? Valóban trendi eldobni bármit, ha van új helyette?

Ezerszer hallottuk és láttuk már a csöpögős, romantikus filmekben, hogy nagyanyáink a dolgaikat nem eldobták, hanem megjavították, majd jelentőségteljesen a kamerába néztek, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tegyék: a kapcsolatukról beszélnek. Én nem kizárólag a szerelmi kapcsolatokra vetíteném ki ezt a szólás-mondást, hanem az emberek szociális életére is: közvetlen környezetében lévő tárgyaira, ingóságaira, sőt, továbbmegyek és megkockáztatom, az értékrendeknek sem ártana egy kis renoválás.

Kezdeném azzal, hogy az elmúlt tíz év alatt hatalmasat változott a világ, világuralomra tört a csúcstechnika és az internet, ami hozta magával a különböző közösségi oldalakat is. Nekünk, akik együtt fejlődhettünk a myVip, MSN, iWiW, Facebook, Twitter, Instagram oldalakkal, a lájkok és a követők száma jelenti az elismerést, és torz képet ad arról, pontosan mennyit is érünk. A megfelelési kényszer miatt pedig látszatkapcsolatokba hajszoljuk magunkat.

Megszűnnek a valódi barátságok, a fotókon jól mutató emberek lesznek egymás társasági bohócai. Pedig milyen szerencsés az, akinek igazi barátai vannak! Mellette vannak jóban, bajban és nem félnek helyrerázni, amikor nem önmaga. A barátok és az emberi kapcsolatok tartják helyén az értékrendet is, ami mindenkinél máshogy helyes, mégis egyre többünknél van szükség az újragondolásra.

Még most is trendi lenézni a falusi embert, szitokszóként használni a parasztot és felmagasztalni a városi népet. Ciki az, ha valaki turkálóból öltözködik, mert nem engedheti meg magának az újat és a drágát. Földönkívülinek kell nézni, akinek nincsenek olyan álmai, hogy blézeres/öltönyös cégvezető lesz, hanem a lehető legtávolabb akar maradni ettől a világtól. Természetes lett, hogy állásinterjú előtt a közösségi oldalon vonják le az első benyomást, ami ha nem megfelelő, esélye nincs a pályázónak még akkor sem, ha ő lenne a legalkalmasabb a munkára.

Ma azt a kort éljük, hogy bármi, ami elromlik, megsérül vagy csupán kimegy a divatból, eldobjuk. Sok fiatal már a házasságot is feleslegesnek tartja, mert mindenki a válással kezd új életet, és azt hiszi a házasság áll az önmegvalósítása útjában. Divat lett eldobni a régit, a kipróbáltat, a biztonságosat. Hirtelen mindenki rádöbbent, hogy nem élt eleget, nem sikerült elérni az álmait és ezért mindent, ami az addigi életében szerepelt, elhajít, mintha egy új élet kezdődhetne.

Emberek, rendben van ez így?

Én hinni szeretnék abban, hogy ez változhat. Nem szabadna természetesnek vennünk, hogy bármi történik, mindig jön valami vagy valaki új, mert egyszer majd jól beégünk. Becsüljük meg egymást, próbáljunk meg dolgozni az elromlott dolgokon és magunkon: ha elromlottunk, hátha megjavulunk.

Nem éri meg aranyért szemetet venni!

További cikkek: