Az emberi kommunikáció halála: Messenger

A Facebook folyamatos fejlesztései révén újabb és újabb impulzusokat ad az embereknek, mondhatni társadalmunk kis fekete ruhája, ami fénysebességgel robog az örök elismerés felé, és tudjuk, hogy sosem fog kimenni a divatból. A Facebook már nem csak egy kommunikációs platform, mint az IWIW vagy a MyVIP volt, hanem emberiségünk egyik kőkemény mozgatórugója. Felkeléskor első dolgunk már nem a kávéfőzés, hanem hírfolyamunk és üzeneteink lecsekkolása. Ingerülten, szinte már remegő kézzel nyúlunk a telefonunkhoz, ha azt valamilyen elfoglaltság miatt huzamosabb ideig nem tudtuk használni, és képesek vagyunk akár olyan pszichés tüneteket is produkálni, mint egy kábítószerfüggő. Ha nem vigyázunk, hónapokat, éveket, sőt, akár egy életet is eltölthetünk virtuális kommunikációval.

A Messenger világuralma

Ami engem illet, én viszonylag későn lettem Facebook felhasználó. A gimnáziumban az egyik osztálytársam azt vélte mondani, hogy akinek nincs Facebook adatlapja, az nem is ember. Akkor egy kicsit elszégyelltem magam, és regisztráltam. Eleinte nem igazán tetszett: továbbra sem ott kommunikáltam, inkább több ezer forintos telefonszámlát produkáltam, aminek a szüleim, mondanom sem kell, nem örültek. Nyaranta nem láttuk sokszor egymást az ország másik végében élő barátnőimmel, így egy idő után rákaptunk arra, hogy virtuális formában beszélgessünk. Teltek-múltak az évek, és rádöbbentem, hogy szinte már nem is használom hívásra a telefonomat. Sőt, megijedtem, ha valaki rám csörgetett. Azt hittem, valami baj történt. 

 

Pedig valójában semennyire sem normális a Facebook Messenger ekkora mértékű használata. Mióta felismertem, tudatosan próbálok tenni ellene. Több emberi kapcsolatom megromlásában sajnos nagy szerepet játszott ez a sivár kommunikációs csatorna. Félreértések tömkelege keletkezhet abból, hogy nem látjuk, halljuk beszélgető partnerünket, a nonverbalitás teljes hiánya megnehezíti a másik érzéseinek, érzelmeinek átélését és megértését. Ráadásul Zuckerberg világa folyamatosan olyan újításokkal rukkol elő, amik csak nagyobb, tátongó szakadékot hoznak létre az élőbeszéd és a virtuális kommunikáció között – mintegy gerjesztve a feszültséget. Minden egyes újabb innováció csak olaj a tűzre.

„Látta funkció”

Az egyik legidegesítőbb funkció a Facebook történetében. Valljuk be, a legtöbb embernek csalódást okoz, ha válaszra sem méltatják. Seenelünk direkt haragból – gyerekességünk, játszmáink kiélésének kedvenc játszótere a már csak azért sem írok vissza funkció -, vagy csak azért, mert tényleg nem volt rá időnk, vagy egyszerűen nem szokásunk visszaírni – teljesen mindegy. A lényeg, hogy óriási vitákat szíthat. Senki sem szereti, ha egész egyszerűen válaszra se méltatják. Azt meg pláne nem, ha konkrétan az ember orra alá dörgölik: láttam, amit írtál, de nem érdekel.

„Jelenleg elérhető”

Ami pedig azt a világító kis zöld pöttyöt, tehát a „jelenleg elérhető” funkciót illeti, valójában nagyon csalóka. Több ember elmondása szerint nálam szinte mindig az látszik, hogy elérhető vagyok. Hajnali kettőkor is, amikor már órák óta alszom. Biztos nagyon sok ember agyára mehetek, amiért nem válaszolok, de közel sem vagyok annyiszor gép vagy telefon közelben, mint ahányszor azt a Messenger úgy gondolja. Ki is kapcsoltam azt a funkciót, hogy lássam az ismerősemről, hogy mikor voltak utoljára aktívak: nincs szükségem találgatásokra és összeesküvés elméletek gyártására arról, hogy vajon miért nem ír vissza az illető, ha állítólag elérhető. Arról nem is beszélve, hogy ha a láttamozást azzal kombináljuk, hogy az illető neve alatt megjelenik a „jelenleg elérhető” felirat, akkor az egyeseknél felérhet egy emberiség elleni bűntettel is.

 „Reagált a fényképedre, bejegyzésedre”

A legrosszabb gondolat, ami Zuckerberg agyából valaha kipattanhatott. A sima lájkjel is már egyfajta megfelelési kényszer versenyt indított el, hiszen a „menőbb” csajok, pasik képét köztudottan többen lájkolják, az állítólag jobb zenét, viccesebb bejegyzést pedig többen lájkolják. Ha több ismerősöm van, többen lájkolhatnak, ha pedig lájkolnak, állítólag vagyok valaki.

Mióta bejött a többféle reakciógomb megnyomásának lehetősége, nemtetszésünket is kifejezhetjük. Már kommentelni sem kell ahhoz, hogy bárkit vagy bármit leszóljunk. Rejtett frusztráció levezetési felületté változott az eredeti „tetszik” opció: ha rossz napunk van, dislájkolunk és dühítő fejeket küldözgetünk. Régebben a stresszlevezetést sporttal oldották meg, ma már elég csak az egyik ujjunkat megtornáztatni.

A kommunikáció halála

Civilizációs betegséggé vált az egyre csak silányodó Messenger kommunikáció. Zuckerberg hatalma nagyobb, mint bárkié ezen a világon. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő, több milliárd függő embert érintő vívmánya.

Lehet-e még ennél is tovább szítani, gerjeszteni az emberek közötti indulatokat, a láthatatlan kommunikációs szakadékot?

További cikkek: