Az ezredfordulós generáció munkához fűződő viszonya

2020-ra a munkaerőpiac felét az Y- és a Z-generáció tagjai teszik majd ki. A jövő a millenniumi nemzedék kezében van: ők formálják a gazdaságot és a munkaerőpiacot is. Az ezredfordulósok munkához és vállalatokhoz fűződő viszonyát azért érdemes vizsgálni, mert a korábbi generációkhoz képest eltérő szokással, életmóddal és értékrenddel rendelkeznek. Vajon a millenniumi generáció eleget fog tenni a beharangozott „vállalkozói nemzedék” megbélyegzésnek? Hogyan látják a munka világát, és milyen magatartási formák figyelhetőek meg személyiségükben?

Lehull a lepel az Y-generációról

Az Y-generáció tagjai (1980-1995 között születettek) a szülők hibáiból tanulva már ügyelnek a magánélet és a munka közötti egyensúly megtartására. Céghez fűződő lojalitásuk ingatag lábakon áll: motivációjuk fenntartásához visszajelzésekre, előrelépési lehetőségekre és megfelelő fizetésre van szükségük. Ha már csak az egyik borul, az Y-generációsok gond nélkül váltanak. Nem munkaadójukhoz lojálisak, hanem saját magukhoz: preferencialistájuk első helyén az önmegvalósítás áll.

Munkáltatókkal szembeni elvárásaik egyre komplexebbek. Az internetnek köszönhetőn bárhol, bármikor képesek elvégezni a rájuk bízott feladatot, ezért a rugalmas munkavégzés, a home office vagy a távmunka lehetőségére hívószóként hallgatnak – a mobilitás ezen lehetőségét munkahelyükön megkövetelik. Szeretik érezni, ha munkájuknak értéke van, viszont azt is, ha kellő mértékben meg van becsülve befektetett energiájuk. A számukra legmegfelelőbb munkahelyet keresik állandóan: bátran állíthatjuk, hogy az igazi céghűség kihalófélben van az Y-generáció képviselőiben.

Az úttörő, Z-generáció

A Z-generáció (1996-2010 között születettek) tagjai még csak rövid ideje vannak jelen a munkaerőpiacon, így messzemenő következtetéseket levonni igencsak nehéz. Egy biztos: a digitális kor szülöttjei már most nagymértékben formálják a jelenlegi munkavégzési szokásokat. Türelmetlenebbek és agilisabbak elődeiknél: folyamatosan új impulzusokat, fejlődési lehetőségeket és kihívásokat keresnek mindennapjaik során. Az Y-generációs társaikhoz hasonlóan ők is magas elvárásokat állítanak fel az őket foglalkoztató cégekkel szemben.

Vérükben csordogál a multitasking képessége, megosztott figyelmükre nem hátrányként, hanem előnyként tekintenek. Igenis igénylik a változatos, összetettebb feladatokat: ez pedig azért jó hír, mert az előrejelzések szerint a következő 3 évtizedben a jelenlegi foglalkozások legalább 50 százaléka automatizálódni fog. Ez annyit tesz, hogy az ezredfordulós fiatalok java olyan pozíciókban fog dolgozni, amelyek most, 2019-ben még nem is léteznek. (Pár évtizede a social media content manager, a data scientist és a growth hacker munkakör is ismeretlen volt.)

Mindent, most azonnal!

Az Y- és a Z-generáció természete meglepően türelmetlen, amely karrierükben és munkához fűződő viszonyukban nem feltétlen jelent pozitív tulajdonságot. Jason Haber The Business of Good című könyvében kiválóan szemlélteti az ezredfordulósok „hirtelen” természetét: inkább chatelnek, ahelyett hogy e-mailt írnak, és Ubert hívnak, ahelyett hogy a taxira várnának. (Na, hát nem nálunk, de a világ többi felén.) Gyors, lényegre törő kommunikációt alkalmaznak, és azonnali visszajelzéseket várnak – ez szorosan kapcsolódik a már említett munkahelyi feedback kultúra megjelenéséhez is.

Türelmetlen természetük a munka világában visszaköszön: a millenniumi generációnak nincs türelme cégen belül kivárni az áhított pozíciót, ezért már egészen fiatalon, második X-ük peremén saját vállalkozáson kezdik el törni a fejüket – ebben látják ugyanis az élhető jövőt. A gond csak az, hogy sikert és pozitív eredményeket is azonnal akarnak. Hisznek önmagukban és képességeikben, tudják, hogy saját sikerük csak és kizárólag önmagukon múlik.

Hová tűnt a vállalkozói hajlandóság?

Világviszonylatban nagy elvárások elé állítják az új generációk tagjait. Kezükben a jövő, tőlük várják a gazdasági fellendülést, valamint azt, hogy multik helyébe az új nemzedék által kialakított kis- és középvállalatok lépjenek. Sajnos számtalan riport fest igencsak negatív képet az ezredfordulósok vállalkozói kedvéről. A mögöttes ok teljesen érthető: a fiatal felnőttek java diákhiteles tartozással lép ki a munkaerőpiacra, ezért inkább a biztos jövedelemforrás lehetőségét preferálják – ezt pedig a vállalkozói lét nem garantálja.

Noha az Y-és Z-generációsok java állítja, hogy a jövőben igenis szeretné vállalkozássá formálni saját ötleteit, mégsem valósul meg sok projekt. A Small Business Administration tanulmányából kivehető, hogy 2014-ben, az amerikai Y- és Z-generáció tagjainak csupán 2 százaléka volt magánvállalkozó. Míg 2015-ben az új vállalkozások 23 százalékát alapították fiatalok, addig 1996-ban ez a szám 35 százalék volt.

A fiatalokat ösztönözni kell arra, hogy bele merjenek vágni saját vállalkozásuk kiépítésébe. Egyre több ország folyósít állami támogatást az induló vállalkozás részére – az első lépések nehézségének leküzdése érdekében.

2010 után született alfák! Kíváncsian várunk titeket a munkaerőpiacon.

További cikkek: