Az iskolázatlan lány, aki önerőből a Cambridge-ig jutott – Könyvajánló

Létezik egy könyv, ami egy egészen különleges lányról szól. Egy lányról, aki 17 évesen járt először iskolában, addig roncstelepen robotolt és bábaként dolgozó anyjának segített gyógynövényfőzetek készítésében. Ez a könyv Tara Westoverről szól, aki autodidakta módon végül a világ egyik legrangosabb egyetemére jutott el. De az i-re a pontot mégsem ez teszi fel, hanem az, hogy történetében egy gramm fikció nincs. Mindez tényleg megtörtént. Tara Westover A tanult lány című könyvének ajánlója következik.

Akkor is elolvastam volna könyvet, ha „csak” a kreatív képzelet szüleménye lett volna. De amikor megtudtam, hogy a történet valós, és nem a poros múltban, hanem 21. században zajlott, már egészen biztos voltam abban, hogy ezt nem majd, hanem most azonnal kell elolvasnom.

Gondoltam, nekem, mint életkezdési válsággal küzdő, pánikhangulatok között rohangáló fiatalnak ez igazán motiváló lesz, megadja majd azt az extra löketet, ami útközben valahol néha (sajnos) eltűnik. Az is volt, részben. Motiváló fejlődésregény. De szerencsére nem csak ezt tartogatta számomra Tara Westover A tanult lány című könyve.

A történet lesarkítva a következő: a biporális zavarral küzdő édesapa megszállottan készül a világvégére a nyolcvanas, kilencvenes években, hét gyermekét és feleségét is ennek a célnak rendeli alá. Gyermekeit nem anyakönyveztette, még csak iskolába sem járatta – hiszen szerinte azok a kormányzat nyílt propagandaintézményei, ahol agymosós trükkkel letérítik a gyerekeket Isten útjáról –, helyette befogta őket konzervek gyártására, gyógynövényfőzetek készítésére és roncstelepi robotmunkákra.

Eddig akár teljesen boldog gyermekkora is lehetett volna a kis Tarának és testvéreinek – leszámítva az elszigetelődést és a később nyilvánvalóvá váló, mentálisan beteg, családveszélyeztető apaszerepet –, hiszen a formális oktatás hiánya önmagában még nem ad okot a boldogtalan gyermekkorra. Csakhogy a történetbe kegyetlenül befurakodik a bántalmazás és a szülők gyermekekre gyakorolt hipnózisa is. Mert a Westover gyerekek nem gondolhattak mást, és nem is láthatták máshogy a világot, mint szüleik. Ha valamelyikük tanulni akart, kitagadással fenyegették, az ördög szolgájának tekintették.   

Mert a „főiskola afféle plusziskola olyan emberek számára, akik túl buták ahhoz, hogy előszörre megtanuljanak dolgokat”, meg azt se felejtsék el az önképzésre vágyó gyerekek, hogy „a főiskolán kétfajta professzor létezik; aki tudja, hogy hazudik, és aki azt gondolja, hogy az igazat mondja” szól a családfő életfilozófiája. Szerinte az oktatás felesleges, túlidealizált, manipulatív a megélhetést sem lehet papírfecnikre alapozni.

Hétből három gyerek mert csak szembeszállni a szülők egyeduralmával. Tara például 16 évesen döntötte el, hogy a szülői akaratnak ellenszegülve önerőből tanulni szeretne olyannyira a nulláról kezdte, hogy Európáról még azt sem tudta, ország-e vagy földrész. Az amerikai oktatási rendszer rugalmasságának köszönhetően bizonyítvány nélkül is be tudott jutni egy egyetemre, onnan pedig – bár egészen kacskaringós volt az út, mind pénzügyileg, mind fizikailag és lelkileg –, egészen Cambridge-ig jutott.

De nem a hihetetlen tudásvágy és a mérhetetlen önfegyelem miatt példaértékű fejlődésregény ez, hanem Tara belső gondolatainak, öntudatának és énképének egészséges kiteljesedése miatt. Tara Westover fejlődésregényében az önerőből megszerzett szellemi tudás csak háttértöltelék, mert az előtérben valami sokkal fontosabb áll: a felismerés, hogy joga van a saját életére, gondolataira és érzésire; hogy joga van a szülői uralom alól kitörni vágyó, önálló személyiségnek lenni. Még ha az említett kiteljesedés azzal is jár, hogy családja megszakítja vele a kapcsolatot.

Szívből ajánlom minden útkeresőnek, önbizalom-hiányosnak, könyvmolynak, vagy fekete báránynak ezt a kötetet! A felnőtté válás és az egészséges önkép kialakulásának rögös, de különleges története A tanult lány.

További cikkek: