Pszichológusszemmel az önkielégítés-függőségről

Sok ember használja stresszkezelő stratégiaként a maszturbálást anélkül, hogy ebből bármilyen negatív következmény származna az életvezetésére nézve. A probléma ott kezdődik, amikor ez a tevékenység kényszeressé és elsődleges örömforrássá válik: ha mellette nem marad sem hely, sem energia az ember életében arra, hogy másból, például a kihívásokkal való megküzdésből, csaták megnyeréséből, másik emberrel való kapcsolatból nyerjen elégedettséget.

Szinte közhelynek számít az, hogy az internetes pornó térnyerésével túl sok és túl könnyen megszerezhető szexuális inger ér bennünket. Valóban, az interneten körülbelül három, maximum öt kattintással bárki elérheti a maga számára legideálisabb fantáziát, jelenetet. Magának a fantáziának jótékony hatása van, mivel kiélhetünk benne olyan vágyakat, melyekre aktuális életünkben nincs lehetőségünk, de ha rabjaivá válunk, könnyebben elsodródhatunk attól, hogy vágyaink a valóságban is kielégülhessenek. Nem beszélve arról, hogy a pornó nemcsak szolgálja, de változtatja is a szükségleteinket.

A szerfüggők és az önkielégítés-függők közötti párhuzam

Ahogy a cikksorozat írója is beszámolt róla, az általa fogyasztott tartalmak változtak az idő folyamán, egyre intenzívebbek – esetében erőszakosabbak – lettek. Ez a mechanizmus hasonló a szerfüggők esetéhez, mely során a szervezet hozzászokik a kémiai anyaghoz, idővel egyre nagyobb dózisra van szüksége ugyanannak az élménynek az eléréséhez. A két jelenség közötti hasonlóság nem pusztán analógia, hiszen jól tudjuk, hogy a szexuális ingerlés és az orgazmus alatt is kémiai anyagok szabadulnak fel az agyban – ezek hozzák létre azokat az intenzív élményeket, amelyeket szex közben átélünk.

Gondoljunk csak bele, mekkora hatást gyakorolhatnak ránk ezek a vegyületek, ha az életnek egy fontos feladatát, a szaporodás ösztönzését szolgálják? Ahogy a cikk írója is tapasztalta, a túlzásba vitt önkielégítés, pornófogyasztás sokszor együtt jár az élet más területeivel kapcsolatos érdeklődés csökkenésével, és paradox módon a valódi szexuális kapcsolatok iránti fogékonyság csökkenését is eredményezheti. Sok férfi számol be merevedési zavarról, ejakulációs nehézségekről, és sokan közülük csak akkor figyelnek fel ezekre a problémákra, amikor egy valódi szexuális együttlétre kerülne sor. Ezekben az esetekben tehát gyakori, hogy a megszokott önkielégítési helyzetben az illető nem tapasztal problémát, csak a valódi szituációban.

A függőség gyakran egy „menedék”, ami pillanatnyi megoldást kínál a problémáinkra

Felmerül a kérdés: mit lehet tenni, hogyan szabaduljunk meg ettől a függőségtől? Egy önkielégítés-függőség története c. cikksorozatban is látható, hogy a függőségek legtöbbször nem a semmiből születnek. Sok esetben inkább arról van szó, hogy az egyén egy bizonyos problémával küzd az életében, amivel nehezen birkózik meg. Ez lehet régre visszanyúló önértékelési probléma, korai trauma vagy akár aktuális krízis is, amelynek során egy bizonyos tevékenységgel találkozik – esetünkben: maszturbációval –, ami menedékként szolgál számára. Ez a menedék olyan élményt, állapotot ad számára, amit jól ismer, biztonságos, jutalmazó; ahol úgymond elveszítheti önmagát és kikapcsolhat, és ahol nincsenek jelen a megoldhatatlannak tűnő problémák.

Mindez a flow-élményre emlékeztet, amit jó esetben megélünk a munkánk, hobbink vagy akár a szex során is, de ne felejtsük el, hogy ezekben az esetekben erőfeszítést kell tennünk azért, hogy ezt az állapotot elérjük. Ellenben begépelni a kedvenc pornóoldalunk címét és kiválasztani egy videót vagy képet, már sokkal kevesebb energia- és időbefektetésbe kerül. Amilyen könnyen és gyorsan el tudjuk érni, annál több időt és energiát emészthet fel.

A cikk írójához hasonlóan sokan számolnak be arról, hogy akár órákat is képesek a képernyő előtt ülve tölteni úgy, hogy közben folyamatosan önkielégítést végeznek, újabb és újabb szexuális ingereknek teszik ki magukat. Az agyunkat azonban nem arra tervezték, hogy ennyi időt töltsön ezzel. Egy idő után – még ha olyan élvezetes és fontos dologról is van szó, mint amilyen a szex – elfáradunk, kimerülünk. Szó szerint kimerülünk, hiszen fogynak azok a biokémiai anyagok, melyek a szex során felszabadulnak, ám ezzel egy időben növekszik a szervezetünk igénye ezen a területen. Emlékezzünk a toleranciára: egyre intenzívebb ingerlésre van szükségünk ugyanannak a hatásnak az eléréséhez. Így aztán valódi ördögi körként egyre nagyobb és nagyobb szeletet követelhet meg az életünkből.

A függőség elhatalmasodása

Egy idő után azon kaphatjuk magunkat, hogy nehezebben koncentrálunk, amikor éppen valami mást csinálunk. Nem érdekelnek annyira azok a tevékenységek, amikkel korábban örömmel foglalkoztunk. Kevésbé vagyunk jelen a társas helyzetekben. Kevésbé vagyunk hatékonyak a munkánk vagy a tanulmányaink során. Elkésünk, elmulasztunk elvégezni fontos feladatokat. Mindez ahhoz vezethet, hogy még több nehézséget észlelünk az életünkben, és ezek kezeléséhez immár van egy jól bejáratott eszközünk is: az önkielégítés.

Hatékonyságérzetünk csökken, ami fokozza a csökkentértékűségünket, növeli a bűntudatunkat. Mulasztásaink és dekoncentráltságunk következtében egyre gyakrabban érhetnek kudarcok, ez pedig egyre nagyobb szorongást okozhat a jövőnkkel kapcsolatban. És akkor még nem beszéltünk a szégyenről, amit egyrészt a fogyasztott anyagok minősége miatt érezhetünk (egyre vadabb és vadabb tartalmak), másrészt azért, mert valahol felismerjük: már nem vagyunk urai a saját cselekedeteinknek. Ezek a negatív érzések pedig egyre jobban eltávolítanak minket a valódi kapcsolatainktól; egyre jobban izolálódunk, egyre többet látogatjuk a mi kis menedékünket.

Mindezt olvasva már-már kilátástalannak és reménytelennek tűnhet felvenni a harcot az önkielégítés-függőség problémájával, és az embernek tényleg menekülni támadna kedve, de amint az a Szerző történetéből is látszik, ki lehet jönni az ördögi körből – és rajta kívül sokan mások is kijöttek már belőle. Ennek kapcsán érdemes pár szót ejteni az említett NoFap mozgalomról is. A dolog lényegét alaposan leírta a Cikkíró, ehhez én már csak az elvárásokkal és a lehetséges „mellékhatásokkal” kapcsolatban tennék hozzá egy-két dolgot.

A NoFap mozgalom

Egy ilyen helyzetben logikusnak tűnhet a megoldás, hogy ha valami rosszat tesz az életünknek, akkor egyszerűen csak iktassuk ki. Igen ám, de ne felejtsük el azt az alapvető különbséget – mondjuk a szerfüggőséggel összehasonlítva –, hogy itt egy normál esetben hasznos és nem kikerülhető szükségletről van szó. Szexuális szükségleteink belénk vannak kódolva, még akkor is, ha kártékony szokást fejlesztettünk belőlük.

Az említett NoFap kihívások akár több hónapra is szólhatnak. A szexuális szükségletek kielégítésének gyakoriságával kapcsolatos igények egyéntől és helyzettől függően eltérhetnek, azonban egy több hónapos időtartam egy nem problémás önkielégítőnek is megterhelő lehet – amennyiben nincs lehetősége szexuális együttlét során kielégíteni a szükségleteit. Nem nehéz elképzelni, milyen nehézséget jelenthet egy három hónapon át tartó önmegtartóztatás annak az embernek, aki akár éveken át, heti több órát töltött önkielégítéssel.

Egy ilyen ember, aki egyébként is bűntudatot, szégyent és csökkentértékűséget érez függősége miatt, újabb kudarcot élhet meg akkor, ha az ikszedik napon elbukja a kihívást és visszaesik. Az is előfordulhat, hogy többször nekifut a dolognak és többször elveszíti a harcot, mígnem a sokadik próbálkozás után egyre reménytelenebbnek érzi a helyzetet és egyre nehezebben veszi rá magát arra, hogy változtatni próbáljon.

Felmerül a kérdés, hogy elvárható-e az, hogy egy ennyire alapvető szükségletet ilyen hosszú ideig kielégítetlenül hagyjunk?

Hogy egy hasonlattal éljek, a stresszevést sem szabad az étel teljes megvonásával gyógyítani. A szex persze nem olyan, mint az evés, az orgazmus hiánya nem vezet életet veszélyeztető állapothoz, de a lényeg itt nem is a következmények mértékében áll, sokkal inkább abban, hogy egy alapvető szükséglet nem azt a szerepet tölti be, amit alapesetben. Amellett, hogy érdemes az önkielégítés gyakoriságát csökkenteni és átgondolni a pornófogyasztásunkat is, fontos, hogy ne tegyünk fel mindent egy lapra. Ne csak attól várjunk csodát, hogy kevesebbet maszturbálunk, hanem nézzünk szembe azokkal a kihívásokkal, amelyek elől korábban inkább elmenekültünk. A cél a nagyobb kontroll visszaszerzése az életünk fölött, nem az, hogy sanyargassuk magunkat.

Ahogy a Szerző történetéből is látszik, nem kizárólag a kilencven napos önmegtartóztatás oldotta meg a helyzetét, hanem ő maga kezdte el tudatosan élni az életét. Elvégezte a feladatait, növelte a saját énhatékonyságát. Az is jól látszik, hogy miután felhagyott káros szokásával, a világa nem változott egyik napról a másikra rózsaszínűvé. Nem is fog, mindig lesznek nehézségek, rossz napok, stresszt okozó helyzetek. Éppen ezért az egyik legfontosabb eleme a megoldásnak az, ha találunk egyéb módokat a feszültségeink kezelésére. Ez lehet sport, vagy bármilyen elfoglaltság, ami nem elvesz az életünkből, hanem hozzáad. Emellett érdemes segítséget is kérni. Akár a családunktól, barátainktól, akár egy szakembertől.

Ha úgy érezzük, hogy eluralkodott az életünkben egy függőség és nem boldogulunk vele egyedül, rengeteget segíthet, ha szakszerű segítséget kérünk. Az önkielégítés-függőség esetében érdemes olyan szakembert választani, aki képzett a szexuális zavarok kezelésében.

További cikkek: