Az Y generáció és az Instagram költészet: az irodalom már nem csak papíron létezik

Könnyen tűnhet úgy, hogy az Y- és Z generációsok számára a kultúra csak elértéktelenedik, fokozatosan eltűnik – ez azonban nem igaz. Az Instagram már komplett költőgenerációk számára szolgál virtuális platformként; a szelfik és az ételfotók között bizony irodalmi érték is megbújik. Nevezhetjük ezt virtuális feltámadásnak? Szerintem igen.

Instagram + vers = instavers

Az Instagram egy tökéletes 21. századi platform arra,  hogy az irodalom és a fotóművészet egyszerre találkozzon úgy, hogy a kapcsolódást közösségi élménnyé – továbbíthatóvá, kommentelhetővé, lementhetővé, megoszthatóvá, lájkolhatóvá – tegye. Ebben rejlik az instavers ereje, ami – az esetek többségében – mindössze néhány sorból áll: dekódolásukhoz szerencsére nem kell “mire gondolhat a költő?” – típusú dilemmákat pedzegetni. Az instaverseket nem megérteni, hanem érezni kell: mindenki saját élethelyzetét, tapasztalatát és személyiségét húzza rá a sorokra, gyártva ezzel 100 százalékban személyre szabott jelentéstartalmat.

Instavers könyvben = rossz vers ?

Az instaköltészet egyre népszerűbb, de fontos tudni, hogy egy egekig parodizált műfaj. Rengetegen gondolják úgy, hogy egy működő instavers könyvben, nyomtatott verzióban nem lenne több egy rossz versnél, mert az instaverselés ereje csak a pillanatban fejti ki hatását: csak addig érinti meg az embert, míg a feeden pörgeti a képeket.

Valódi művészet virtuális térben

Azonban kétségtelen, hogy az instaköltészet lehet értékes is, igenis lehet kortárs eszközökön értékkel bíró kortárs irodalmat gyártani. Következzék egy kis válogatás Nagy Rita (@felhangoscsond), András Adél (@ledaversei) és a 2016-ban elhunyt Fodor Ákos (@fodorakos.haiku) virtuális tollából.

Nagy Rita – @felhangoscsond

További cikkek: