Beszámoló egy offline hétről

Nem tudom, hogy történhetett, hiszen nem követek se sztárokat, se influenszereket. azaz nem követem a megrajzolt, szponzorált „valóságot”. Mindig törekedtem arra, hogy minőségi tartalommal vegyem magam körbe. Valamiért mégis úgy éreztem, offline üzemmódba kell kapcsoljak, különben besokallok.

Mennyi ember, és hányféle érzelem! Sokszor nem tudjuk, hogy ami éppen lezajlik a másikban, az miért van. De hiszen hogyan is tudnánk, miféle érzés kevereg a másik emberben, amikor sokszor a saját lelkünkben zajló folyamatokkal sem vagyunk tisztában?

Megint eljött az a pillanat amikor a felhők felett vagyok és a következő lélegzetvételnél pedig már a tenger mélyére zuhanok – és miközben merülök el, azt érzem, mintha ez a víztömeg a mellkasomra zuhanna.

Változtatnom kell, nem tűr halasztást ez a probléma – túl sok volt mostanában az ilyen ingás. Megzuhantam fejben, nem motivál semmi és senki. Nincs kedvem elmenni futni vagy éppen tekerni egyet – pedig ez a két tevékenység segített a legtöbbet a #maradjotthon időszak alatt.

Április 29-én péntek este meghozom a döntést, hogy egy hétre, amennyire csak lehet, offline rakom magam. Aki szeretne, majd elér. Elszámolással pedig amúgy sem tartozom senkinek.

Néhány közeli alakuló barátságnak jelzem, hogy picit offline teszem magam – megértik. Instagram, Messenger és Facebook off. Nem az Instagramot görgetve fogok most elaludni.

A másnapi ébredés után, a citromos víz mellé nem pörgetem a közösségi médiát. Roppant jól kinéző zabkását készítettem, de erről most rajtam kívül senki sem tud.

Telik a nap, jövök, megyek és intézkedek. Néha olyan, mintha rezegne a zsebemben a telefon, oda is kapok, de semmi.

Azt hiszem, a mai, 55 km-es biciklis teljesítményről sem fog az unokatestvéremen kívül sok mindenki tudni.

Néhányan észreveszik, hogy offline vagyok, ők iMessage-en elérnek – nyugi, jól vagyok!

Tetszik, hogy nem történik semmi. Amikor régen egy-két napos közösségi média elvonó kúrát tartottam, féltem attól, hogy nem fogok hiányozni senkinek – most már nem érdekel.

Elalvás közben tervezgetem, hogy holnap újra két kerékre pattanok.

Reggel ébredés után már nem nyúlok a telefonomért reflexszerűen. Bár jól jönne néhány ebéd tipp az Instáról. A stégen fekve a telefon tökéletesen jó helyen van a zsebemben. És még úgy is finom volt az a Sovány vigaszos sütemény, hogy nem született róla Insta story. Már második napja vagyok offline és a telefonom még mindig 60 százalékon van.

Hétfő reggel van, irány a munka. Szabadidőmben nem a telefonomat pörgetem, hanem könyvet olvasok és azon gondolkodom, hogy ma futni megyek.

Kis hiányérzetem van amiatt, hogy nem jutok azonnal információhoz.

Néhányan érdeklődnek a hogylétem iránt – köszönöm! Kezdem érezni, hogy ez a kísérlet megmutatja, kik azok, akiket mindig csak én keresek.

Telnek a napok, javulok, úgy érzem, sportolok, autókázok, blogokat, történeteket olvasgatok, és törődöm magammal, törődöm a lelkemmel.

Köszönöm annak a marék emberkének, aki ezalatt az idő alatt is keresett és észrevette, hogy offline raktam magam.

Adok magamnak egy kis szabadságot, a vállalkozások Facebook oldalára elkészítem és beidőzítem a posztokat.

Szerda van, megérkezik a Forbes újság, máskor volt, hogy egy-két hét alatt olvastam végig, de ezúttal estére kész is vagyok vele.

Csütörtök reggel valamiért újra nyúlnék a telefonért, pörgetném az Instát, nézném kivel mi történt, de egy határozott mozdulattal lépek ki az AppStore-ból, hogy nehogy ismét letöltsem az alkalmazásokat. Délután grillezünk, isteni finom, de erről sem készül poszt. Uhw, az a mennyi vegán banán fagyi… – csoda!

Úgy fekszem le este, hogy lassan véget ér az egyhetes kísérletem. Előveszem a kis naplóm és elkezdem papírra vetni a tanulságokat.

Jól esett, hogy leválasztottam magamat egy picit. Elmúlt az a belső szorongás, ami a fejemben is zavart okozott. Nem agyaltam a világot jelenleg foglalkoztató kérdéseken, nem terheltem magamat fejben ilyenekkel. Kötelezővé tenném mindenkinek!

Elaludtam, már péntek van, egy kis munkával indítom a napot. Tudom, hogy kevesebb mint 24 óra múlva véget ér az önkéntes közösségi média megvonásom. Voltak necces pillanatok, de nem csábultam el. Nem féltem szembenézni magammal és felismerni, hogy valami nem stimmel. Te se félj, hiszen magaddal kell még leélned sok-sok évet! Tanulságos kis hét volt!

  • Facebook page munka miatt: 12perc
  • Facebook messenger munka miatt: 8perc
  • Instagram használat: 0perc
  • megtett kilométer biciklivel: 160km
  • megtett kilométer futva: 19km

További cikkek: