“Csoda, hogy nem akarok gyereket, amikor a munkahely csak kihajtja az embert?”

Nemrégiben landolt egy őszinte, rövid, ámbár mély kétségbeesést hallató e-mail a postafiókunkban. Az író a csatolt dokumentum mellé egy pár soros bevezetőt is írt, melyben megfogalmazta, hogy akarata ellenére úgy tűnik, mégsem lesz anyuka. Az ok nem a pénz, és még csak nem is a lakás-probléma. Hát akkor mi? Anonim vendégszerzőnk leírta, míg párja ismét késő estig túlórázott. Íme.

26 éves vagyok, nemrég vettem egy kertes házat vidéken – lakás tehát pipa. Budapesten dolgozom, jól is keresek, ezzel sincs baj – pénz is pipa. Van egy csodálatos párom, szeretjük egymást, ő a tökéletes a kisebb-nagyobb viták ellenére is – párkapcsolat is pipa. Szinte már látom az embereken, ahogy ezt gondolják: „Neked semmi sem jó, pedig mindened megvan: ház, pénz és pasi!” Hát, lehet így is nézni. Jogosan merül fel mindenkiben a kérdés: miért nem szeretnék gyereket még úgy sem, hogy látszólag minden adott? A tökéletes külső mögötti válaszokra, miértekre szeretnék kitérni.

Nehéz az „élet” robot üzemmódban

Párom hajnali 4:40-kor kel, reggel 6-ra megy dolgozni egészen este 5-ig vagy 10-ig. Ki tudja. Majd jön, ha a főnök elengedi. Én is van, hogy este 9-re érek haza, attól függően, hogy hogy vagyok épp beosztva – persze itt is a túlóra. Az a fránya túlóra. Mire párom hazaér, már késő van. Csak enni, fürdeni, majd pár óra szundira van időnk, mert az a pár óra alvásnak bizony nem nevezhető. Másnap újra ez, majd megint ez, mígnem eljön a hétvége. Ekkor kell boltba menni, házimunkákat végezni, este hétre pedig már mindketten ki vagyunk dőlve. Ciki, nem? 26 évesen nem bírni a tempót… Csoda, hogy nem akarok gyereket, amikor a munkahely csak kihajtja az embert?

Hiába szeretnék gyereket, a felmerülő kérdések nem hagynak nyugodni

Ha én GYED-en leszek, már nem fogunk olyan jól keresni. Marha drágák azok a gyerek cuccok. Vajon meg tudnék adni születendő gyermekemnek mindent, amit szeretne? Mi a garancia arra, hogy GYED után visszavesznek a munkahelyemre? Bírni fogjuk a párom egyedüli keresetével ezt a rohanó világot?

Hiába mondja, hogy neki mindegy, lesz-e gyerek, csak velem akar lenni. De ezt az életet akarja valóban élni? Felkelni, munkába menni, aludni, és kész, ennyi? Egymásra is alig van időnk. Gyerek nélkül látszólag még tökéletesen működik minden, de ez a rohanó világ a hétköznapokban megöli a lelket. Túl sok a kérdőjel, túl sok a félelem. Igenis szeretnék egy kis picurt, de egyszerűen nem merem vállalni.

Hozzátok fordulok, mert a kérdések nem hagynak nyugodni. Vagy csak tényleg én lennék az, akinek soha semmi sem jó?

További cikkek: