Definiálható a felnőttkor? Egy frászt!

Felnőtt, aki immár fel-nőtt. Micsoda egyszerűnek tűnő, mégis komplex és érdekes fogalom! Ha most definiálni próbálnánk, beszélhetnénk biológiai felnőttségről, melyről régen úgy tartották, a nemi érettséggel jön el, vagy megemlíthetnénk a jogi felnőttséget, mely országonként eltérően a 16-21. életév közé esik.

No de, most komolyan! Hát lenne értelme bármelyiknek is? Meghatározza bármelyik a valódi felnőttkort?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerény meglátásom szerint én nem lettem felnőtt sem akkor, amikor 12 évesen menstruálni kezdtem, sem pedig akkor, amikor 18 évesen életemben először legálisan sört vettem. Egyébként az ominózus nemzeti dohányboltos pillanat óta szakadatlan azon tanakodom, vajon mikor válok valóban felnőtté – vagy mikor váltam valóban azzá, ha már esetleg megtörtént –, merthogy nem az első tamponvásárlásomkor, és nem is 2013. július 25-én 00:00-kor, a 18. szülinapomkor lettem az, az egészen biztos.

Mikor leszek felnőtt?

Talán akkor, amikor besétálok életem első komoly munkahelyére? Vagy csak akkor, amikor le is töltöm ott a próbaidőt és meghosszabítják a szerződésemet?

Akkor leszek felnőtt, amikor önfenntartóvá válok, amikor különköltözöm? Vagy igazán csak akkor, ha már egy saját lakásba cuccolok be? Felnőtt leszek, ha számlákat fizetek? Felnőtt leszek, ha pozitív lesz az egyenlegem? Vagy felnőttnek – kegyetlen módon – pont akkor számítok majd, amikor már én is hitelspirálba bonyolódtam?

Felnőttnek mondhatom-e magamat majd akkor, amikor összeköltözöm a párommal, amikor a saját bugyijaim mellett az ő alsógatyáit is kimosom? Felnőtt leszek már, amikor jegygyűrűt húznak az ujjamra? No és, amikor megszólalnak az esküvői harangok, akkor, ott, Isten színe előtt felnőtt leszek-e már úgy igazán?

Vagy csak akkor leszek felnőtt, amikor a szívem alatt is dobog majd egy szív? Esetleg csak akkor, amikor fülsüketítő ordítások közepette világra is hozom azt a csöpp, dobogó szívet? Akkor, amikor felsír? Vagy csak akkor, amikor először anyának szólít? Esetleg csak akkor leszek felnőtt, amikor képes leszek meghozni azt az önzetlen döntést, hogy erre a haldokló bolygóra inkább mégsem szülök egy körülményeket elszenvedő gyereket

Lehet, hogy csak akkor válok igazán felnőtté, amikor elveszítem a szüleimet? Onnantól nem számítok többé gyereknek, hogy már nem mondhatom senkinek, hogy „anya”, „apa”?

Mihez kössük a felnőttkort?

Tudjátok, akármilyen furán, netalántán bután is hatnak a fenti kérdések, még mindig jogosabbnak érzem őket feltenni, mint a biológiai és jogi felnőttségre vonatkozókat. Hiába kérdezném most magamtól, hogy: „Akkor lettem felnőtt, amikor rendszeresen menstruálni kezdtem?” ; „Akkor nőttem fel, amikor a személyim felmutatása után már nem hiúsult meg az alkoholvásárlási kísérletem?” Feleslegesen tenném fel őket, hiszen a választ pontosan tudom rájuk: nagy frászt! Nézeteim szerint a felnőttkor inkább köthető személyre szabott életeseményekhez és azok sorozatához, mintsem biológiai órához vagy kormányablakból szerzett dokumentumokhoz.

A felnőttkor definiálhatatlan?

Nem hiszem, hogy a felnőttkor egy éles váltás, egyik napról a másikra alvás. Nem hiszem, hogy mindannyian ugyanakkor és ugyanúgy válunk felnőtté. Nem hiszem, hogy mind a megfelelő időben válunk azzá, és nem hiszem, hogy mindannyian készen állunk, amikor azzá kell válnunk.

Nem tartom fairnek, hogy sokaknak már gyermekként felnőttként kell viselkedniük, mert a szüleiket kell ápolniuk, mert függőségek elől kell menekülniük vagy mert nekik kell eltartaniuk a saját őseiket. De persze nem tartom normálisnak azt sem, hogy sokan Pán Péterként, ölbe tett kézzel, a mamahotel kanapéján őszülnek meg. Nem tartom igazságosnak, hogy egyesek idő előtt, egyesek pedig jóval idő után válnak felnőtté.

Persze nem tudom, mit is jelent az „idő” a fenti kontextusban. Nem tudom, mikor leszek felnőtt, nem tudom, esetleg az vagyok-e már, egyáltalán leszek-e az valaha. Nem tudom, mi az a felnőttkor, mitől felnőtt a felnőtt. Nem tudom, hogyan kell felnőttként viselkedni, és nem tudom, milyen érzés annak lenni.

Rövidke eszmefuttatásom végére érve egy dolgot viszont erősen kezdek sejteni: ezek a kérdések egytől egyig megválaszolhatatlanok.

Könnyen lehet, hogy a felnőttkor definiálhatatlan, és sokan pont emiatt tartunk tőle annyira…?

Szerintetek mégis definiálható? Ha szeretnétek, ezen a linken részt vehettek a 20on.hu kihívásában, és megpróbálhatjátok egy mondatban definiálni a felnőttkort. A legütősebb, legtalálóbb definíciókból később szórakoztató válogatást készítünk. Hajrá! 

További cikkek: