Dolgok, amiket csak az introvertáltak érthetnek

Vérbeli introvertáltként rá kellett jönnöm, hogy számos dologhoz bizony teljesen máshogy állok, mint extrovertált-típusú társaim. Összeszedtem az introvertált lét apró, ámbár megmosolyogtató mindennapos kihívásait, melyek az élet megannyi területén fellelhetőek.

Taxi – probléma

Kezdeném a híres-neves taxi-problémával. Ugye nem csak én vagyok vele úgy, hogy mielőtt kinyitnám a taxi ajtaját, elrebegek egy imát, hogy ne egy csipcsipelős sofőrt fogjak ki?

Rádió – probléma

Ami pedig a hosszú autózásokat illeti, a zene nem zavar, a rádió viszont annál inkább. Vajon létezik idegesítőbb és fárasztóbb dolog, mint az erőltetett reggeli nyerítéseket, értelmetlen locsogásokat hallgatni?

Bambulás – probléma

Az az égető probléma, amikor világ legjobb dolga a világ legidiótább dolgának tűnik kívülről… Nem baj, a szükség nagy úr.

Csendes vagy – probléma

Biztos vagy benne? Mert belül alig hallok a gondolataimtól. Bocsánat, néha túl fontos beszélgetéseket folytatok le magamban, magammal.

Születésnap – probléma

Az kellemetlenül feszülő érzés, amikor egy közeli ismerősöd mindenki előtt elrikkantja a „boldog szülinapot!” jó hangosan, hogy véletlen se kerülje el senkinek a figyelmét. Mondjuk ezt überelte az éttermes ünneplés, amikor a pincérek énekelve cipelték felém a tortát az egész étterem előtt. Oh. My. God. Save. Me. SAVE. ME.

Unatkozás – probléma

Vajon milyen lehet unatkozni? Egy lakatlan szigeten is vígan elszórakoztatnám magam a gondolataimmal.

Mesélj magadról – probléma

Kérlek, ne hozz ebbe a helyzetbe. Nehéz ez. Kinga vagyok. Egy lány.

Egyedüllét – probléma

Sokat vagyok egyedül, de nagyon, nagyon, nagyon ritkán vagyok magányos. Ehhez egyébként szorosan kapcsolódik az “együtt, de csendben” probléma is. Ezt valahogy így kell  elképzelni: „Most nem szeretnék egyedül lenni, ezért lehetne-e az, hogy itt vagy velem, de csendben? Van kedved együtt olvasni mondjuk?”

Dimenzióváltás – probléma

Lehet, hogy a testem ott van, de könnyen előfordulhat, hogy lélekben egy másik világban járkálok. Lehet, hogy már az univerzumot is átléptem.

Állásinterjú – probléma

„Ugyan, ne izgulj, csak add el magad!” – mondják. Hát, köszi. Én nem eladni, hanem megmutatni tudom magam.

Csapatépítés – probléma

Akkor a legjobb, amikor még új vagy a munkahelyeden és senkit sem ismersz. Ó igen, életem legjobb mókái. Legjobb… mókái…

 „Milyen volt? – Jó volt” – probléma

Na, hogy tetszett a film? – teszi fel a kérdést. – Nem tudom, még gondolkodni szeretnék rajta. – Csak tudod, hogy tetszett-e, vagy sem – mondja. – Szerintem ez sokkal összetettebb ennél – felelem -, az üzenetét még emésztgetni szeretném. Majd 2 órával később kitör belőlem egy 30 perces mini elemzés.

Ennek egyébként egészen egyszerű az oka, tudományos magyarázat áll mögötte. Az introvertáltaknak jellemzően nagyobb és vastagabb a szürkeállományuk abban a régióban, ami az absztrakt gondolkodásért és a döntéshozatalért felel. (Igen, rengeteget olvastam ezzel kapcsolatban.) Ez az oka annak, hogy az introvertáltak döntéshelyzetben elvonulnak és sokáig mérlegelnek.

Túlgondolás – probléma

Tippeljetek, hányszor történt meg velem a következő: vakmerően, egy idegenekkel folytatott beszélgetésbe akartam becsatlakozni. Azonban még mielőtt megszólaltam volna, alaposan átgondoltam a mondanivalómat: itt-ott érveltem, hivatkoztam, idéztem is magamban. Mire kinyitottam volna a számat, természetesen már egészen másról volt szó.

Fesztivál és koncert – probléma

Az introvertáltak egy jó része nyitott az újra, de azt az újat nem a fesztiválokban vagy a koncertekben keresik. 24 éves vagyok, és még soha életemben voltam fesztiválon – még csak egyetlen napra sem. Félek, utána élethosszig szenvednék introvertált másnaposságban, és sohasem hagynám el a csendes, ember-mentes zárkámat.

Buli – probléma

Néha bizony előfordul, hogy már napok óta várok egy bulit. Aztán mikor végre ott vagyok, már az egészet megbántam, és mennék haza.

“Mégis hogy lehet az, hogy a közeli barátaid mind extrovertáltak?” – probléma

Személy szerint ezt a kérdést sosem értettem. Nincs olyan deklarált szabály, hogy intrók csak intrókkal barátkozhatnak, az extrók meg extrókkal. Vagy hogy az intrók csak intrókkal jönnek ki jól, az extrók meg extrókkal. Megannyi extrovertált barátom van, akik a “megszoksz vagy megszöksz” stratégiában a “megszokást” választották, és egyáltalán nem csodálkoznak azon, ha jó pár óra csendes elvonulásra, beszédtelenségre vágyom, vagy ha épp péntek este 10-kor úgy döntök, inkább hazamegyek a pizsomámhoz.

További cikkek: