Egy leendő húszéves merengései

Egészen pontosan 9 nap, 12 óra, 14 perc és 13, 14, 15, … másodperc múlva 20 éves leszek. Számvetésre késztet ez a tény. Persze nem olyan formában, mint Ady vagy József Attila tette, még nem áll készen a leltár. De húsz év mégiscsak húsz év, és azt gondolom meg kell állni egy kicsit és meg kell szagolni azokat a bizonyos rózsákat.

Szóval, milyen is húsz évesnek lenni?

Mindenkitől azt hallgatod, hogy előtted az élet, sőt, még csak most kezdődik, hiszen fiatal vagy.  Kitárul előtted a világ, tied a világ! Hm, ez szép és jó, de valljuk be őszintén, hogy azért ez mégsem így van.

Jobbik esetben főiskolára, egyetemre jársz vagy dolgozol. Rosszabbik esetben a kettőt egyszerre műveled, mert 20 évesen már ciki anyuéktól mozira pénzt kérni és hát az április 5-ei 30y lemezbemutatóra sem osztogatják ingyen a jegyeket (nem, ez nem szponzoráció, de ha valaki ismeri Beck Zolit, adja át üdvözletem). És igazából a jobbik verzió sem túl kecsegtető, mivel koldus, duhaj egyetemistának lenni inkább állapot/életérzés, mintsem aranyélet. Ha pedig már dolgozol, igen csak hamar szembesültél a munka „izgalmas” világával és az annál „kedvesebb” és „jó arc” főnökökkel. Szomorú tény, hogy a jó fej főnökökről hallott szóbeszédek inkább gyermeki meséknek bizonyulnak, míg a gonosz, csúnya vezetőkről szóló rémmesék annál inkább igazabbaknak.

Tehát tartozz bármelyik csoportba is, folyton a felnőtt lét nehézségeivel szembesülsz, ami ellen minden erőddel küzdesz. Lássuk be, nemcsak felettébb kiábrándító, de nehéz is felnőni. A jogszabályok szerint egyik napról a másikra lesz „felnőtt” az ember, hiszen amint betöltöd a 18. életévedet, már nyújtják is kezüket az idősebbek, hogy üdvözöljenek a felnőttek világában.

Hogy is van ez?

Te maximum annyit érzékelsz, hogy többé már nem lengi körül kockázati tényező azt, hogy vajon kiadják-e a neked Kőbányait a sarki boltban vagy sem. Látni viszont látod, hogy egyre több elvárása van a világnak feléd, aminek meg kell felelned, ha tetszik, ha nem, és igazából ebben a harcban szembesülsz azzal, hogy igen, felnőttél. Közben meg visszasírod a gyerekkort, amikor a boldog tudatlanságban tengődve, a meggyfáról lógatva le a lábadat még szépnek láttad a világot, holott azok az idők elmúltak. Szerencsénkre van itt egy „de”, ami esetünkben az eddig leírtakat pozitívabb irányba terelheti.

Azt rebesgetik, minden kornak megvan a maga szépsége. Ezzel egyet kell értsek, akármennyire is nehéz megállni, hogy gondolkodás nélkül nemet mondjak anyukám bölcs mondataira. Hatvan év távlatából nem beszélhetek, nincs mögöttem egy egész autobiográfia, ez még csupán olyan „negyed regény”, viszont abból az első 20 oldalból táplálkozva, valóságos az élet egyes szakaszainak a maga gyönyöre. Lásd a fentebb említett boldog gyermekkort, az “utálokélnideasanyiszeret” ellentmondásos tinédzser-létet, de ha nagyon akarnék, biztos találnék pozitívumot a csecsemőlétben is, de erről nem nyilatkozom, mert erre valahogy nem emlékszem.

Nem olyan rossz felnőtté válni

És lásd, leendő húszévesnek lenni sem olyan rossz, mint elsőre mutatja magát. Habár anyádék már nem fizetik a telefonszámládat és finoman utalgatnak rá, hogy el kéne kezdeni élni (értsd: költözz el), a meleg, biztonságos fészekből való kirepülés számtalan új kalandot és izgalmat ígér. Elkezdeni építgetni a magad egzisztenciáját, hogy a gyermekkori álmok valóra váljanak, már nem is hangzik olyan rémesen, nem igaz?

Törekedj a felnőtté válás napos oldalát meglátni, gondolj rá úgy, mint egy új lehetőségre, nem pedig a jótól való megfosztásra! Élvezd ki minden egyes pillanatát, találd meg benne az örömet, ahogy a suli hátsó udvarán zajló fogócskázásokban is meglelted a boldogságot!

Tárd ki hát szárnyad kicsi madár és szállj!

További cikkek: