Egy önkielégítés-függőség története IV. – A NoFap kihívás

Anonim szerzőnk az érzékenyítő projekt keretén belül egy hatrészes cikksorozatban meséli el az önkielégítés-függőségének történetét, melynek befejező részében Hága Győző pszichológus reflektál a leírtakra. Az előző részek ITT olvashatók.

Valamikor 2019 decemberének közepén egy halogatással és végnélküli YouTube-videókkal töltött zárthelyi előtti éjjelen az ajánlott videók között láttam meg az első NoFap-pal foglalkozó videót. Azonnal kattintottam és megnéztem. Sokkolt, megdöbbentett, lázba hozott. A gödörben, ahová jutottam, megcsillant a halvány reménysugár.

A videó hatására elkezdtem átgondoltam a dolgaimat

Előző év végén a létező összes életterületemen kudarcot vallottam. Egyetemistaként csődöt mondtam, még többet csúsztam, nem fejeztem be időben, ráadásul fizetnem kell majd a képzés végén. A szervezetben kudarcot vallottam, nem tudtam ellátni a kiosztott feladatkörömet. Munkahelyemen is alaposan leszerepeltem. Elgondolkodtam, hogy vajon van-e egyáltalán valami, amiben jó vagyok? Egy dolgot tudtam csak mondani…

Eszembe jutott, hogy más ennyi idősen már dolgozik. Vagy házas, sőt, lehet már saját családja van. Már javában építi a karrierjét. Esetleg a hobbijának – vagy épp a hobbijából él. Tanul, dolgozik, utazik, csomó élménye van.

És én?

Komolyan a farkam verése az egyetlen szokásom? Tényleg már több mint tíz éve jelen van az életemben? Ennyi telik csak tőlem? Erre legyenek majd büszkék a szüleim, akik miattam hajtottak egész életükben? Komolyan képes voltam elszúrni az egyetemet, főleg úgy, hogy a családomból én és a testvérem vagyunk az elsők, akik egyáltalán felsőoktatásban részesülhetnek? Tényleg nincs bennem több? Tényleg ez az egyetlen, amit fel tudok mutatni? Tényleg csak ezt tettem le eddig az asztalra a nagy semmin kívül?

A bennem lévő mérhetetlen szégyen- és kudarcérzetet életemben először áttörte a düh

Amiért ilyen mélyre kerültem. Amiért hagytam, hogy idáig süllyedjek. Amiért félve veszem fel a telefont, ha keresnek a munkám miatt. Amiért nem tudom, milyen az, ha örömed leled egy feladatban. Amiért elpazaroltam az éveket, a tehetségemet, a figyelmemet, az energiámat. Amiért nincsenek céljaim. Amiért nem tudok mit kezdeni a felelősséggel. Amiért elhanyagolom a barátaimat és a családomat. Amiért még életemben nem volt egy épkézláb kapcsolatom. Amiért lassan tönkreteszem a testi, lelki és mentális egészségemet. Amiért egy jellemtelen senkiként kell éljek.

Kiderült, hogy nem csak én szenvedtem pornófüggőségben

A következő napokat azzal töltöttem, hogy alaposan beleástam magam a témába. Reddit, Youtube, Quora, Wikipédia, fórum. Rengeteg anyagot végignéztem. Röviden: a NoFap – mint a nevéből kitalálható – pornó, maszturbáció és orgazmus nélküli időszakot (PMO) jelent. Számomra teljesen új volt a dolog. Ahogy észrevettem, a legnépszerűbb a 30 napos kihívás volt, ezzel „NoNutNovember” címen is lehet találkozni. Létezik 90 napos verzió is, meg 365 napos – így tovább.

Nos, aki hozzám hasonlóan pornófüggő, és szépen lassan kicsúszik az élete a keze közül, annak terápiás, leszoktató jelleggel szolgál a kihívás. És mint kiderült, a pornófüggőség – pontosabban a PMO kegyetlen hármasa – nem csak ez én életemet tette majdnem tönkre. Ez egy gyakori probléma, főként fiatalok körében. A korlátlanul elérhető internetes pornó egyszerűen túl gyorsan hódított teret és lett a mindennapi élet része, és sokan nem voltak felkészülve erre a szenvedélyre.

A kihívás dokumentált hatásai a teljesség igénye nélkül

A kihívás teljesítése után kevesebb szégyenérzetről és stresszről számolnak be a résztvevők. Alacsonyabb a dopaminszint is – ami kielégüléskor szabadul fel és a függőségért felel –, ezáltal több a motiváció és az akarat. Alacsonyabb lesz a prolaktinszint – orgazmuskor szabadul fel –, ami fáradtságot, tompább agyat eredményez, és eleve a tesztoszteron hatását nyomja el. Valamint magasabb a tesztoszteronszint (ami folyamatosan termelődik, orgazmus hatására csökken a termelése).

Ezzel pedig jön egy sor olyan dolog, mint: erősebb csontozat, hatékonyabb zsírégetés, izomtömeg-növekedés, erősebb testszőrzet, egészségesebb bőr, fokozott agyműködés, kockázatvállalóbb magatartás. Egészséges versenyszellem, tehát életed több területén mész bele kihívásokba és törekedsz majd, hogy egyre jobb és jobb teljesítményt nyújthass. Nem mellesleg, a túlzásba vitt önkielégítés és a folyamatos pornó idővel erekciós zavarokat okoz (bombamellű pornószínésznők után normál női testre nem fog felállni). Természetesen a testi változások önmagukban kevesek, de edzéssel kombinálva elősegítik az izomépítést, zsírégetést, stb. Nem véletlen, hogy több élsportoló is szexmentes időszakot tartott a felkészülése során.

A 90 napos kihívás mellett döntöttem

Gyerekkorom óta kedvencem a kilences szám. Valamiért sokszor fel is bukkant a mindennapjaimban: elért pontszámom, helyezés egy versenyen, létszám egy csoportban, névsorban elfoglalt helyem, stb. Persze ezek lehetnek belemagyarázások is, és nem is tulajdonítottam ezeknek semmi jelentőséget, csak mindig érdekesnek találtam, hogy már megint megtalált a kilences. Amikor olvastam, hogy létezik 90 napos verziója a kihívásnak, egyből arra gondoltam, hogy vagy ezt csinálom, vagy semmit.

Összegyűjtöttem több 90 napos kihívás beszámolóját, majd készítettem egy ütemtervet, ami azt tartalmazta, hogy melyik héten/napon jelentkeznek egyes érzelmek, hatások, „tünetek”. Hogy tudjam, ha például a 45. napon hirtelen étvágyról, feltörő vágyakról, levertségről számolnak be, én pedig a 47. napon hasonlót tapasztalnék ezek közül, akkor ne ijedjek meg, vegyem örömmel tudomásul, hogy jó úton haladok. Ez volt a lényege. Hogy legyen egy gyorsan hozzáférhető útmutatóm, ami segít eligazodni, és akadályozza a visszaesésem, ha nehezedne a helyzet.

A nyomonkövető táblázat is segített

Emellett az egyik quora kérdésnél olvastam, hogy a 90 napos kihívásra lehetséges csinálni egy jópofa nyomonkövető táblázatot. Egy nagy 90-es szám, ami épp 90 darab számozott cellából áll. Minden egyes sikeres nap után egyszerűen adsz egy színt az épp teljesített napnak, és így szépen lassan „megtelik” a nagy szám is. Minden nap kapsz egy látható eredményt a fejlődésedről és valamiképp meg is van jelenítve a haladás. Ráadásul, ha más nem, legalább kap az ember egy-egy napi célt. Tetszett, megcsináltam.

Az elképzelésem az volt, hogy egy nap éjféltől éjfélig tart, ezért ha tanulás, munka vagy bármi egyéb miatt úgy adódik majd, hogy éjfél után kerülök ágyba, a nap utolsó teendőjeként zöldre állítom az előző, immár teljesített nap celláját. Egyébként pedig – mivel rendszerint éjfél előtt fekszem le – mindig másnap reggel, ébredés után állítom át a cella színét. Előre nem színezek be egyetlen napot sem. Ha csak öt perc maradt a napból, amikor lefekszem, akkor annyi, de akkor sem ismerek el előre semennyi időt sem.

Készítettem egy felületet a kihívás dokumentációjának is

Úgy gondoltam, hasznos lesz, ha valahányszor rám tör egy nagyobb vágy és késztetést érzek, hogy leüljek pornót nézni, egyszerűen leírom az áttekintő táblázatba. Telefonról kényelmesebb a dokumentálás; nap közben, amikor eszembe jut valami, leírom. Éppen ezért még az oszlop szélességét is beállítottam, hogy pont a telefon képernyő szélességének megfelelő legyen (350 képpont egyébként).

Szabályokat is felállítottam magamnak a kihívás során

Életemben talán először. A PMO hármasából nem tiltottam meg mindent. Pornót ugyanúgy engedélyeztem magamnak a kihívás alatt, mint előtte. Nem az felel a helyzetemért, hanem én magam nyúlok magamhoz és élvezek el. Úgy gondoltam, hogy a függőség legjobb ellenszere, ha az ember elég erős és stabil, hogy nemet mondjon, és nem az, hogy kiiktatja az életéből a potenciálisan veszélyes dolgokat. Szívtam már cigit, voltam már mocskosul berúgva – tisztában vagyok vele, hogy az alkohol és a nikotin is függőséget okozhat, ugyanúgy, mint a pornó, mégsem az a válasz, hogy kiiktatom az életemből, hanem hogy felelősséggel kezelem és tisztában vagyok a hatásaival. A pornó ugyanez a kategória, pontosan ugyanígy kell(ene) a helyén kezelnem. Csak esetemben ez még nem történt meg. Talán majd a 90 nap alatt. Úgy éreztem, ha kiiktatom az életemből, azzal még nem győzöm le, csak elkerülöm. Szóval a pornó maradt. Mindent a szemnek, semmit a kéznek.

Úgy éreztem, a NoFAP az egyetlen esélyem

Biztosra akartam menni. Nem akartam könnyelműen belevágni, hogy „na, f@sza, akkor holnaptól csapassuk, és minden más lesz”. Nem. Tisztában voltam vele, hogy az biztos kudarc lenne. Az évek alatt sokszor, nagyon sokszor elhatároztam már magam hatalmas lendülettel és motivációval, hogy leszokok, leszámolok a függőséggel, az aberrált fétissel – csak hogy néhány nap elteltével még nagyobb szégyennel estem vissza, mélyebbre, mint előtte. Mire rátaláltam a kihívásra, nem is nagyon hittem el, hogy valaha is tiszta lehetek, egészséges szexualitással, normális vágyakkal. Éppen ezért kijelöltem egy konkrét időpontot a kihívás kezdetének. Életem első újévi fogadalmaként, 2020. január 1-jével tűztem ki a kihívás kezdetét. Addig pedig lehetett mindent, ami csak a csövön kifért (átvitt értelemben persze).

Végül elérkezett a szilveszter, én pedig a „pezsgő-himnusz-Áder János” hármast követően fejben és lélekben elkészülve valamikor hajnali negyed egykor megjegyeztem, hogy „ja, igen, elindult a 90 nap”.

18

Elmúltál 18 éves?

Az oldalon található tartalom az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik, így a kiskorúakra káros hatással lehet. Ha szeretné, hogy ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Elmúltam Nem múltam el

További cikkek: