Egy önkielégítés-függőség története V. rész – Naplófeljegyzések

Anonim szerzőnk az érzékenyítő projekt keretén belül egy hatrészes cikksorozatban meséli el az önkielégítés-függőségének történetét, melynek befejező részében Hága Győző pszichológus reflektál a leírtakra. Az előző részek ITT olvashatók.

A cikksorozat zárásaként elhoztam életem sorsfordító 90 napjának történetét. Mint azt az előző részben említettem, a kihívás alatt folyamatosan vezettem az offline naplót a telefonomon. Az utolsó részre a naplóbejegyzéseimet öntöttem érthető formába és láttam el pár kommentárral ott, ahol szükséges volt. Természetesen nem 100 százalékban adom közre a naplóbejegyzéseim részleteit, mert a nevek, helyszínek, történések alapján be lehetne azonosítani, ezért csak annyit írok le, amennyit a névtelenség megenged.

2020. 01. 02.

Éjfél után néhány perccel abbahagytam a munkát. Kikapcsoltam a laptopot, rendezetten elmentem zuhanyozni, fogat mosni. Lefeküdtem időben. Kipihenten ébredtem. Jó a közérzetem.

2020.01.05.

Új nézőpontok jutnak eszembe. Főleg a szüleimmel kapcsolatban. Mintha toleránsabb lennék velük szemben.

„Nap vége pillanat” – éjfél körül abbahagyom, kikapcsolom a laptopot, tusolok, fogat mosok, felöltözök az alváshoz. Fix időpontban kelek.

Erősebbnek érzem magam.

Fáradtan gyenge az akaraterőm, gyakoribbak a vágyak. Kifejezetten jól esik nem merevedett f@sszal létezni.

Estére többször is beugrott egy-egy jelenet/kép. Nem okozott merevedést. Érdekes figyelnem „külső szemlélőkent”, milyen szokásokhoz próbál ragaszkodni az agyam. A beugró képek nem okoznak merevedést. Úgy érzem, én irányítok.

Lefekvéskor még félálomban arra gondoltam, mennyire megnyugtató lehet, ha párkapcsolatban él az ember; mennyire meghitt, biztonságot nyújtó lehet a lánnyal, akit szeretsz, együtt aludni, reggel mellette ébredni. (Én még eddig nem jutottam el.)

2020. 01. 06.

Kigyomláltam az életemből minden felesleges időpazarló felületet: tiltottam minden embert vagy csoportot Facebookon, aki/ami nem kapcsolódik szervesen az épp aktuális céljaimhoz. Leiratkoztam az összes YouTube-csatornáról, kikövettem szinte mindent az Instagramon. A rengeteg közösségi média-értesítés, a sok feliratkozott csatorna, más emberek „boldog-élet-képei” mind-mind érősítik bennem a magányt, a tehetetlenség érzést, a motiválatlanságot.

2020. 01. 07.

A mai nap: ötkor keltem, felutaztam az albérletbe (előző nap pakoltam össze mindent rendezetten és még kaját is pakoltam), a vonaton olvastam 1-1,5 órát. Kifizettem a lakbért, feljavítottam a konyhai felszereléseket. Kitakarítottam a konyhát, kiürítettem egy addig nem használt felső polcot. Azon találtam egy fogót, egy konzervnyitót, több szett evőeszközt, egy kenyérvágó kést, vágódeszkát és egy teljesen ép edényt is. (Mind-mind hiányoztak a mindennapjaimból. Felszerelés hiányában nem csoda, hogy semmi kedvem nem volt főzni, bármi épkézláb kaját készíteni magamnak.) Lakótársammal átrendeztük az albérletet, sokkal több teret nyertünk. Otthonosabb és közösségibb lett a hely, élvezet belépni oda. Vettem új fogkefét (belegondoltam, hogy kb. 3 hétig állt egy helyben az a fogkefe, amit több mint fél éve használok). Megborotválkoztam.

Gondolatok borotválkozás közben: különös érzés a nyaki ütőereim felett húzogatni azt az eszközt, ami minimális ráfordítással alkalmas elvágni azokat. Vajon ezt jelentené a felelősség? Tudatában lenni annak, hogy árthatunk is azzal, ami a kezünkben van?

Gondolatok borotválkozás közben #2: „Apám életeket mentett a munkájával. A két kezével építette fel a házat a családjának. Tizenöt év után, egy hét alatt szokott le a cigiről. Legyőzte a rákot. Egy hős. (Óvodás korom óta nem jutottak ilyenek az eszembe?)

2020.01.08.

Néztem egy magyar TED videót: „Nyomj egy PAUSE-t vagy más nyomja!”címmel. Elég mély volt és nekem valónak éreztem. Útban az egyetemre sokat töprengtem rajta. A megállóban az egyik oldallemezen ezt a jelet láttam: „II”. Fél éve minden nap ott járok el, mégsem láttam még egyszer sem, pedig könnyen kiszúrható. (Ez persze lehet belemagyarázás is.)

A könyvtárban az asztalnál velem szemben ült két orvostanhallgató lány (lehet, hogy nem azok voltak, mindenesetre valami anatómiát tanultak). Egyikük kifejezetten szimpatikus volt, egyszer összeakadt a tekintetünk és össze is mosolyogtunk. Ez önmagában jelentéktelen esemény, de évek óta nem fordult elő velem ilyesmi.

2020.01.10.

Tegnap este egy nagyobb vágy rám tört, merevedésem is volt, de azon túl semmi komoly. Úgy este kilenc felé ledobtam magam a fotelba. Tipikus lazsálós feelingben ültem ott, amikor tudom, hogy sok dolgom lenne, de nincs erőm vagy akaratom, hogy nekiálljak és csináljam. Végül lakótársammal kimentem rágyújtani (nem dohányzom). Az felébresztett. Hajnalig ittunk és sztorizgattunk. Az előző félév során annyira sem volt időm, hogy jobban megismerhessem. Jó haverok lettünk.

Visszatért az „agyköd”. A mai nap nem haladtam egyik nagyobb munkámmal sem. Délig elszöszmötöltem az időt. Délután vagy két óra hosszat bolyongtam céltalanul a városban. Közben töprengtem, mennyire félrecsúsztak a dolgaim. A tanulmányaim romokban, én magam céltalanul ott vagyok 20onévesen, a karrieremre talán esély sincs, a magánéletem siralmas, rengeteg embernek okoztam csalódást, minden reményem egy random netes kihívás. Komolyan, hogy jutottam idáig? Az egyik sarkon egy fa gyökere feltörte a járdát, én pedig annyira el voltam merülve a gondolataimban, hogy nem vettem észre és megbotlottam benne. Felpillantottam. Egy plakát mellett álltam, amin csak két szó állt: „Változtass! Bármikor.”.

2020. 01. 11.

Az utazás miatt korán keltem, hogy időben érhessek az Educatio kiállításra. Egész nap pörögtem, laza voltam, közvetlen. Magam is meglepődtem, mennyire flottul ment minden. Nem volt baj, mindenkivel hamar megtaláltam a közös hangot. Estére bár piszkosul elfáradtam (introvertáltak jobban fáradnak társas programokon, ha jól tudom), mégis jól esett egész nap emberek között lenni, beszélgetni, small talkolni. Este azt éreztem, mintha gyengébb lenne bennem az „agyköd”, mintha tisztább lenne a fejem. Furcsa volt.

2020. 01. 12.

Ma eszembe jutott a kihagyott kamasz- és fiatalkor. Hogy mennyire szerettem volna egy összetartó baráti társaság része lenni. Mennyire vágytam rá, hogy együtt mehessünk bulikba, sátrazni fesztiválokra. Most először azonban máshogy gondolok ezekre a dolgokra. Talán mégsem maradtam le olyan sokról. Talán még bepótolhatom az életemben, talán lehet még részem hasonlóban.

2020. 01.14.

Az elmúlt 3-4 napi időszakot a kihívás előtti időszakhoz hasonlítanám. Rengeteg az „agyköd”, motiválatlanság, céltalanság. Megnőtt az alvásigényem. Emlékeim szerint ilyen lelki és/vagy mentális állapotban már rég túl lennék vagy 2-3 körön.

Az emlékképek gyakoribbak, egy-egy emlékezetesebb videó képsorai beugranak. A gondolataim valahogy folyamatosan próbálnak visszakanyarodni a videókhoz és a pornóhoz. Furcsa ezt néznem így – kvázi kívülállóként.

Szerencsére már van annyi ismeretem, hogy a 10. naptól többen is átéltek hasonlót, ezért tudom, hogy ami most történik velem, semmi extra, így természetes.

Jelenleg úgy vagyok, mint egy-egy nagyobb kimaradás esetén néhány éve: kipihenve, jó kedvűen, maximális akaratszinttel. Mi lesz majd, ha ott állok a félév végén, megtörve?

2020.01.15.

Éjjel szexuális töltetű álmom volt. (Gondolom megszakadt az addigi szokásom, az agyam pedig megpróbálja valahogy visszahozni a pornót a mindennapjaimba.)

A nap folyamán többször is bevillant egy-egy megszokott kép vagy videó. Nem okozott erekciót. Hidegen hagyott. Ugyanakkor többször is késztetést éreztem, hogy leüljek képeket és videókat nézegetni. Meglepő, mennyire próbál alkudozni az agyam.

Az éjjeli álmomon felbuzdulva elkezdtem erotikus történeteket olvasni. Ettől valahogy olyan 15-16 évesnek érzem magam. Hát nyilván, ha gólyaként 12-nek éreztem magam, most, négy évvel később 16 kell legyek. (Vicc volt, önirónia.)

2020. 01. 16.

Egy vízválasztó éjszakán vagyok túl. Mivel egy ideje nem nézek videókat, az agyam elkezdett előhozni különböző fantáziákat. Volt annyi tapasztalatom, hogy magamtól is el tudjak képzelni egy teljesen új jelenetet. Lenyűgöző, hogy mire képes az emberi agy. Mire magamban a jelenet végére értem, olyan átlagon felüli erekcióm lett, amit hónapok óta nem tapasztaltam.

2020.01.17.

A tegnap kitalált „jeleneteket” visszapörgettem ma is. Ismét volt hatás, de kevésbé intenzív és rövidebb. Kezd örömtelen lenni a hasonló jelenetekkel való fantáziálás.

Próbál alkudozni az agyam: „ha képeket/videókat nézek, az nem számít visszaesésnek”, „csak öt perc és jobb lesz”, „megérdemlem”.

Az elmúlt néhány napban behatóbban foglalkoztam az időmenedzsmenttel (mint pl. ez is). Ma pedig elkezdtem alkalmazni az ismereteket, beosztottam a nap törzsidejét prioritások és a napi célok alapján. Elsőre nem is lett rossz.

Az e-mailjeim olvasása közben érkezett egy promó e-mail. A felugró ablak csak a tárgyat mutatta: „2020 ideális alkalom a visszatérésre”. Ezen a ponton elgondolkodtam, vajon belemagyarázom-e mindenbe a helyzetem, de egy mosollyal nyugtázva a dolgot folytattam a munkámat tovább. (Lesz még ennél is belemagyarázósabb.)

Egyébként az elmúlt két napban egyedül voltam az albérletben, mégsem estem vissza.

2020.01.18.

Épp a diákszervezet miattam bukott pénzének anyagait rendezgettem, amikor csippant a telefonom. Jött egy mail egy általam követett blogról. A kezdőképernyőmön csak a tárgy volt olvasható: „Nem a te hibád!”.

2020. 01. 21.

A dolog miatt két napja rosszul alszok, nem fürödtem, a szájszagom pedig évek óta nem volt ilyen borzalmas. Rég voltam ilyen szintű stressz alatt. Most már lépnem kell valamit.

Az albérletben 2 napja egyedül vagyok, mégsem estem vissza, holott ilyen stressz alatt már szoktam. Néztem pornót, képeket, volt hatása is.

Az elmúlt kb. 2 napban úgy viselkedtem, mint a kihívás előtt. Nem csináltam a dolgom. Halogattam. Most pl. random videókat néztem. Felébredt bennem a vágy, hogy elővegyek pár számítógépes játékot.

2020. 01. 23.

Visszagondolva a 16-ai fantáziára, csodálkozom, hogyan okozhatott merevedést. Most, ha visszaemlékezek rá, egyáltalán nem okoz semmit. Időközben néztem rendes pornót is, kíváncsi voltam, vajon hogy reagálnék rá. Ilyen még nem volt, de jobban lázba hoz, mint a fétiseim.

2020. 01. 25.

Csaknem 5 év után újra könyvet vettem a kezembe. Saját magamnak kiszabott egy hónapos határidővel elkezdtem olvasni Jordan Peterson 12 szabály az élethez című könyvét. A szöveg elképesztőn tömény és velős, minden tiszteletem a fordítóé, mégis jólesett olvasni.

2020. 01. 29.

Tartalmasabban telnek a napjaim, úgy érzem, több fér bele egy napba.

Éjjel megpróbáltam fantáziálni, de nem ment. Akárhogy koncentráltam, csak részleges eredmény született. Az erekcióm is gyengébb volt.

2020.01.30.

30 nap. 30 napja nem maszturbáltam. 30 napja szabadidőmben a farkam helyett az életemet veszem a kezembe. Végre vannak céljaim és terveim. Nyomon követem a kiadásaimat, összeállítottam életem első havi költségvetését 2020 februárjára. Elkezdtem spórolni. Hosszú idő után azt érzem, hogy sikerült valami. Úgy érzem, irányítom az életem. Tetszik, ahogy egyre több dologról tudom meg, hogy képes vagyok rá – költségvetés, spórolás, időgazdálkodás, önmérséklet.

2020. 02. 03.

2018 nyara óta tolom magam előtt egy saját pénzkövető rendszer kialakítását, hogy elejét vegyem az impulzív költekezéseimnek és pénzügyileg is tudatosabb legyek. Persze folyamatosan furdalt a lelkiismeret, hogy nem csinálom és masszívan költekezem. Az elmúlt három napban szinte megállás nélkül ezen dolgoztam. Kidolgoztam egy pénzkövető rendszert, ami tartalmazza kategóriákra bontva a kiadásaimat, az előzetes összkiadást, a tervezett bevételeimet, különböző „zsebeket”, illetve egy kimutatást, ha hosszú távon használom a rendszert.

A 12 szabály az élethez c. könyvből ma átléptem a 100. oldalt.

2020.02.07.

Az elmúlt két napban elfelejtettem reggel bejelölni a „90” feliraton a haladásomat, ami annyit jelent, hogy kezdek hozzászokni a kihíváshoz.

Elkezdtem vérplazmát adni. A terv az, hogy mostantól az ajánlott heti egy alkalommal adok, a kapott pár ezer forintból pedig a következő heti élelmiszer-kiadásomat fedezem. A fennmaradó összeget pedig minden héten félreteszem. Hosszútávon kondibérletet tervezek venni belőle. Az egészségemért kapott pénz forogjon csak vissza az egészségem megőrzésére (táplálkozás és edzés).

Az elmúlt pár napban elkezdtem könnyű és számomra is megvalósítható, olcsón előállítható ételek receptjeit gyűjteni, amikből majd főzök magamra.

2020. 02. 09.

Egy hét és félidő! Hihetetlenül jól esik a tudat, hogy haladok és fejlődök.

Úgy érzem, egyre inkább reálisan látom a szüleimet. Néhány éve még szégyelltem őket; a hátteremet, a környezetet, ahonnan jövök. Most büszke vagyok arra, hogy honnan jövök, hogy milyen kitartó, becsületes és nagyszerű emberek neveltek fel.

Bánom, hogy nem törekedtem a kamaszéveim jobb kihasználására, de nem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradtam volna.

Egyre inkább azt nézem, hogyan hozhatnám ki a legtöbbet a jelenlegi helyzetemből.

2020. 02. 13.

Egyre jobb az időmenedzsmentem. Tegnap este összeállítottam a mai napirendemet, és annyira jó érzés e szerint haladni.

A héten betelik a kilences szám. Büszke vagyok magamra, úgy érzem, elértem valamit. Néha vissza kell olvasni a dokumentációt, jól esik szembesülnöm vele, hol is tartottam hetekkel ezelőtt. Egyre kevesebbet gondolok a korábbi fantáziákra. Néha-néha még beugrik, de minimális a hatása. Úgy érzem, kézben tartom az életem, tisztábban látom önmagam, a saját helyzetem. Úgy érzem, én irányítok, és mintha több energiám is lenne.

2020. 02. 14.

Hosszú idő után (talán még soha?) most volt először morning wood-om.

2020. 02. 16.

Szerintem mélyül a hangom.

18

Elmúltál 18 éves?

Az oldalon található tartalom az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik, így a kiskorúakra káros hatással lehet. Ha szeretné, hogy ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Elmúltam Nem múltam el

További cikkek: