Egyik generáció sem jobb, vagy rosszabb a másiknál

Sosem volt még ekkora a generációs szakadék, mint napjainkban. Él is virul az idősek és a fiatalok közötti láthatatlan vita, a korosztályok közötti különbségek az élet minden területén felfedezhetőek. A világ eddig soha nem látott ütemben változik: a 70 évvel ezelőtti világ össze sem hasonlítható a maival. Nemcsak a végbemenő társadalmi és kulturális változások miatt, de az élet megszokott menetét folyamatosan alakító technológiai fejlődés miatt is. Az eltérő generációknak eltérő szokásaik, miértjeik és körülményeik vannak, így hát nem meglepő, hogy sajátos értékrendszert alakítanak ki a munka világáról, a magánéletről és a családalapításról. A generációk között mindig is létezett ujjmutogatás, véleményalkotás, bélyegzés és általánosítás. A kérdés viszont az, hogy jogosan-e?

Munkahely

A generációk közötti egyik leghangsúlyosabb különbség a munkához való viszonyban nyilvánul meg: gyakran éri az a vád az Y- és Z generációk tagjait, hogy nem fordulnak eléggé alázatosan a munkához. Nem tűrik a hierarchiát, 4 órás munkaviszonyra törekednek, önként felmondanak és gyakran váltogatják munkahelyeiket. Inkább home office-ban dolgoznak, mintsem az irodában, és a digitális nomád életvitelt sem vetik meg. Én megértem a Veteránokat (1920-1939 között születettek) és a Baby Boomereket (1940-1959), hogy miért nem értik ezt az értékrendet: az egyik legbiztosabb pontjuknak a munkahely számított, sokan életük első állásából mentek nyugdíjba.

Egyébként a mai fiatalok sem azért váltanak olyan gyakran munkahelyet, mert az a világ legjobb mókája. Azért váltogatnak, mert több dolgot szeretnének kipróbálni: változniuk és fejlődniük kell úgy, ahogyan azt a rohanó világ megköveteli. A mai fiatalok ki akarnak törni az agymosógépből és alkotni, önmegvalósítani szeretnének – nem pedig sémát követni, mint a régi időkben. Nem hiszik, hogy mindenki csak olyan életet élhet, amilyenbe beleszületett.

Azt is mondják még, hogy az Y-generáció tagjai félnek a felnőtté válástól. Szerintem inkább attól félnek, hogy élettelen robotok lesznek, akiknek olyan élete lesz, amit nem is élveztek. Nem a munka derogál, hanem az élettelen, örömtelen élet. Viszont bevallom: egy háború mellett én sem törekedtem volna az önmegvalósításra. Sőt, abban az időben bizonyára én is megelégedtem volna bármilyen munkával.

Családalapítás

Ami pedig a magánéletet illeti: hiába tudom, hogy a szüleim már házasok voltak és építkeztek az én koromban, úgy érzem, részemről nem lenne megfelelő döntés elkapkodni egyiket sem. A családalapítás folyamata valóban kitolódott: hiába a millió társkeresős applikáció, lehetetlen feladatnak érzem azt, hogy 23 évesen megtaláltam életem párját. A gyermekvállalásra pedig még csak gondolni sem merek, hiszen saját lakásom sincs.

A mai fiatalok nem azért tartózkodnak olyan sokáig a mamahotelben, mert lusták, életre képtelen gyerekek lennének. Hanem azért, mert bármilyen keményen is dolgoznak – akár éjjel nappal -, akkor sem fognak tudni megvenni egy saját lakást, még harminc éves korukra sem.

Nem fair az ujjalmutogatás

Nem tartom a fiatalokat sem tiszteletlennek, sem lázadónak, csak mert nem a nagyszülők prioritásai szerint élik az életüket. Az időseket sem tudom hibáztatni azért, mert nem értik meg a fiatalok világát.

A generációs sajátosságok a változó élet sajátosságai: nem érdemes a különböző generációkra ujjal mutogatni, „ikszezni”, „ipszilonozni” vagy „alfázni”. Az elmúlt és a jövőbeli évtizedek lehetőségei, igényei és körülményei egymással össze sem hasonlíthatóak: az egyik generáció olyan körülmények között élte életét, a másik meg amolyan. Mindenki azt tekinti természetesnek és normálisnak, amibe beleszocializálódik: semelyik generáció sem jobb, vagy épp rosszabb a másiknál.

 

További cikkek: