„Egyszer élsz, mit mesélsz az unokáidnak?” – Interjú Inczédi Judittal, a Primrose Paradise énekesnőjével

Fotó: Dancs Enikő Bianka Fotó: Dancs Enikő Bianka

Adott egy csengő hangú énekesnő és egy zenekar, akik az életükről mesélnek a dalaikban. Az, amit játszanak őszinte akuszikus pop – így definiálják a műfajt, amiben mozognak.  Ebben az őszinteségben rejtőzik szerethetőségük, na meg abban, hogy a dalszövegeikből mindenki magára ismerhet egy kicsit. Meghódították a Petőfi Rádiót és az A38-at is, de továbbra is tudatosan próbálnak fejlődni: ők a Primrose Paradise.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy szeretnél egy zenekart és a zenével komolyabban akarsz a foglalkozni?

Szerintem a legtöbb zenész mindig is akarja. Nem úgy van, hogy az egyik nap fölkel és szeretne egy zenekart, hanem mindig ott lappang benne a vágy. Az, hogy mikor tud ez komolyabbra fordulni, azt az idő, a környezet, illetve a megfelelő emberek teszik lehetővé. Nekem édesapám zenész, így mindig ott volt mellettem a zene. Vagy hangszeren játszottam, vagy énekeltem, énekkarban voltam egészen első osztályos korom óta. Ezek folyamatosan vittek a zenész körök, barátok, ismerősök felé. Minél idősebbek lettünk és hangszereket tudtak szervezni, mindig volt egy kis tábortüzes, vagy csak úgy saját szórakoztatásunkra való zenekar. Ha látod a lehetőséget, hogy ezt előrébb lehet vinni és nem csak egymást szórakoztatjátok hétvégén, akkor azt illik megragadni. Egyszer élsz, mit mesélsz az unokáidnak?!

Hogyan ismertétek meg egymást a Primrose Paradise tagjaival?

Marcival mindketten Tatabányaiak vagyunk, a többieket barátokon keresztül ismertük meg. Tatabányán van egy próbaterem, ahol egy zenész barátommal próbáltam egy gimnáziumi adventi műsorra. A mellettünk lévő próbateremben volt Marci egy másik zenekarral, akik a saját maguk szórakoztatására zenéltek. Volt közös ismerősünk, átmentünk egymáshoz. Ott találkoztunk először és meghívtak, hogy hobbiból menjek el énekelni hozzájuk. Marcinak abban az időben több projektje is volt. Volt egy olyan, ahol megvoltak a zenészek, csak nem volt énekes, ide hívott el. Tulajdonképpen így indult a Primrose. Ők nem feldolgozásokat játszottak, hanem saját számokat kezdtek el írni. Rám hárult az éneklés feladata, ezzel együtt pedig azt akarták, hogy én írjam a dalszövegeket is. Ilyet soha életemben nem csináltam és nem is tudtam.

Ahhoz képest az egyik dalotok szövege egy vonatúton született…

Az véletlen volt, az egyetem alatt naponta vonatoztam. Az egyik hazafelé vezető úton nagyon fáradt voltam, lemerült a tabletem és a telefonom, valamivel el kellet ütnöm az időt. Nem tudtam mit csinálni, nem volt kedvem tanulni. Gondolkodtam, isteni szikra volt. Elkezdtek törni a szavak. Nem is tudtam, hogy mit csinálok, csak leírtam. Így született meg az első dalunk.

Mi inspirál a dalszövegek írása közben?

Aki akar, az megismerhet a dalszövegeken keresztül, mert arról van szó, ami velem történik. Ha rossz kedvem van, ha jókedvem van, ha szerelmes vagyok, ha csalódtam.. Mindig aköré épül az adott szöveg, amilyen lelkiállapotban vagyok. Ez szó szerint az önkifejezés szakasza. Szerintem ez jó dolog, mert részemről abszolút őszinte az egész, én nem is takargatok semmit. Szeretném fejleszteni, hogy ne csak akkor szülessen meg egy dalszöveg, amikor nagyobb impulzus ér az életben, vagy ha már lefeküdtem aludni és éppen eszembe jutott valami.

Jellemző rátok a könnyedség, a kellemes hangulat. Úgy határozzátok meg a műfajt, amiben alkottok, hogy őszinte akusztikus popzene. Ez tudatos dolog, ami felé próbáljátok irányítani a zenekart, vagy abszolút ez vagytok ti?

Én az a fajta ember vagyok, aki próbál az élet legkisebb dolgainak is örülni, nem pedig felidegesíteni magát. Azért szeretek koncertekre járni, mert abban az adott időszakban kiszakadok a hétköznapjaimból. Szeretném, hogy ha valaki eljön a koncertjeinkre, az megtehesse ugyanezt. Nem világmegváltó dolgokra vágyok, nem akarom mélyen elgondolkodtatni az embereket, hanem azt szeretném elérni, hogy akik eljönnek, azok megkönnyebbülhessenek, fellélegezhessenek. Nem kell annyira véresen komolyan venni mindent ebben az életben, mert attól nem lesz jobb. Ha folyton csak idegeskedsz, rohansz, ha nem fogsz örülni az apró dolgoknak, akkor saját magadnak teszel keresztbe. Szerintem nem teljesen tudatos az, amit mi színpadra viszünk. Valahol igen, próbáljuk azt tartani, hogy kellemesebb, könnyedebb dalokat írunk, viszont ez belőlünk jön, mert próbáljuk így szemlélni a világot.

Egyetemisták voltatok, amikor elkezdtetek zenélni. Hogyan tudtátok ezt összeegyeztetni a munkával, az iskolával?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy órák után nem ittam meg egy fröccsöt a többiekkel, de sokkal szervezettebben kell élni. Jobban előre kell gondolkodni, akár két-három héttel is. A naptáradat folyamatosan nézni kell. Marci az egyetem mellett még dolgozott is, sőt ő még mindig mesterképzésre jár. Hiába volt az egyik barátomnak születésnapja pénteken, ha szombat reggel tízre kellett mennem a stúdióba. Muszáj odafigyelnem arra, hogy a hangom ne menjen másnapra tönkre és télen ne fázzak meg, mert az nagyon sokat kivesz az énekórából és a próbákból, hátráltatja a stúdiófelvételt. Nem éreztem ezt soha lemondásnak vagy áldozatnak, mert valamit valamiért. Ha olyanért csinálom, amit szeretek, ami motivál, akkor szívesen teszem. A munkával nehezebb összeegyeztetni. A vizsgaidőszakot, az iskolai teendőket tiszteletben tartjuk mindannyian, az prioritást élvez.

Mit tartotok az eddigi legnagyobb sikereteknek? 

Amire igazán büszkék lehetünk, az a Szeder előtti A38-as koncertünk, a Petőfi Rádióban debütált Lüktető város című dalunk, vagy magára arra a folyamatra, hogy a tavalyi évhez képest idén sokkal jobb idősávokban és zenekarok előtt tudtunk fellépni. Például a tatai Víz Zene Virág Fesztiválon a nagyszínpadon, a Margaret Island előtt. Borzasztó jó volt látni azt, hogy ismeretlen emberek jönnek a színpad felé és éneklik a dalainkat. Akkora tömeg gyűlt össze, ami a nagyszínpad előtt egész jól néz ki. Leginkább a fejlődés az, amire büszkék lehetünk. 

Kérlek, mesélj a további terveitekről!

December 2-án jelenik meg az új kislemezünk négy dallal, amin a legújabb, Lepke című dalunk is szerepel. Aki volt már Primrose koncerten, az hallhatta a dalokat. Az egyik kedvencünkhöz, a Minden percbenhez pedig forgattunk egy videót is a nyáron, ahol a legjobb pillanatokat mutattuk meg a zenekar nyarából.

További cikkek: