„Egyszerűen nem nekem való” – Nők felszólalnak gyermektelenségük okán

Miért döntenek a nők a gyermektelenség mellett? című cikkünkben a ti véleményetekre, okotokra, történetetekre voltunk kíváncsiak, és örültünk, hogy sokatok ki is fejezte nézőpontját a témával kapcsolatban. Személy szerint nekem sosem okozott problémát megérteni a gyermektelenséget választó nőket, jómagam is hosszú évekig álltam azon az állásponton, miszerint a gyermekvállalás nem nekem való. Noha saját magammal szembeni véleményem azóta megváltozott, az akkori okomra tisztán emlékszem: nem tudtam magam elképzelni anyaként. Úgy döntöttem, hogy valós személyek véleményével és történetével járom körül a gyermektelenség témakörét, hiszen fontosnak tartjuk, hogy az oldalon az összes álláspont képviseltethesse magát. Az alábbiakban bemutatott történetek igencsak sokszínűek, és remekül bemutatják a tudatos gyermektelenséget választó nők racionális érveit. A továbbiakban a The Guardian és az Usatoday oldalán található cikkek részleteinek fordítása látható.

Denise Felkin, 51

Egyszülős családban nőttem fel, édesanyám 4 lányt nevelt fel egyedül. Végignéztem a mindennapos küzdéseket, harcokat, és már egészen fiatalon tudtam, hogy nem akarom ezt. Ekkor csupa rosszindulattal találtam szembe magam: hívtak emiatt már szörnyszülöttnek, sőt, azt is mondták, hogy sohasem fogom megérteni, mi az a szeretet, ameddig nem lesz gyermekem.

Meg akartam változtatni a negatív sztereotípiákat azzal, hogy megmutatom, a gyermektelen nők nem önzőek, nem „fél nők”, de még csak nem is őrült macskás személyek. Ezért kitaláltam, hogy egy fotósorozat keretében 50 gyermektelen nőt fényképezek le magzat pozícióban, ami a meg nem született gyermek „ideáját” szándékozik közvetíteni.

Amikor elkezdtem a projektet, késett a menstruációm, ezért az első fotózás előtt megcsináltam egy terhességi tesztet. A masszív rettegést a negatív eredményt látván megkönnyebbülés követte. Ugyanazon a napon egyébként három nő jött el a fotózásra, majd miután befejeztük a munkát, az elkészült képeket közösen visszanéztük. Ott ültünk félmeztelenül mindannyian a matracon, bort szürcsölgettünk, nevetgéltünk és egymás történeteit hallgattuk arról, hogy miért is nincs gyermekünk. Sosem tapasztaltam még ahhoz hasonlót, amikor a szobában lévő összes ember lényegében ezt mondja: figyelj, semmi gond nincs azzal, hogy nem akarsz gyermeket.

Persze nem mosolygott mindenki önfeledten. Az egyik legjobb barátom is eljött a fotózásra, de teljesen összeroppant. Majdnem 20 éve ismerem, és ez volt az egyetlen nap, amikor sírni láttam. Általa és a többi gyászoló nő által megtanultam hallgatni és óvatosnak lenni a gyermektelen emberek társaságában. De legfőképp azt tanultam meg, hogy a körülmények, az okok és a miértek személyenként változnak.

Mel Kalay, 45

Bizarrnak gondolom, hogy a gyermekvállalást egyáltalán elvárja a társadalom. Sokkal fontosabb dolgaim voltak ennél világéletemben. Sosem éreztem azt, hogy nem rendelkeznék anyai ösztönökkel, számomra egész egyszerűen csak nem ez volt prioritás. Úgy voltam vele, ha megtörténik, megtörténik, ha nem, nem. A leghosszabb kapcsolatom is csak 3,5 évig tartott, és bár beszélgettünk a gyermekvállalásról, amikor 28 lettem egy kutyánk lett – és nagyon boldog voltam így is.

Most már a negyvenes éveimet járom. Ez az a kor, amikor a férfiak azt gondolják a gyermektelen nőkről, hogy kétségbeesetten küzdenek és csak a spermára hajtanak.  Nagyon várom már, hogy picit idősebb legyek, hogy ez egyáltalán témaként se merüljön fel.

Örülök, hogy a mai nők tudják, van választásuk, és hogy több mint oké, ha úgy döntenek, nem akarnak gyereket. A gyermektelenség egy teljesen másmilyen típusú életet nyit meg, és ez szintúgy teli lehet örömmel. Az, hogy valakinek nincs gyermeke, arra egyébként úgy kellene tekinteni, mint egy egészséges opcióra – a bolygó és a társadalom számára egyaránt.

Jelenleg nagyon is boldog vagyok. Őszintén remélem, hogy egy nap nem fogok megbánással felébredni. Addig is folytatom a saját, belső gyermekem és életem gondozását.

Ria Raphael, 35

4 évvel ezelőtt, egy utazás közben tudtam meg, hogy terhes vagyok. Tervezetlen volt és a kapcsolatom sem volt stabil. Nem akartam úgy világra hozni egy gyermeket, hogy tudom, az apja nem akarja, ezért még a 9. héten belül elmentem abortuszra. Noha „csak” egy kis tablettát kellett bevennem, életem egyik legtraumatikusabb élménye volt, 48 óráig voltam ágyhoz kötött beteg – teljes agóniában. Megbántam, a mai napig bánom.

2017-ben megtörtént megint. Már nem voltam az apával, de tudtam, hogy nem tudnék még egyszer keresztülmenni azon, ezért eldöntöttem, megtartom a babát. Egészen hozzászoktam már a gondolathoz, hogy anya leszek, de a 12. hét környékén bekövetkező vizsgálaton már nem volt szívhang. A baba nem volt többé. Zokogva hagytam el a kórházat, és egy kis üveg vodkát is megittam fájdalomcsillapítás gyanánt. 3 nappal később visszamentem, hogy megszülethessen a magzat. Életem legrosszabb élménye volt.

Még mindig szeretnék anya lenni, de tudom, hogy a biológiai órám ketyeg. Noha imádnám a tipikus Disney-stílusú romantikus végtörténetet egy tökéletes férfival, nem idegenkedem attól sem, hogy egyedül vállaljak gyermeket.

Susanna Scouller, 50

Észrevettem, hogy a fiatal lányok és nők teljes bizonyossággal használják „majd az én gyermekem” – típusú kifejezést, mintha biztosak lennének abban, hogy egy nap majd lesz gyermekük. Mindig is lenyűgözőnek találtam ezeket a hipotéziseket, mivel én sosem mondtam ehhez hasonlókat – nem éreztem elsöprő vágyat arra, hogy saját gyermekem legyen.

10 és 15 éves köröm között bentlakásos iskolába jártam, abban az időszakban megszoktam, hogy egyedül vagyok, egyáltalán nem volt úgymond tradicionális családi életem. A húszas éveim közepén szklerózis multiplexszel diagnosztizáltak. A gyermekvállalás az állapotomat csak rontotta volna – ez a gondolat is mindig ott fészkelődött az agyam hátsó zugában -, de az egésznek a tetejébe szenvedélyesen imádtam a munkámat, sosem tudtam magam elképzelni otthonülős anyukaként – mint amilyen édesanyám is volt.

Két dolog hiányzott: először is, nem találkoztam a megfelelő partnerrel a megfelelő időben, másodszor, az anyaság nem az volt, amit én akartam. Jelenleg mindenem megvan, ami boldoggá tesz: egy munka, ami feltölt, egy partner, akit szeretek, és aki szintúgy nincs oda a gyermekvállalás gondolatáért.

Marianne Miller, 32

Tudtam, hogy a gyermekvállalás egy saját döntés, és azt is tudtam, hogy ez egy olyan döntés, amit én egész egyszerűen nem fogok meghozni.

Mikaela Fleisher, 31

Sosem húztam afele, hogy saját gyermekem legyen. Egyszerűen nem nekem való. Csak azért, mert a társadalom azt mondja, fel kell nőnünk, házasodnunk majd gyereket vállalnunk, az még nem jelenti azt, hogy mindenki számára ez a megfelelő út.

Nincs két egyforma indok

A bemutatott történetek szerintem remek tanulsággal szolgálnak: nem létezik a gyermektelen nőkre – vagy pedig a gyermektelenséget tudatosan választó nőkre – egy egységesen ráhúzható indok. Minden nő mögött egy egyedi történet áll, egy egyedi magyarázattal, egy egyedi döntéssel – amit tisztelni kell.

További cikkek: