Élettanulságok, amiket Srí Lankán vontam le

Pillanatkép Colombo frekventált területéről, Fotó: Mihályi Fruzsina

Képzeljetek el két lányt, akik elé az élet még nem igazán görgetett komoly akadályokat. Két lányt, akiknek boldog gyerekkoruk volt, akiket támogattak a szüleik, akik nem szenvedtek hiányt soha semmiből, akik hálásak lehetnek életük egész forgatókönyvéért, elejétől a legvégéig. Nevezhetnétek őket elkényeztetettnek, bár szerencsére a jólét ellenére is megtanulták értékelni azt, amijük van.

Őszintén remélem, hogy nem kellett túlságosan megerőltetnetek a fantáziátokat, hogy szinte elég volt saját magatokra gondolnotok, hiszen nektek is teljes, boldog életetek van és volt.

Haladjunk tovább a gondolatkísérletben! Most képzeljétek el ezt a két lányt, ahogy egy nap elhatározzák, hogy elutaznak messzire, hogy ezúttal megismerkedjenek egy teljesen másik életvitellel. Most képzeljétek magatok elé, ahogyan ez a két lány valóban kiköt a harmadik világban, messze mindentől, amit eddig megszoktak, ami eddig biztonságot nyújtott nekik. Megvan, előttetek a kép? Akkor ideje elmesélnem, mit is tanult ez a két lány az életről Srí Lankán. Bár szerkesztőtársam és egyben legjobb barátnőm nevében nem beszélhetek, E/1-ben azért elmesélem, mikre is döbbentett rá a szegény ázsiai sziget.

1. Alig tudok valamit a világról

Rájöttem, hogy minél többet látok, annál kevesebbet tudok az életről. Srí Lanka-i utam legnagyobb tanulsága minden bizonnyal ez volt. Nem véletlen kellett eltelnie egy évnek ahhoz, hogy az ázsiai élményemről írni kezdjek, vannak dolgok, amiket tényleg meg kell emészteni. Srí Lanka egy teljesen és totálisan másik világ ahhoz képest, amit eddig Európában és Új-Zélandon láttam. Azok, akik csak a nyugati kultúrákhoz szoktak, garantáltan kultúrsokkra számíthatnak, ha Ázsia szegény részeit veszik célba. Srí Lanka mutatta meg nekem, hogy mennyi mindent nem tudok még a világról, hogy mennyi minden van oda kint, amiről halványlila dunsztom sincsen.

2. A természet ereje kétségbevonhatatlan

Nem találsz Srí Lankán olyan embert, aki ne emlegetné fel a 2004-es indiai-óceáni cunamit. Semmi meglepő sincsen ebben, a katasztrófában Srí Lanka volt a második legérintettebb ország, körülbelül 38 000 ember veszítette életét, és több mint félmillió ember vált hajléktalanná. El se tudjuk képzelni, mekkora szerencsénk van itt Közép-Európában, hogy minket ilyen kevés természeti katasztrófa fenyeget. Srí Lankán a természetet Istenként tisztelik, pontosan tudják, hogy ő az úr, ő a mindenható és minden ember élete az ő kezében van.

A Cunami Múzeum után még órákig nem volt kedvünk beszélni, hiszen olyan képeket láttunk és olyan történeteket ismertünk meg, amelyek garantáltan egy életre lesokkolnák még a legérzéketlenebb embert is.

3. A szegénység felülírhatja a tisztességet

Összességében szerettem a Srí Lankán élő embereket. A vendéglátóink kedvesek és érdeklődőek voltak, segíteni is megpróbáltak, már amennyire a 10 szavas angol szókincsük engedte nekik. Ha az utcán elveszetten ácsorogtunk, valaki mindig a megmentésünkre sietett, amiért sokszor lehettünk hálásak. Sajnos mégis azt tapasztaltam, hogy Srí Lankán a fehér emberekben rögtön a pénzt látják meg a helyiek. Nem telt el úgy nap, hogy ne akart volna lehúzni legalább egy tuk-tuk sofőr, hogy az eleinte kedves közeledésért cserébe végezetül ne vártak volna el pénzt. Akármennyire szerettem volna kedvesnek elkönyvelni a szingalézeket és a tamilokat, sajnos mégsem tehettem meg.

Az egész történetben viszont az a legérdekesebb, hogy egy percig sem tudom hibáztatni őket a sunyi viselkedésükért. Pontosan láttam, milyen házakban élnek, pontosan láttam, mennyi étel jut nekik egy vacsorára és pontosan láttam a soványságtól kiálló csontjaikat is, és ezzel párhuzamosan képtelen voltam kiverni a fejemből, hogy nálunk hogyan is néz ki egy családi ebéd a terülj-terülj asztalkámnál.

4. A nők helyzete még messze van a jótól

#Metoo, #Timeisup és #Feminizmus. Való igaz, a nők helyzete normalizálódni látszik, jogaik egyre növekednek szerte a világban, sok helyen van már szavuk, ám nagyon-nagyon messze még a végcél. Mi főleg a nyugati társadalmakban virágzó női nemet látjuk magunk előtt, ezért hisszük el, hogy „a 21. század a nők százada”, de alig tudunk valamit arról, hogy mi a helyzet a nőkkel keleten, ahol más vallások és értékrendek uralkodnak.

Srí Lankán aligha látsz vállalkozó, felső vezetői pozícióban dolgozó vagy egyáltalán csak “önálló” nőket. Kinntartózkodásunk alatt hallottunk a feleségével ordibáló férfit, láttunk 13 órában kemény fizikai munkát végző nőket a teaültetvényeken, és higgyétek el, ezek az élmények világossá tették, hogy bőven van még dolgunk a nemi egyenlőség fejlesztésével. A bántalmazás és az elnyomás mindennapos a szigeten, pont ezért egyébként turistaként sem éreztük magunkat mindig biztonságban.

5. Meg kell bízni az emberekben

Két törékeny, ötvenkilós lány egy magában a harmadik világban okkal félhet, okkal lehet bizalmatlan az őt körülvevő kajánul nyálat csorgató férfiak között. Colombóban a hajnali buszokhoz gyakran sétáltam kulcsot az ujjaim között szorongatva, készen állva a legrosszabbra. Nem szívesen ültünk be akárki tuk-tukjába, ahogyan beszélgetni se szívesen álltunk le akárkivel. Egyébként ez a lehető legokosabb viselkedés, amit az egyedül utazó fiatal lányok követhetnek.

Azonban rá kellett jönnünk arra is, hogy nem szabad mindenkitől félni és nem szabad mindenkivel bizalmatlannak lenni. Hajnal egykor nem azért kopogtatott a szállásadónk, hogy megerőszakoljon minket a szobában, hanem azért, hogy szóljon, kijött egy óriás teknős a partra és épp a tojásait rakja le, ha esetleg szeretnénk, most megnézhetjük. A semmi közepén minket felvevő tuk-tuk sofőr pedig nem elrabolni akart minket, hanem egyszerűen csak meg akarta mutatni, merre találjuk a bejáratot a vadvízi evezéshez.

6. A hitnek földöntúli ereje van

Srí Lankán az emberek 70 százaléka buddhista, 12 százaléka hindu, 10 százaléka muszlim, 8 százaléka pedig keresztény vallású. Amerre néztünk, Buddha szobrokat találtunk, nem csak a boltok voltak tele velük, de az utcák is. A vallás különösen fontos szerepet játszik a szigetlakók életében, ennek ténye kétségbevonhatatlanná számomra az Ádám-csúcson vált.

Az Ádám-csúcs azért olyan híres, mert ehhez a hegyhez több világvallás is szorosan kötődik. A zarándokútvonal világszerte populáris, 2243 méter magasba 5500 lépcsőn keresztül vezet az út, és a hívőknek bizony egy évben egyszer meg is kell mászniuk a csúcsot, ráadásul éjszaka, hogy a felkelő napot dicsérhessék. A túra leírhatatlanul megerőltető volt, a legnagyobb sokkhatást az váltotta ki belőlem, hogy láttam idős, beteg embereket is mászni. A nulla fokban mezítláb meneteltek a szent hegyen, mit sem törődve az egészségügyi állapotukkal, hiszen a hitük ezt diktálta nekik. Voltak, akiket hordágyon vittek fel az utolsó szakaszon, majd hordágyon cipeltek le, mert nem bírták a kegyetlen körülményeket. Visszafordulni viszont egyiküknek sem jutott eszébe. A vallás és a hit ilyesfajta ereje a Srí Lanka-i utamig számomra teljesen misztikus és megfoghatatlan volt.

7. Nem értékeljük eléggé azt, amink van

Srí Lanka segített abban, hogy még jobban értékeljem azt, amim van. Sokan bele sem gondolunk, hogy a tiszta víz, a szerető család, az utazások és a lehetőségek Kánaánja közel sem alapvető mindenkinek, sőt. Srí Lankán olyan emberi sorsokat ismertem meg, amelyek egy életre mély nyomot hagytak bennem. A helyiek többsége még egyszer sem hagyta el a szigetet, fogalmunk sincsen róla, mi van máshol, hogy élünk például mi itt, Európa kényelmes kis szívében. És megmondom őszintén, én szégyellném magamat, ha látniuk kellene azt a mértékű pazarlást és fényűzést, ami a nyugati országok egyes területein folyik. Egészen biztosan elsírnák magukat, ahogyan többször én is a könnyeimmel küszködtem odakint.

További cikkek: