Hahó, emberek! Éljen mindenki úgy, ahogy akar!

A LifeTiLt blogon található egy cikk, ami nagy port kavart a közösségi média világában. Az írásban Balogh Tamás fejtette ki a véleményét arról, hogy nem érti azokat a nőket, akik anyaként még dolgozni is szeretnének. Az írásra reflektálva megosztom én is a saját véleményemet.

23 éves vagyok, nincs még gyermekem. De nagyon is szeretnék, sőt, azt is tudom, hogy mellette a karrieremet folytatni és építgetni szeretném. Engem és testvéremet is egy karrierista, felfele törekvő anya nevelt fel. Egy anya, aki szebb és életrevalóbb példát aligha mutathatott volna: egyszerre volt tökéletes családanya és vállalati felsővezető. Nem, nem tört férfi életre, egyszerűen személyiségéből adódóan ilyen körülmények között érezte jól magát. Ő így volt boldog és mosolygós – ezáltal családunk is.

Az utolsó, amit bármelyik dolgozó anya érdemelne, az az értetlenkedés és a megkérdőjelezés. „Miért akarják a nők a férfiak életét élni, amikor a női élet teljesen rendben van? (…) Ha én nő lennék, akkor baromira elég lenne nekem a család, és hogy gyereket nevelhetek.” – olvasható a cikkben.

Először is: nem hiszem, hogy az életet nemekre kellene bontani. Az emberek különbözőek, annyi élet van, ahány ember, nyilvánvalóan mindenki egy olyan élet megteremtésére törekszik, amiben egyénileg kiteljesedhet. Hadd döntse el magának mindenki, hogy milyen körülmények között érzi jól magát – nemi megbélyegzésektől és nyomásgyakorlásoktól mentesen.

Másodszor: ezt a kitől, mit vár el a társadalom dumát borzasztóan ósdinak érzem a 21. században. A hideg is kiráz attól a mentalistától, miszerint egy nőnek a konyhában van a helye. Hogy egy nőnek elég az, ha otthon van a gyerekkel. Bocsánat: elég kell hogy legyen.

„Miért akarják azt az életet élni, amit a férfiak, miért akarnak hasonló bánásmódot, miért akarnak egy olyan életet, ami nemükből adódóan egyértelműen nem nekik lett kitalálva?” – olvasható a továbbiakban. Létezik, hogy még ott tartunk a 21. században, hogy a dolgozni akaró anyákról azt állítjuk, férfi életet szeretnének élni? Egy nő sem akar úgynevezett „férfi életet”, csak egy olyat, amiben ő maga boldog: a sajátját.

Van olyan édesanya, aki nem szeretne gyermeke nevelése mellett dolgozni. Viszont bármilyen megdöbbentőnek és felfoghatatlannak hangzik is ez, léteznek olyan családanyák is, akik szeretnének. Ha ezért ostorcsapást és férfi életre törő jelzőket érdemelnek, akkor megeszem a kalapom. Arról nem is beszélve, hogy a gyereknevelés melletti munka sok esetben nem kedv szerinti választás és önmegvalósítás kérdése, hanem megélhetésé. Rengeteg olyan család létezik, ahol igencsak nagy szükség van az anya bérére is.

Egy a lényeg: egy anya döntsön bármelyik opció mellett, hurrogást semmiképp sem érdemel. Aki gyermeke mellett nem akar dolgozni, ne dolgozzon! Aki pedig szeretne, hát dolgozzon! Ne törjünk pálcát egyik választás felett sem, mert itt nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Hogy férfi vagy női élet. Ha a családon belül elégedettek a felek a saját helyzetükkel, akkor lényegtelen, hogy a poros, régimódi nagykönyv szerint hogyan kellene élni.

Hahó, emberek! Éljen mindenki úgy, ahogy akar! Skatulyák nélkül.

További cikkek: